Partikula

A nyelvészetben a partikula egyfajta nem toldalékolható nyelvi elem. Az egyes nyelvek nyelvtanai különbözőképpen tárgyalják. Nyelvészeti irányzatonként is eltérő a megítélése.

Partikuláknak nevezték már az ókorban is a nem toldalékolható szavakat. A magyar nyelvészet kezdetén ezt tette például Földi János (1755–1801). Csak az 1960-as években kezdtek foglalkozni az orosz és a német nyelvészetben ezek közül azokkal a szavakkal, melyek nem mondatrészt képező határozószók, sem más mondattani szerepet betöltő szavak, azaz nem kötőszók vagy elöljárószók. Azelőtt, mivel nem fértek bele a szófajok hagyományos rendszerébe, az ilyen szavakat stilisztikailag kéteseknek, nem ajánlottaknak tekintették, viszont a nyelvészeti kutatások pragmatikai irányultságának fokozásával egy időben ezeket a szavakat kezdték partikulákként kutatni.

Másrészt észrevették, hogy vannak partikulákban szegény és partikulákban gazdag nyelvek. A francia például az előbbiek közé tartozik, a német pedig az utóbbiak közé. Ezért is van az, hogy a német és más nyelvek mindennapi grammatikáiban is a partikulát modern értelmében külön szófajként kezelik, a francia nyelv grammatikáiban viszont nincs szó partikulákról mint szavakról.

A partikula körülhatárolása

Az, hogy partikula minden nem toldalékolható szó, azaz a határozószó, az elöljárószó, a kötőszó és az indulatszó, a terminus régi és legtágabb értelmezése. A legszűkebb szerint a partikula külön szófaj, amelyhez csak a modális jelentésű, önállóan semmilyen kérdésre sem felelő szavak tartoznak, és léteznek e két felfogás között átmenetek is. Bussmann 1998 is megemlíti az előbbi tág értelmezést, hozzáadva minden olyan változatlan alakú szót is, amelyet nem lehetett a négy hagyományos szófajhoz sorolni. Szerinte a szűkebb értelmezés az indulatszavakra, a tagadószókra, a modális partikulákra, a fokozó partikulákra és a konnektorokra vonatkozik.

Helbig 1994 is megemlíti a fenti tág értelmezést. Az ő szűkebb értelmezése szerint modális partikulák az olyan szavak, melyek megtalálhatók a hagyományos szófajokban, de bizonyos nyelvi kontextusokban nincs mondattani funkciójuk a szócsoport vagy a mondat szintjén, hanem csak pragmatikai funkciójuk van. A modális partikulákon kívül számba vesz más partikulatípusokat is, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak.

Crystal 2008 szerint partikuláknak neveznek olyan szavakat, melyeket nem lehet besorolni a hagyományos értelemben vett szófajokba. Példaként megemlíti az angolban a főnévi igenévvel használt to szót, mely azonos alakú a to elöljáróval, de nem elöljáró, a not ’nem’ tagadószót, a magyar igekötőknek megfelelő szavakat (come in ’bejön’, get up ’felkel’) és a diskurzusjelölőket, melyeket pragmatikai partikuláknak is nevez: you know ’tudod/tudja’, I mean ’akarom mondani’.

Partikula és módosítószó

Többen vannak nyelvészek, akik nem különböztetik meg a partikulákat a módosítószóktól. Ez volt a nézete H. Molnár Ilonának is, aki elsőként értekezett a „módosító szók”-ról 1968-ban, és ez volt később is a domináns nézet a magyar nyelvészetben. Más nyelvekkel foglalkozó szerzők a módosítószókat sorolják a partikulákhoz. Például Adnan Čirgić montenegrói nyelvész teszi ezt, modifikatori elnevezéssel foglalkozva velük a partikulák keretében. Mások nem használnak a „módosítószó” terminusnak megfelelőt, hanem az ilyen szavakat modális partikuláknak tekintik. Megint mások a módosítószókat külön megnevezés nélkül sorolják a partikulák közé általában.

A magyar nyelvészetben a partikulákat először Keszler Borbála határolta el radikálisan 1995-ben, majd Kugler Nóra határozta meg a következőképpen: „A partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetű, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész […]. Morfológiai természetű szerkezetet azért nem hoz létre, mert nem grammatikai viszonyító elem, mondatrészi szerepre pedig nem létező vagy nagyon szűk denotatív jelentése miatt alkalmatlan. Funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (pl. előfeltevést kapcsol hozzá, meghatározza topik–predikátum szerkezetét) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […]. A partikula önmagában semmilyen kérdésre sem felelhet.”

