A PervertsHayden Anhedönia amerikai énekesnő és producer zenei műve az Ethel Cain művésznév alatt, amely 2025. január 8-án jelent meg a Daughters of Cain kiadón keresztül. Az énekes egyedül írta és vette fel a lemezt, illetve egyetlen producere is volt. A Perverts műfaját tekintve drone, slowcore, dark ambient és power electronics, amelyet Anhedönia albumtrilógiája mellékprojektjeként adott ki, a 2022-ben megjelent Preacher’s Daughter után. A projekt dalszövegét tekintve a perverzió különböző típusairól beszél. A projektről egy kislemez jelent meg, a Punish, 2024. november 1-én.
A felvételt méltatták a zenekritikusok, annak ellenére, hogy sokak szerint nehezen volt hallgatható, és teljes ellentéte volt a Preacher’s Daughternek. Több magazin is 2025 egyik legjobb albumának vagy középlemezének nevezte. Kereskedelmileg a projekt 24. lett a brit albumletöltési listán.
Háttér
2022-ben Anhedönia kiadta debütáló stúdióalbumát, a Preacher’s Daughtert, amelyet méltatták a zenekritikusok. Egy tervezett albumtrilógia első része volt, amelynek főszereplője Ethel Cain, déli gót képvilággal rendelkezett, témái között szerepelt a vallási indoktrináció, szexuális erőszak, egyedüllét és családi trauma. Kiadását követően az év egyik legjobb albumának nevezték, rajongói kultuszt alakított ki az énekesnő körül. Egy interjúban a The Guardiannel Anhedönia kijelentette, hogy ő nem akarta a sikert és kritizálta, ahogy egy „viccnek” tekintették, egy „táncoló majom egy cirkuszban.” 2023 júniusában Kiernan Shipkának azt nyilatkozta, hogy más zenei irányzatot szeretne, következő lemezhosszúságú műve „10–20 perces, visszhangzásban megfojtott, nagyon lassú, és ismétlődő dalokból” fog állni. Hozzátette, hogy nagy rajongója a slowcore és az ambient műfajoknak és, hogy „sokkal magabiztosabbnak érzem magam, amikor azt készítem, és kevésbé érdekel, hogy emberek mit gondolnak.”
A Perverts a trilógiától független lemezként volt tervezve. Eredetileg egy koncepcióprojekt volt, amely különböző deviánsokat elemzett volna, de csak két dal – a Punish és az Amber Waves – szerepelt a végső albumon. Brad Sanders (Stereogum) szerint a Perverts az eredeti ötlet alapján „más karaktert elemzett volna minden dalon, akiket a társadalom perverznek tekint.” A mű elkészítésére hatással voltak Donald Ray Pollocknovellái. A Perverts megjelenése előtt Anhedönia megosztott egy rövid történetet The Consequence of Audience címmel. Sanders ezt Anhedönia egyik közleményéhez hasonlította, amelyben az énekesnő kritizálta az „iróniajárványt,” amelynek következtében rajongói mémeket készítettek dalai alapján. Anhedönia a mű egyetlen szerzője és producere, egyedül vette fel a nagy részét Coraopolisban és Tallahassee-ben, 2024-ben. Több hangszeren is játszott, de közreműködött vele Matthew Tomasi, Angel Diaz, Bryan De Leon és Madeline Johnston is. A keverést is Anhedönia végezte, míg a maszterelést Dale Becker.
Témák
Áttekintés
Zenekritikusok műfajilag a drone, slowcore és dark ambient kategóriákba helyezték, de ezek mellett voltak power electronics, folk, 1980-as évekbeli posztindusztriális és noise zene elemei is. A projekt produceri munkája lassú, lo-fi és experimentális. Sok szakértő sötétnek nevezte a lemezt, Lisa Wright (The Guardian) szerint lehetett volna akár a Nosferatu (2024) film zenéje is. Ian Gormely (Exclaim!) egy 2000-es évek végi Mount Eerie-albumhoz hasonlította. Brad Sanders (Stereogum) szerint pedig leginkább a Codeine és a Duster együttesek, míg Anthony Scanga (Iowa Public Radio) véleményében Aphex Twin slowcore zenéjéhez volt hasonló.
Ahogy a Perverts halad, egyre több gitárjáték és vokál hallható rajta, nagyon eltorzítva és módosítva különböző effektusokkal. A dalszövegek leginkább a perverzió típusairól beszélnek, a szövegek gyakran ismételtek. Adam England (Xtra Magazine) ezt a Throbbing Gristle zenéjéhez, és La Monte Young zeneszerzőhöz hasonlította. A 90 perces lemezen kilenc dal szerepel, négy is meghaladja a tíz perces hosszúságot, a leghosszabb 15 perc és 14 másodperc.
