| Perger Lajos | |
| Született | 1853. január 3. Alsószemeréd |
| Elhunyt | 1929. szeptember 7. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | katolikus pap |
Perger Lajos (Alsószemeréd, 1853. január 3. – Budapest, 1929. szeptember 7.) római katolikus plébános, esperes.
Szemeréden atyja gazdatiszt volt báró Breuner uradalmában, akinek korai halála után a család Esztergomba települt. Ott végezte gimnáziumi és teológiai tanulmányait. 1876. július 16-án szentelték fel. Segédlelkész volt Varbón, 1880. március 16-tól Dunamocson, 1881-ben Gútán, 1885-ben Esztergomban (Királyváros). 1886. október 28-tól plébános lett Szentgyörgymezőn. Nevéhez fűződik az árvaház és az iskola fejlesztése. Esztergom város képviselőtestületének köztiszteletben álló tagja volt. Negyvenhároméves plébánoskodása alatt kétszer renováltatta a templomot. Restauráltatta a temetői és szentjánoskuti kápolnát, a temetőt kétszer rendeztette. 1906-ban Vaszary Kolos hercegprimás tanfelügyelő-esperessé nevezte ki. 1926-ban lett az esztergomi esperesi kerület esperese. A szentgyörgymezői temetőben temették el.
Cikkei az István bácsi Naptárában (1877. A házasságról, pályadíjat nyert mű, 1891. A primási leányárvaház Esztergomban); a Kath. Hetilapban (1881. A rózsa, 1882., Élet és halál között, Mese és művészet. A zene hatása, 1883. A rabszolgaság, 1884. Mammuth-barlang), a Népnevelőben (1882. Iskolamulasztás és pénzbirság, 1883. A szorgalmi idő, Néhány szó a tandíjakhoz, 1884. A gyermekszeretet, 1885. Hasznossági elv a nevelésben); a Magyar Sionban (1890. Lelkész és gazda.).