Parvoviridae

Parvoviridae
A parvovírus B19 elektronmikroszkópos képe
A parvovírus B19 elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: II. csoport
ssDNS vírusok
Rend: besorolatlan
Család: Parvoviridae
Nemzetségek
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Parvoviridae témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Parvoviridae témájú kategóriát.

A Parvoviridae az egyszálú DNS-genommal rendelkező vírusok egyik családja; az ide tartozó fajok a parvovírusok. A csoportban jelenleg 2 alcsalád, 13 nemzetség és 56 faj található. A két alcsalád tagjai a gerinceseket (Parvovirinae), illetve a gerincteleneket (Densovirinae) fertőzik meg.

Az első ismert, emberi betegséget okozó faj a parvovírus B19 volt, amely a lepkehimlő betegségért (erythema infectiosum) felelős.

Szerkezete

A parvovírusok egy 20-30 nm átmérőjű, meglehetősen ellenálló, lipidburok nélküli fehérjekapsziddal rendelkeznek, amely kb. 5 ezer bázisból álló, egyszálú DNS-genomjukat védelmezi. A genom vége hajtűszerűen visszahajlik és telomerként védi a molekula végeit. Ez a hajtű-struktúra a parvovírusok sajátsága és a másodlagos struktúra miatt megnehezíti a vírusok PCR-rel való detektálását. A parvovírusok meglehetősen ellenállóak, a környezetbe kerülve akár hónapokig vagy évekig is fertőzőképesek maradnak.

A család tagjainak T=1 szimmetriájú, ikozaéder formájú kapszidjuk van, amely 60 db, egyfajta fehérjéből (VP) álló alegységből tevődik össze. A család tagjainak egyedi tulajdonsága, hogy a kapszidfehérjének foszfolipáz-aktivitása van, vagyis képes lebontani a sejthártyát. A kísérletek szerint ezt a vírus akkor használja, miután endocitózissal bejutott a sejtbe: szétbontja vele az endoszóma membránját és bekerül a citoplazmába.

Genom

A vírusgenom 4-6 ezer bázisból áll és a két végén 120-500 nukleotidnyi palindrom szekvenciák vannak, amelyek egymáshoz kapcsolódva stabilizálják a jellegzetes hajtűszerkezetet. Ezek a szekvenciák lehetnek azonosak vagy különbözőek a DNS-szál két végén. Az előbbi esetben a kapszidban lehet (+) és (-) szenzitású egyszálú DNS (a kettős hélix bármelyik szála); míg az utóbbi típusok döntően (-) szenzitású genomot csomagolnak be.

Minden parvovírusnak két nagy génje (nyílt leolvasási kerete) van: a nem-strukturális (vagy rep), amelyik a DNS-másolást elindító proteint kódolja; és a kapszidproteint kódoló VP vagy cap gén. Utóbbiról 2-6-féle, különböző hosszúságú fehérje készül. A Parvovirinae alcsalád tagjai 1-4 kis segédproteint is előállítanak, amelyek alig hasonlítanak egymásra és a különböző fajokban más-más a feladatuk. A legtöbb parvovírus ugyanabban az irányban és ugyanarról a szálról olvassa a génjeit. Kivétel a gerincteleneket fertőző Ambidensovirus, amely ambiszenz, vagyis a két gén más szálról kerül árírásra és irányultságuk is egymással szembemenő.

A replikációs fehérje (NS1) szekvenciaspecifikus endonukleáz és helikáz aktivitással rendelkezik. Az NS1 indítja el és viszi tovább a kulcspontjain a DNS-másolás sajátos, a parvovírusokra jellemző "guruló hajtű" módszerét (a baktériumoknál és plazmidoknál szokásos "guruló kör" analógiájára)

Életciklus

A virionak először oda kell tapadnia a gazdasejt felületéhez. A B19 vírus esetén a célsejt a vörösvérsejtek prekurzora, a receptor pedig a P-vércsoportrendszer felszíni antigénje. Ezután a virion endocitózissal bejut a sejt belsejébe, szétvágja az endószomát és a sejt belső transzportrendszerével eljut a sejtmag egy pórusához. A 18-26 nm-es vírus elég kicsi ahhoz, hogy teljes egészében átférjen a póruson, bár arra is van bizonyíték, hogy a kapszid még ez előtt némi konformációs változáson esik át.