Dalok
A Perverts című nyitódal egy 19. századi, eltorzított keresztény himnusszal, a Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!-dal kezdődik. Egy sokat kísérletező, ambient szám, amely 12 perc hosszú. Két kijelentés szerepel a dalban: „Mennyország elhagyta a maszturbálót” és „mindenkivel megtörténik.” A Punish kislemez slowcore, lo-fi zongorajátékkal kezdődik, majd fokozatosan erősödik. Tumblr-oldalán Anhedönia megosztotta, hogy egy pedofilról és gyermekbántalmazóról szól, akit meglőtt áldozatának apja és „bántalmazza saját magát, hogy egy lőtt sebet imitáljon.” Ettől függetlenül kijelentette, hogy bárhogyan értelmezhető. Dalszövegét tekintve sokkal inkább koncentrált, mint bármely másik szám a projekten, vannak benne hivatkozások Gary Plauché amerikai férfira, aki megölte a fiát megerőszakoló bűnözőt, Jeffrey Doucetet. Brad Sanders a dal menetét Aldous Harding 2017-es számához, a Horizonhoz hasonlította. A Housofpsychoticwomn egy minimalista drone-dal, amely a címét Kier-La JanisseHouse of Psychotic Women: An Autobiographical Topography of Female Neurosis in Horror and Exploitation Films (magyarul kb. Elmebeteg nők háza: A női neurózis egy életrajzi topográfiája a horrorban és exploitation filmekben) könyvéről kapta. Clare Martin (Paste) a 2004-es Az átok horrorfilmhez hasonlította, míg Steven Hyden (Uproxx) David Bowie 1977-es Low című lemezének lassabb számaihoz, illetve az Animal CollectiveFeels (2005) albumához. Gyakran ismétlődik a dalon a „szeretlek” szó, amelyet egy mély hang mond egy elvesztett szeretőnek. A hét perc hosszú Vacillatorön Anhedönia a szomorú dalszöveget egy bántalmazó szemszögéből írja egy kapcsolatban: „Szeretem azt a hangot, amit kiadsz / mikor a szélen kaparsz / és nincs menekvés.” A slowcore countryballada az egyetlen dal a projekten, amelyen hallhatók dobok. Eric Mason a dalszerzést a számon Nicole Dollangangerhöz hasonlította.
Az ötödik dal címe Onanist, és önkielégítésre utal. A szám képvilágát Dante Pokla, az Isteni színjáték költeményének első színtere inspirálta. Az album leghosszabb dala a Pulldrone, amely egy drone alapon hallható monoton beszéd, utalásokkal a Szája sincsen, úgy üvölt novellára. Martin a hangzását a Preacher’s Daughter Ptolemaea című dalához, illetve a Lankum progressízv folkegyüttes munkásságához hasonlította. A dalszövegben Anhedönia hivatkozik Harlan Ellison szerzőre, illetve megosztja saját filozófiai koncepcióját „A bálványképek 12 pillére” néven, amelyet Jean Baudrillard inspirált. Az Etienne és a Thatorchia is hangszeres dalok, amelyek mechanikai hangokat és gitárjátékot tartalmaznak. Címét a korábbi Étienne-Louis Boullée építészről kapta, és akusztikus gitárra, illetve zongorára alapul, egy öngyilkos hajlamú férfi beszédével zárul, aki éppen véget akar vetni az életének azzal, hogy addig fut, míg szívrohamot nem kap. A Thatorchiashoegaze stílusú dal, posztrock outróval, és felhasznál vallásos képeket. Kristen S. Hé (NME) a gitárjátékot és annak felhasználási módját a Lovesliescrushing együtteshez hasonlította. A projekt az Amber Waves számmal zárul, amely az egyik, amelyik inkább szövegközpontú. A cím hivatkozás az America the Beautiful versre, illetve az 1990-es A bőr tükre filmre. Akusztikus gitárra alapul, egy toxikus kapcsolatról beszél benne Anhedönia, azt mondva, hogy „az ördög, akit ismerek, az ördög, akit akarok.” Ian Gormely szerint hasonlít az American Football munkásságához. A lemez a „nem érzek semmit” sorral záródik.
Kiadás
2024-ben Anhedönia bemutatott több dalt is harmadik koncertturnéján, a Childish Behaviour Touron, amelyek között volt a Punish és az Amber Waves. Ezzel egyidőben megosztott egy videót, amelyben részleteket lehetett hallani új zenéjéből és A bőr tükre horrorfilmből. Októberben Anhedönia megosztott homályos, fekete-fehér képeket közösségi média oldalain, amelyeknek leírásában olyan szavak szerepeltek, hogy „apátia” (Apathy), „megszakadás” (Disruption) és „asszimiláció” (Assimilation). A Perverts megjelenését Anhedönia október 14-én jelentette be Instagramon, az első és egyetlen kislemeze, a Punish november 1-én került piacra egy videóklippel együtt, amelyet az énekesnő és Silken Weinberg rendezett. November 11-én Anhedönia megosztotta a számlistát, illetve a projekt borítóját. A megjelenése előtt több zenei magazin, a Clash, a Vulture és az NME is 2025 egyik legjobban várt lemezének nevezte.
