Jellemzői
A kötet két fő részre tagolódik: Tanácsadó (420 oldal) és Szótár (1077 oldal). Az első kiadás az 1984-es szabályzat (11. kiadás) alapján igazít el a helyesírás kérdéseiben, a második kiadás pedig a 2015-ös szabályzat alapján. A kötet szótár része pedig az eddigi két legátfogóbb gyűjteménynél közel másfélszer bővebb, az első kiadásban 213 974 szóalakot és kifejezést tartalmazó példatárral szolgál, a második kiadás pedig 222 508 szóalakra bővült. A kötetet irodalomjegyzék, glosszárium és tárgymutató egészíti ki.
Jelentősége abban áll, hogy a helyesírás számos olyan kérdésével részletesen foglalkozik, amit a szabályzat csak érintőleg vagy egyáltalán nem említ, és amire eddig csak nyelvtudományi szaklapokból vagy egyedi tanácskérés útján lehetett választ találni. (Az Irodalomjegyzék sorolja fel azt a több mint kétszáz forrást az egyes helyesírási területek szerint – nyelvtudományi szakkönyveket és cikkeket –, amelyekre épített.) A jelenségeket korszerű szemlélettel és példaanyaggal tárgyalja; a valamilyen szempontból különleges szócsoportokat és a kivételeket átfogó listákban sorolja fel (lásd alább).
A 2. kiadás újdonságai
A második kötet az Előszóban (12. oldal) felsorolja a 2015 óta újdonságként megjelent írásgyakorlati változásokat:
- a betűrendbe sorolás leírásában részletezésre kerül a kis és nagy kezdőbetűk kérdése, a számjeggyel kezdődő tételek, az idegen mellékjelek sorrendje és a névelőzékek;
- az egybe- és különírás fejezet tárgyalja az AkH. szabályozásán túlmutató két kötőjeles alakokat , a tulajdonnevet tartalmazó különírt összetételeket, a mozgószabályok eddig szabályozatlan eseteit, az idegen előtagokat és a rövidítést vagy betűszót tartalmazó összetett szavakat;
- a tulajdonnevek között megjelennek az épületnevek, részletesebbé vált az állat- és tárgynevek, az égitestek elnevezése, a díjak és kitüntetések elnevezése, a tévéműsorok és az internetes portálok címe, újabb intézménytípusok kerültek tárgyalásra, valamint a szerzők javaslatot tettek a márkanevek helyesírási problémáinak megoldására;
- az idegen szavakat bemutató rész az újabb nemzetközi átírásokat is figyelembe veszi;
- az írásjelek formai jellemzőinek tárgyalása kibővült, a nagykötőjel használatának újabb szabályait határozták meg, az új szövegtípusok írásjelzési sajátosságai is megjelennek;
- a rövidítések és mozaikszók teljes formai leírására törekedtek;
- minden eddiginél részletesebb a számok helyesírásával foglalkozó fejezet.
A szabályozás kibővítésére figyelembe vették a változó írásgyakorlatot, kifejezetten a Magyar nemzeti szövegtár és a Magyar történeti szövegtár korpuszainak és egy saját, különféle digitális szövegekből előállított adatbázis használatával.
A szabályzathoz és a helyesírási szótárhoz való viszonya
Bár maga nem az Akadémiai Kiadó kiadványa, mindkét szerzője az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa: Laczkó Krisztina tagja, Mártonfi Attila állandó meghívottja a helyesírási bizottságnak. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának két elismert tagja, Fábián Pál és Szathmári István lektorálta; ajánlásuk a kötet hátsó borítóján olvasható. Az első kiadás teljes egészében az AkH. 11. kiadására épül (sőt azt az MHSZ-nél szigorúbban követi); csak olyan helyeken tér el tőle a szakirodalom alapján, ahol az nem adott kellően kidolgozott eligazítást: ezekre az esetekre új javaslatokat vetett föl, amelyeket a szabályzat új kiadásának készítésekor figyelembe vesznek. A második kiadás már az AkH. 12. kiadására épül, és eltéréseinek többsége a szabályzatban nem szereplő, de kézikönyvben tárgyalandó kérdésekben jelenik meg. Ezek nem szabályzatként, hanem javaslatként, többféle megoldási lehetőségként jelennek meg.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának GYIK-je szerint az OH „minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”, közönségszolgálatuk ezt a kötetet is alapul veszi a tanácsadásnál. Az egyik szerző, Mártonfi Attila, egy fórumos hozzászólásában úgy fogalmazott: (az OH) „felül nem írta, inkább annotálta” (a szabályzatot).
A példaanyagban előfordulnak elvétve eltérések a Magyar helyesírási szótártól: ezek elsősorban abból adódnak, hogy a korszerű adatkezelési eljárások és a szakirodalom áttekintő feldolgozása révén jobban ki tudták szűrni a hibákat, következetlenségeket, illetve hatékonyabban tudták érvényesíteni a szabályzatban lefektetett elveket (például a hatszótag-szabályt). A felmerült eltéréseket azonban szándékosan nem kívánták összegyűjteni (a helyesírási szótárak eltéréseiből adódó lehetséges problémákra Dede Éva hívta fel a figyelmet az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban).
.gif)