| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Dream Theater Octavarium | ||||
| stúdióalbum | ||||
| Megjelent | 2005. június 7. | |||
| Felvételek | The Hit Factory, New York 2004. november – 2005. február | |||
| Stílus | Progresszív metal | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 75 perc 45 mp | |||
| Kiadó | Atlantic Records | |||
| Producer | John Petrucci, Mike Portnoy | |||
| Kritikák | ||||
| Dream Theater-kronológia | ||||
| ||||
Az Octavarium a Dream Theater, amerikai progresszív metal együttes 2005-ben megjelent, nyolcadik stúdióalbuma. Az album címében szereplő "okta" előtag utal a nyolcas számra, továbbá nyolc dal szerepel a lemezen. Az album Kanada és Japán mellett tizenegy európai ország lemezeladási listáján szerepelt a Top20-ban (Magyarországon 4.), a Billboard 200-as listáján pedig a 36. helyig jutott az Egyesült Államokban.
A lemezbemutató világkörüli turné az album megjelenése után pár nappal, 2005. június 10-én startolt az európai nyári metalfesztiválokon és majd' egy évvel később, 2006. április 1-jén zárult a Radio City Music Hallban adott 20 éves jubileumi Dream Theater koncerttel, aminek felvétele Score címen jelent meg később az év folyamán.
A lemezt nyitó "The Root of All Evil" a Six Degrees of Inner Turbulence (2002) albumon megkezdett ún. "12-lépéses szvit" (Twelve-step Suite) harmadik felvonása, amely Mike Portnoy dobos alkoholizmushoz fűződő viszonyát dolgozza fel. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásra reflektáló "Sacrified Sons" és a címadó "Octavarium" dalokban egy 18-tagú szimfonikus zenekar kíséri az együttest. Érdekesség, hogy a 24 perces "Octavarium" hat, egyenként négyperces tételből áll, és nem csak zenéjében, de a dalszövegbe elrejtett utalásokkal is tiszteleg vele hatásai előtt a Dream Theater.
A Train of Thought című előző Dream Theater stúdióalbumhoz képest az Octavarium jóval rockosabb megközelítésű. Több kritika is érte az együttest, hogy a lemez egyes dalai túlságosan hasonlítanak más, ismert előadók stílusára. Az "I Walk Beside You" akár egy U2 lemezen is szerepelhetne, míg a "Never Enough" a Muse együttes "Stockholm Syndrome" című dalára emlékeztet kísértetiesen.