A sejtmagban az egyszálú vírusgenomot a sejt saját DNS-polimeráz enzimei kétszálúvá egészítik ki. A genomvégi hajtűk széttekerését és a behajló végek átvágását a virális NS1 végzi. Ezután a sejt enzimei mRNS-sé írják át a géneket. Mind az mRNS, mind a keletkező fehérjék utólagos módosításokon (előbbi splicingen, utóbbi foszforiláláson) mennek át. A kis nem-struktúrproteinek a génkifejeződést és vírusgenom másolását szabályozzák. Az elkészült kapszidfehérjékből összeáll a kapszid, amibe helikáz enzim által szétcsavart, egyszálú DNS-genom kerül.

Osztályozás

A Parvoviridae család két alcsaládra és azokon belül összesen 13 nemzetségre oszlik:

Az embert öt nemzetség tagjai képesek megfertőzni: a Bocaparvovirus (humán bocavírus 1–4), Dependoparvovirus (adeno-asszociált vírus 1–5), Erythroparvovirus (parvovírus B19), Protoparvovirus (bufavírus 1–2) és Tetraparvovirus (humán parvovírus 4 G1–3).

Jegyzetek

  1. ↑ "Archivált másolat". 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 25.
  2. ↑ ICTV. "Virus Taxonomy: 2014 Release". Hozzáférés: 2015. június 15.
  3. ↑ Berns KI, Parrish CR. 2013. Parvoviridae. In Fields Virology, ed. DM Knipe, P Howley. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins. 6th ed
  4. ↑ Halder, S; Ng, R; Agbandje-McKenna, M (2012). "Parvoviruses: structure and infection". Future Virol. 7 (3): 253–7. doi:10.2217/fvl.12.12.
  5. ↑ Agbandje-McKenna, M; Kleinschmidt, J (2011). "AAV capsid structure and cell interactions". Methods Mol.Biol. Methods in Molecular Biology. 807: 47–92. doi:10.1007/978-1-61779-370-7_3. ISBN 978-1-61779-369-1. PMID 22034026.
  6. ↑ Huang, Q; Deng, X; Yan, Z; Cheng, F; Luo, Y; Shen, W; Lei-Butters, DC; Chen, AY; Li, Y; Tang, L; Söderlund-Venermo, M; Engelhardt, JF; Qiu, J (2012). "Establishment of a reverse genetics system for studying human bocavirus in human airway epithelia". PLoS Pathog. 8 (8): e1002899. doi:10.1371/journal.ppat.1002899.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  7. ↑ Meriluoto, M; Hedman, L; Tanner, L; Simell, V; Mäkinen, M; et al. (2012). "Association of human bocavirus 1 infection with respiratory disease in childhood follow-up study, Finland". Emerg. Infect. Dis. 18 (2): 264–71. doi:10.3201/eid1802.111293. PMC 3310460. PMID 22305021.
  8. ↑ Truyen, U; Parrish, CR (2013). "Feline panleukopenia virus: its interesting evolution and current problems in immunoprophylaxis against a serious pathogen". Vet. Microbiol. 165 (1–2): 29–32. doi:10.1016/j.vetmic.2013.02.005. PMID 23561891.
  9. ↑ Zádori, Z; Szelei, J; Lacoste, M. C.; Li, Y; et al. (2001). "A viral phospholipase A2 (PLA2) is required for parvovirus infectivity". Dev. Cell. 1 (2): 291–302. doi:10.1016/s1534-5807(01)00031-4. PMID 11702787.
  10. ↑ Farr, GA; Zhang, LG; Tattersall, P (2005). "Parvoviral virions deploy a capsid-tethered lipolytic enzyme to breach the endosomal membrane during cell entry". Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 102 (47): 17148–53. doi:10.1073/pnas.0508477102. PMC 1288001. PMID 16284249.
  11. ↑ Cotmore, SF; Agbandje-McKenna, M; Chiorini, JA; Mukha, DV; Pintel, DJ; Qiu, J; Soderlund-Venermo, M; Tattersall, P; Tijssen, P; Gatherer, D; Davison, AJ (2014). "The family Parvoviridae". Arch. Virol. 159 (5): 1239–1247. doi:10.1007/s00705-013-1914-1. PMC 4013247. PMID 24212889.
  12. ↑ James, JA; Aggarwal, AK; Linden, RM; Escalante, CR (2004). "Structure of adeno-associated virus type 2 Rep40-ADP complex: insight into nucleotide recognition and catalysis by superfamily 3 helicases". Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 101 (34): 12455–60. doi:10.1073/pnas.0403454101. PMC 515083. PMID 15310852.
  13. ↑ Rolling hairpin replication Viral Zone
  14. ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 141
  15. ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 142
  16. ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons;142-143

Források

Fordítás