Percrocutidae

Percrocutidae
Evolúciós időszak: Középső - késő miocén
A Dinocrocuta gigantea koponyájának a másolata
A Dinocrocuta gigantea koponyájának a másolata
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Kretzoi, 1945
Család: Percrocutidae
Werdelin & Solounias, 1991
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Percrocutidae témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Percrocutidae témájú kategóriát.

A Percrocutidae az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe tartozó fosszilis család.

Tudnivalók

A Percrocutidae-fajok előfordulási területe magába foglalta Eurázsiát és Afrikát. Ezek az állatok a miocén kor középső és késő szakaszaiban léteztek. Konvergens evolúciót mutatnak a ma is élő hiénafélék (Hyaenidae) családjával; a hasonlóság miatt korábban úgy vélték, hogy fosszilis hiénákról van szó. A legnagyobb képviselőjük, feltételezések szerint elérhette a 300 kilogrammos testtömeget is, és olyan ősorrszarvúfélékre (Rhinocerotidae) vadászhatott, mint például a Chilotherium.

Rendszerezés

A családba az alábbi 2 nem tartozik:

Jegyzetek

  1. ↑ https://core.ac.uk/download/pdf/71031113.pdf
  2. ↑ https://www.researchgate.net/publication/257042588_The_Miocene_carnivore_assemblage_of_Greece?_sg=R2I-t3IJHl1WZYc8MOHQ4BOFKRGHPsVN8A32f-CzxjrE5KqX8sDUGA0V_T7tKP5EH8XVR_BMKuuAvaF7YZYjkDh-TMfrZuq-Ow
  3. ↑ https://www.researchgate.net/publication/248616973_New_materials_of_Dinocrocuta_Percrocutidae_Carnivora_from_Lantian_Shaanxi_Province_China_and_remarks_on_Chinese_Late_Miocene_biochronology
  4. ↑ https://www.zobodat.at/pdf/Mitt-Bayer-Staatsslg-Pal-hist-Geol_42_0083-0101.pdf
  5. ↑ http://lacmvp.blogspot.com/2008/09/i-am-very-very-impressed.html
  6. ↑ Deng, Tao; Tseng, Zhijie J. (2010). "Osteological evidence for predatory behavior of the giant percrocutid (Dinocrocuta gigantea) as an active hunter". Chinese Science Bulletin. 55 (17): 1790–1794. Bibcode:2010ChSBu..55.1790D. doi:10.1007/s11434-010-3031-9.
  7. ↑ https://academic.oup.com/biolinnean/article/96/1/51/2447943
  8. ↑ Tseng, Z. J. (2008). "Cranial function in a late Miocene Dinocrocuta gigantea (Mammalia: Carnivora) revealed by comparative finite element analysis". Biological Journal of the Linnean Society. 96: 51–67. doi:10.1111/j.1095-8312.2008.01095.x.
  9. ↑ TSENG, ZHIJIE JACK; BINDER, WENDY J. (2010. március). "Mandibular biomechanics of Crocuta crocuta, Canis lupus, and the late Miocene Dinocrocuta gigantea (Carnivora, Mammalia)". Zoological Journal of the Linnean Society. 158 (3): 683–696. doi:10.1111/j.1096-3642.2009.00555.x.
  10. ↑ http://www.eartharchives.org/articles/rhino-versus-hyena-skull-biting-in-extinct-predators/
  11. ↑ Raymond Louis Bernor; Volker Fahlbusch; Hans-Walter Mittmann (1996). The Evolution of Western Eurasian Neogene Mammal Faunas. Columbia University Press. 261–265. o. ISBN 0-231-08246-0.
  12. ↑ Lars Werdelin; Björn Kürten (1999). "Allohyaena (Mammalia: Carnivora): giant hyaenid from the Late Miocene of Hungary". Zoological Journal of the Linnean Society. 126 (3): 319–334. doi:10.1111/j.1096-3642.1999.tb01374.x.
  13. ↑ Palmer, D., ed. (1999). The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions. 221. o. ISBN 1-84028-152-9.
  14. ↑ Lars Werdelin (2019). "'Middle Miocene Carnivora and Hyaenodonta from Fort Ternan, western Kenya" (PDF). Geodiversitas. 41 (6).

További információk