Ugyancsak Kugler különböztette meg a partikulát a módosítószótól azzal az érvvel, hogy az utóbbi nemcsak mondatba illeszthető (Géza biztosan eltalálta a célt), hanem mondatszó is lehet, amely eldöntendő kérdésre válaszol (– Géza eltalálta a célt? – Biztosan). Ezzel ellentétben a partikula csak mondatban működik, és semmiféle kérdésre sem válaszol.

Más nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is megkülönböztetik a partikulát a módosítószótól, az utóbbit különleges határozószónak tekintve, amely mondatban működik, de annak nem egyetlen elemét, hanem egészét módosítja.

A partikula mint szóhoz hozzáadott elem

A francia és a román nyelv grammatikáiban hagyományosan az, amit partikulának neveznek, nem szó, és nem foglalkoznak vele külön. Grevisse 1964 csak megemlíti, hogy olykor a határozószókat, az elöljárószókat, a kötőszókat és az indulatszókat általánosan partikuláknak nevezik. Más grammatikákban partikuláknak nevezik a mutató névmáshoz adott -ci és -là elemeket, amelyek a közelségre, illetve a távolságra utalnak: celui-ci ’ez’ (hímnem), celle-ci ’ez’ (nőnem), ceux-ci ’ezek’ (hímnem), celles-ci ’ezek’ (nőnem), celui-là ’az’ (hímnem), celle-là ’az’ (nőnem), ceux-là ’azok’ (hímnem), celles-là ’azok’ (nőnem). A Grevisse-féle grammatika a -ci-t és a -là-t határozószóknak nevezi.

Azokat a szavakat, melyeket más nyelvek grammatikáiban partikuláknak neveznek, a román grammatikákban mind határozószóknak tekintik. Annak, amit partikulának tekintenek, a meghatározása: „szóhoz hozzáadott változatlan nyelvi elem, amely a szó jelentését erősíti meg”. A sztenderd nyelvváltozatban csak egy ilyen, az -a partikula fordul elő:

Az -a partikula megvan egyes határozószók változataiban is: aici / aicea ’itt’, atunci / atuncea ’akkor’, acum / acuma ’most’.

Nyelvjárásokban előfordul más partikula is: acolo (sztenderd nyelvváltozat) – colo-șa vagy acolo-ia ’ott’ (nyelvjárási változatok), aici (sztenderd) – ici-șa (nyelvjárás) ’itt’.

A partikulák eredete

A partikulák általában szófajváltás útján jöttek létre határozószókból, kötőszókból vagy egyéb szófajokból, és e szavak egy része továbbra is használatos az eredeti funkciójával.

Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot → Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;
Esik az eső, hát maradjunk itthon → Hát láttál már ilyet?;
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’ → Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’ → Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’ → Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’

Egyes szavak partikulaként használt alakja megváltozott, és az új alakjuk csak partikulaként létezik. Például így keletkeztek a magyarban a hadd (< hagyd, hogy) és a lám (< lássam, hogy) partikulák.

Végül olyan partikulák is vannak, amelyeknek egyáltalán nincs más szófajbeli megfelelőjük az adott nyelvben. Ilyen például a közép-délszláv diarendszerben a li kérdő partikula, mely a protoszláv nyelvből örökölt.

Partikulakombinációk

Olykor ugyanabban a mondatban két vagy három partikula is előfordul:

Partikulafajták

Azokban a grammatikákban, melyekben a partikulát külön szófajnak tekintik, esetleg a módosítószóval együtt, fajtái megállapításának kérdése ugyanolyan összetett, mint a körülhatárolásáé. Ezt bizonyítják különböző nyelvészek sokféle javaslatai.

Magyar grammatikákban

Kugler 1998 a partikulákat két főkategóriára osztja, melyekben több alkategória van:

  • a modális alapérték jelölői:
– kérdő alapérték: Akkor holnap találkozunk, ugye?;
– óhajtó alapérték: bár, csak (’bárcsak’), bárcsak;
– engedélykérés: hadd;
  • árnyaló partikulák:
– megerősítést kifejező: Hallottam ám a dologról;
– csökkentést, enyhítést kifejező: Neki ugyan mondhatod!;
– korlátozást kifejező: Éppenséggel ez is elképzelhető;
– akaratot, érzelmet kifejező: Gyere már!
  • propozicionális partikulák:
  • becslő (mértékértékelő) partikulák: Mindössze két kilométert kell gyalogolnunk;
  • fokozó-rangsoroló partikulák: Elég izgalmas;
  • predikátumkiemelő partikulák: Az üzletben csak a könyvet néztem meg vs. Az üzletben a könyvet csak megnéztem.