A Perverts 2025. január 8-án jelent meg a Daughters of Cain kiadón keresztül, az AWAL terjesztésében. Ugyanezen a napon egy videóklip is megjelent a Vacillator dalhoz. Kereskedelmileg a projekt 24. lett a brit albumletöltési listán, a január 16-i héten. Január 10-én Anhedönia megkezdett egy háromrészes, hetente kiadott sorozatot az NTS Radion, amelyen lejátszotta a Perverts egészét, és megosztotta a projekt hátterét, illetve felvételi folyamatát. Ezek mellett megjelentetett egy 55 perces darabot is, amely szintén az NTS műsorán premierelt Perverts Meditation címen, illetve két demófelvételt is feltöltött SoundCloudra.
A Metacritic weboldalon, amely 100 pontból ad egy értékelést albumoknak, a Perverts 76 pontot kapott 21 szakértői vélemény alapján, amely általánosan pozitív. A hasonlóan működő AnyDecentMusic?-on 7,7/10 pontot kapott, 25 kritika alapján.
A szakértők nagy része egyetértett, hogy nehezen volt hallgatható a projekt. Ludovic Hunter-Tilney (Financial Times) szerint nem egy többször hallgatható lemez, míg Kristen S. Hé (NME) hozzátette, hogy „az alkalmi rajongók lehet nem élik túl az első három percet se.” Matthew Kim (The Line of Best Fit) egy más fajta zenei élménynek nevezte, azt írva, hogy az album akkor „nyílik meg” igazán, ha „az ember hajlandó a mélyébe süllyedni és [a végén] félholtan felbukkanni.” Az Amber Waves volt szerinte a legkönnyebben hallgatható dal. A Sputnikmusic kritikájában Jack Mancuso azt írta, hogy a dalok hossza rontotta az újrajátszási értékét a projektnek, és a leghagyományosabb daloknak a Punish-t, az Amber Wavest és a Vacillatort nevezte. Vicky Greer (Clash) azt mondta a Pevrertsről, hogy nehezen feldolgozható azon rajongók számára, akik Anhedöniát az American Teenager (2022) alternatív popdallal fedezték fel, míg Helen Brown (The Independent) kijelentette, hogy biztosan nincs rajta egy dal se, amelyet stadionban lehetne énekelni. A DIY szakértője, Ben Tipple szerint a projekt lehet élvezhető, de csak akkor, ha a hallgató megfelelően fel van rá készülve, míg Clare Martin (Paste) azt írta, hogy arra kötelezi a hallgatót, hogy érezzenek valamit.
A Perverts megjelenése után sokszor szóba esett mássága a Preacher’s Daughterhöz képest. Hé szerint a projekt teljesen eltért Anhedönia debütáló albumától stílusát tekintve. Tipple szintén nagy váltásnak gondolta, míg Ian Gormely is ellentéteként értelmezte. Kim méltatta, hogy egy még „gazdagabb képet” tudott mutatni, mint az első lemez, míg Alexis Petridis (The Guardian) szerint a projekt sikeres volt, ha Anhedönia célja az volt, hogy „csökkentse rajongótáborát.” Ezek mellett kijelentette, hogy egyértelműen más fajta előadó, mint a kortárs zenészek nagy része. Sasha Geffen (Pitchfork) méltatta Anhedönia énekhangját, azt írva, hogy „lekaparja a lakkot, amely hozzáragadt az első kiadások során.” Tipple hozzátette, hogy „egy értékelést adni az albumnak nem lenne megfelelő, hogy számszerűsítsük a kreatív önbizalmát.”
Több magazin, mint a TheNeedleDrop és a Paste is 2025 egyik legjobb albumának vagy középlemezének nevezte.
↑A Pervertset a legtöbb forrás stúdiófelvételnek, projektnek vagy középlemeznek nevezi, a stúdióalbum elnevezés ritkán használt. Ugyan streaming platformokon és egyes forrásokban így szerepel, a szócikkben projekt vagy stúdiófelvétel elnevezés van használva.
↑Interviews, Clash Magazine Music News, Reviews & (2024. október 14.). "Ethel Cain Announces New Project 'Perverts' | News". Clash Magazine Music News, Reviews & Interviews (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. december 17.{{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
