Dinocrocuta

Dinocrocuta
Evolúciós időszak: Középső - késő miocén
A Dinocrocuta gigantea rekonstrukciója
A Dinocrocuta gigantea rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Percrocutidae
Werdelin & Solounias, 1991
Nem: Dinocrocuta
Schmidt-Kittler, 1975
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Dinocrocuta témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dinocrocuta témájú kategóriát.

A Dinocrocuta az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis Percrocutidae családjába tartozó nem.

Előfordulásuk

A Dinocrocuta-fajok előfordulási területe magába foglalta Eurázsia legnagyobb részét, valamint Afrika egyes térségeit is. Ezek az állatok a miocén kor középső és késő szakaszaiban léteztek. A D. gigantea Spanyolországtól egészen Kína középső részéig élt; feltételezések szerint a D. senyureki Tibetből származott, míg a D. algeriensis Észak-Afrikában fordult elő.

Megjelenésük

Első ránézésre ezek az állatok óriás hiénákra (Hyaenidae) hasonlítanak, azonban csak távolabbi rokonaik azoknak; a hasonlóság a konvergens evolúció eredménye. Eme fosszilis emlősnemből a D. gigantea volt a legnagyobb; ennek a fej-testhossza 1,9 méter, marmagassága 1,3 méter és koponyahossza 43 centiméter volt; testtömegét 380 kilogrammra becsülték, azonban meglehet, hogy ez egy eltúlzott érték. A holotípust, amely kisebb méretű, csak 200 kilogrammosra becsülték; így a legnagyobbak is körülbelül, csak 300 kilogrammosak lehettek. De így is az egyik legnagyobb igazi ragadozónak számít, nála csak a Smilodon populator, az amerikai oroszlán (Panthera leo atrox), valamint néhány medvekutya- (Amphicyonidae) és medvefaj (Ursidae) volt nagyobb. Mivel konvergens evolúciót mutat a hiénákkal, valószínűleg ugyanolyan életmódott folytatott, mint a mai állatok, tehát az állkapcsa is igen erős, csontzúzó lehetett.

Életmódjuk

Az nem ismert, hogy a Dinocrocuta-fajok magányosan, párban vagy falkában éltek-e. A nagy mérete megengedte, hogy olyan orrszarvúfélékre (Rhinocerotidae) vadásszon, mint például a Chilotherium; de valószínűleg ebből is csak a beteget vagy a borjat zsákmányolta. Egy Chilotherium tehén koponyáján begyógyult Dinocrocuta harapás látható, ami azt jelenti, hogy a ragadozó aktívan vadászott eme fosszilis orrszarvúfélére, és nemcsak a tetemeket takarította el.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2020. augusztus 15. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. október 24.
  2. ↑ https://www.researchgate.net/publication/257042588_The_Miocene_carnivore_assemblage_of_Greece?_sg=R2I-t3IJHl1WZYc8MOHQ4BOFKRGHPsVN8A32f-CzxjrE5KqX8sDUGA0V_T7tKP5EH8XVR_BMKuuAvaF7YZYjkDh-TMfrZuq-Ow
  3. ↑ https://www.researchgate.net/publication/248616973_New_materials_of_Dinocrocuta_Percrocutidae_Carnivora_from_Lantian_Shaanxi_Province_China_and_remarks_on_Chinese_Late_Miocene_biochronology
  4. ↑ https://www.zobodat.at/pdf/Mitt-Bayer-Staatsslg-Pal-hist-Geol_42_0083-0101.pdf
  5. ↑ http://lacmvp.blogspot.com/2008/09/i-am-very-very-impressed.html
  6. ↑ Deng, Tao; Tseng, Zhijie J. (2010). "Osteological evidence for predatory behavior of the giant percrocutid (Dinocrocuta gigantea) as an active hunter". Chinese Science Bulletin. 55 (17): 1790–1794. Bibcode:2010ChSBu..55.1790D. doi:10.1007/s11434-010-3031-9.
  7. ↑ https://academic.oup.com/biolinnean/article/96/1/51/2447943
  8. ↑ Tseng, Z. J. (2008). "Cranial function in a late Miocene Dinocrocuta gigantea (Mammalia: Carnivora) revealed by comparative finite element analysis". Biological Journal of the Linnean Society. 96: 51–67. doi:10.1111/j.1095-8312.2008.01095.x.
  9. ↑ TSENG, ZHIJIE JACK; BINDER, WENDY J. (2010. március). "Mandibular biomechanics of Crocuta crocuta, Canis lupus, and the late Miocene Dinocrocuta gigantea (Carnivora, Mammalia)". Zoological Journal of the Linnean Society. 158 (3): 683–696. doi:10.1111/j.1096-3642.2009.00555.x.
  10. ↑ http://www.eartharchives.org/articles/rhino-versus-hyena-skull-biting-in-extinct-predators/

Fordítás