Német grammatikákban

A német nyelvvel foglalkozó grammatikákban többek között a következő partikulafajták találhatók:

  • modális vagy árnyalópartikulák: Ist er wohl zu Hause? ’Vajon otthon van?’;
  • fókuszpartikulák: Auch mein Vater hat es gewusst ’Az apám is tudott róla’;
  • tagadópartikulák: Der Unterricht fand am Montag nicht statt ’Hétfőn nem volt tanítás’;
  • összehasonlító partikulák: Er ist größer als/als wie/wie/wan ich ’Ő (hímnem) nagyobb, mint én’;
  • válaszpartikulák: Eben! ’Pontosan!’;
  • a főnévi igenév partikulája: Sie begannen schön zu tanzen und singen ’Szépen kezdtek táncolni és énekelni’.

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban

A közép-délszláv diarendszerhez tartozó szerb, horvát és montenegrói nyelv grammatikáiban egyes partikulakategóriák több szerzőnél megtalálhatók, de vannak olyanok is, melyeket csak egyikük vagy másikuk vesz számba. Partikulafélék:

  • modális (Moldovan – Radan 1996 és Čirgić 2010 így nevezi, az utóbbi modifikatornak, azaz módosítószónak is nevezve, Barić 1997 és Klajn 2005 pedig csak leírja, és példákat ad): On to, naravno, nije ni mogao znati ’Természetesen ő ezt nem is tudhatta’;
  • kérdő (Moldovan – Radan, Barić, Klajn, Čirgić): Dolaziš li sutra? ’Eljössz-e holnap?’;
  • igenlő (Moldovan – Radan, Barić, Klajn, Čirgić): – Hoće li i oni śutra doći? – Da, doći će! ’– Eljönnek-e ők is holnap? – Igen, eljönnek!’ (független, de nem mondatszó), – Da! (független és mondatszó);
  • tagadó (Moldovan – Radan, Barić, Klajn, Čirgić): Hvala, ne ’Köszönöm, nem’ (független), Ne pušim ’Nem dohányzom’ (nem független);
  • megerősítő (Moldovan – Radan, Barić, Klajn, Čirgić): Putovao je čak u Kinu ’Még Kínába is elutazott’;
  • parancsoló (Moldovan – Radan, Klajn, Čirgić): Oni neka dođu! ’Ők csak jöjjenek!’;
  • bemutató (Moldovan – Radan, Klajn, Čirgić): Eno starica pred vratima ’Íme az öregasszony az ajtó előtt’;
  • határtalan választási lehetőséget, közömbösséget, megengedést kifejező (morfológiai szempontból az akár- előtagnak megfelelő határozatlan szókapcsolatok alkotásában részt vevő) (Barić, Klajn, Čirgić): ma gde ’akárhol’, kako god ’akárhogyan’, bilo kakav ’akármilyen’, makar koji ’akármelyik’; Što se god dogodi, vas se to ne tiče ’Akármi is történjen, az titeket nem érint’;
  • korlátozó (Moldovan – Radan, Čirgić): Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’;
  • felkiáltó (Moldovan – Radan, Klajn): Ala smo se lepo proveli! ’Milyen jól múlattuk az időt!’;
  • kívánságot kifejező (Moldovan – Radan, Klajn):
  • a beszélő javára: Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’;
  • a címzett javára (jókívánság): Neka vam nova godina bila srećnija ’Legyen boldogabb az új évetek!’;
  • fokozó: mnogo veći ’sokkal nagyobb’, malo gluv ’kissé süket’, dosta dobro ’elég jól’, gotovo svi ’majdnem mind’.

Barić 1997 és Klajn 2005 a partikulák közé sorolja a töltelékszavakat is: Bio sam tamo pa, ovaj, nisam vidio ništa ’Ott voltam, aztán, hát, nem láttam semmit’.

Čirgić 2010 külön szófajként kezeli a konnektorokat, viszont Klajn 2005 ezeket a partikulák közé sorolja: Lekovi treba uzimati uz jelo. Naime, lekari kažu… ’Az orvosságokat étkezés közben kell beveni. Ugyanis az orvosok azt mondják…’ (független mondatok közötti konnektor), Zbilja, šta je bilo s tvojom diplomom? ’Tényleg, mi lett a diplomáddal?’ (a beszélgetésbe új témát bevezető szó).

