Paul Heyse

Paul Johann Ludwig von Heyse
Nobel-díjas író (1910)
Nobel-díjas író (1910)
Született1830. március 15.
Berlin
Elhunyt1914. április 2. (84 évesen)
München, Németország
Állampolgárságaporosz
Házastársa
  • Anna Heyse
  • Margarete Heyse ( – 1862. szeptember 30.)
Gyermekei
  • Ernst Heyse
  • Julie Baumgarten
SzüleiJulie Heyse
Karl Wilhelm Ludwig Heyse
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelyemüncheni Waldfriedhof
Paul Johann Ludwig von Heyse aláírása
Paul Johann Ludwig von Heyse aláírása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Johann Ludwig von Heyse témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Johann Ludwig von Heyse témájú médiaállományokat.

Paul Johann Ludwig von Heyse (Berlin, 1830. március 15.– München, 1914. április 2.) német költő és elbeszélő, a müncheni költőkör tagja. 1910-ben ő volt az első német szépirodalmi író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A politikamentes szórakoztató irodalom jeles képviselője.

Élete, munkássága

Adolph Menzel festménye (1853)

Berlinben született, a berlini egyetemen tanult filológiát, tanulmányai befejeztével magántudósként élt. 1852-ben beutazta Olaszországot. 1854-ben II. Miksa bajor király meghívta müncheni udvarába, s ott az elbeszélő műfajok koronázatlan királyaként élte le életét.

A maga korában tekintélyes képviselője volt a müncheni költőkörnek, melynek tagjai a német Parnasszust, az idealista esztétikát és az elvont szépség kultuszát képviselték, mely végül az egyesített német birodalom dicsőítését és az előkelő emberek szórakoztatását célozta, a szórakoztató irodalom mind a mai napig divatban van természetesen nemcsak Németországban.

Heyse tudatosan Giovanni Boccaccio reneszánsz novelláinak mintájára írta saját elbeszéléseit, melyekben a téma szinte kizárólag mindig a szerelem, kissé rafinált lelki problémaként felvetve. Remek stiliszta volt, neoreneszánsz, neoklasszicista stílusban írt, artisztikus elbeszélő művészetét nemcsak az udvari emberek, hanem a polgárság körei is kedvelték, nem zavarta őket, hogy Heyse jellemformálása és helyzetrajza gyenge. Igény volt a szórakoztató irodalomra. Legsikeresebb novelláját L’Arrabiata címen írta 1855-ben.

Igen termékeny alkotó volt, számos vers mellett Heyse mintegy 180 novellát, nyolc regényt és 1912-ig 68 drámát írt. Az összes műve 15 kötetből áll, mindegyik kb. 700 oldalas, de nem is tartalmazza minden írását. Heyse műveit a legnagyobb európai nyelvekre és eszperantóra is lefordították. Magyar nyelven számos műve olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Magyarul

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2024. február 3.
  2. ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1910/".
  3. ↑ "www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/".
  4. ↑ Emmanuel Geibel (1815-1884) költőfejedelem; lírikus társai: Friedrich Bodenstedtre (1819-1892); Friedrich von Schackra (1815-99); Hermann Lingre (1820-1905); Wilhelm Hertzre (1835-1902); Heinrich Leuthold (1827-1879). Neoromantikus regényírók: Felix Dahn (1834-1912); Victor von Scheffel (1826-1886), Scheffel verses elbeszéléseket is írt. Ebben a korszakban lett híres bestseller-író a thüringiai Eugenie Marlitt (1825-1887), őt követte a XX. században Hedwig Courths-Mahler (1867-1950). Lásd Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 250-252. p.
  5. ↑ Halász Előd i. m. 251. p.

Források

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Heyse témában.

További információk