Čirgić a partikulákhoz sorol mondatba beékelt szócsoportokat is: bez sumnje ’kétségen kívül’, na svu sreću ’szerencsére’. Barić is ezt teszi szócsoportokkal és mondatokkal: Vi to, na sreću, niste osjetili, ali ja, kažem vam, i te kako jesam ’Maga ezt szerencsére nem érezte, de én, mondom magának, de még mennyire’. Moldovan – Radan szerint tagolatlan mondat is partikulának számít, ha igenlő válasz tagadó alakú kérdésre: – Zar ti ne dolaziš na utakmicu? – Kako da ne! Dolazim ’– Te nem jössz a mérkőzésre? – Dehogynem! Jövök’.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Péteri 2001, 94. o..
  2. 1 2 3 Kugler 1998, 214. o.
  3. ↑ Möllering 2001, 130. o.
  4. ↑ Weydt 1969, idézi Péteri 2001, 94. o.
  5. ↑ Bussmann 1998, 867. o.
  6. ↑ Helbig 1994, 31. o., idézi Möllering 2001, 131. o.
  7. ↑ Crystal 2008, 352. o.
  8. ↑ Crystal 2008, 367. o.
  9. ↑ Crystal 2008, 379. o.
  10. ↑ Vö. Balogh 1971, 180–181. o., Nagy 1980, 87. o.
  11. 1 2 3 4 Moldovan – Radan 1996, 130. o.
  12. 1 2 3 4 5 6 Barić 1997, 282. o.
  13. ↑ Kugler 2001, 233. o.
  14. ↑ Bussmann 1998, 1060. o., sentence adverbial szócikk.
  15. ↑ Crystal 2008, 14. o., adverb szócikk, melyben határozószók sentence modifier „mondatmódosító” vagy sentence connector „mondatkonnektor” funkciójáról is van szó.
  16. ↑ Klajn 2005 „mondati határozószókat” említ meg a határozószót tárgyaló fejezetében (153. o.)
  17. ↑ Grevisse 1964, 66. o.
  18. ↑ Pl. Chevalier 1974, 241. o.
  19. ↑ Pl. Avram 1997.
  20. ↑ Constantinescu-Dobridor 1980, 316–317. o.
  21. 1 2 3 Péteri 2001, 99. o.
  22. ↑ Fónagy 2006, 182. o.
  23. ↑ DWDS, aber szócikk.
  24. ↑ Möllering 2001, 133. o.
  25. ↑ TLFi, donc szócikk.
  26. ↑ Fónagy 2006, 183. o.
  27. ↑ HJP, pa (I) szócikk.
  28. ↑ HJP, pa (II) szócikk.
  29. ↑ Péteri 2001, 102. o.
  30. ↑ HJP, li szócikk.
  31. ↑ Sauerwein Spinola 2009, 239. o.
  32. ↑ Kugler 1998, 216–217. o.
  33. ↑ Ha a mondat a feltételezhető Mit néztél meg az üzletben? kérdésre válaszol, a válaszban kiemelés nélkül az Az üzletben megnéztem rész a topik, azaz a beszélgetőtársak által már ismert információ, a mondat többi része (a könyvet) pedig a predikátum, azaz a mondatba foglalt új információ. Ha viszont a kérdés Mit csináltál az üzletben a könyvvel?, a válaszban a predikátum a megnéztem rész.
  34. ↑ Deutch als Fremdsprache, Die Partikel (2), Abtönungspartikeln oldal.
  35. ↑ Deutch als Fremdsprache, Die Partikel, Fokuspartikeln oldal.
  36. ↑ Deutch als Fremdsprache, Die Partikel (5), Die Negationspartikel nicht oldal.
  37. ↑ Atlas zur deutschen Alltagssprache, Vergleichspartikel (A német mindennapi nyelv atlasza, Összehasonlító partikula).
  38. ↑ Möllering 2001, 138. o.
  39. ↑ Öhl 2009, 1. o.
  40. ↑ Čirgić 2010, 228. o.
  41. ↑ Klajn 2005, 169. o.
  42. 1 2 Čirgić 2010, 227. o.
  43. 1 2 Klajn 2005, 170. o.
  44. 1 2 3 Moldovan – Radan 1996, 131. o.
  45. ↑ Klajn 2005, 171. o.
  46. ↑ Čirgić 2010, 229. o.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek