Alexandriai Philón

Alexandriai Philón
Philón André Thévet 1584-es, elképzelt ábrázolásán
Philón André Thévet 1584-es, elképzelt ábrázolásán
SzületettKr. e. 20 körül
Alexandria, Egyiptom
Elhunyt45/50 körül
valószínűleg Alexandria
Állampolgárságarómai
Foglalkozása
Filozófusi pályafutása
vallásfilozófia, bibliaértelmezés, etika, kozmológia
antik filozófia, második templom kora
Iskola/Irányzathellenisztikus judaizmus, középső platonizmus
ÉrdeklődésTóra, Septuaginta, Logosz, allegorikus értelmezés, gondviselés, természetjog
Akikre hatottAlexandriai Szent Kelemen, Órigenész, Maimonidész, keresztény alexandriai exegézis
Akik hatottak ráMózes, Héber Biblia, Septuaginta, Platón, sztoikus filozófia
Fontosabb nézeteia Tóra allegorikus értelmezése; a Logosz mint közvetítő elv; a mózesi törvény és a természet rendjének összefüggése
Fontosabb művei
  • Against Flaccus
  • About the contemplative life
  • On the Embassy to Gaius
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai Philón témájú médiaállományokat.

Alexandriai Philón vagy Philo Iudaeus (ógörögül: Φίλων ὁ Ἀλεξανδρεύς, latinul Philo Alexandrinus vagy Philo Judaeus; Kr. e. 20 körül – 45/50 körül) görög nyelvű zsidó filozófus, írásmagyarázó, vallásvédő szerző és közösségi vezető volt Alexandriában, a Római Birodalomhoz tartozó Egyiptomban. A hellenisztikus zsidóság legjelentősebb fennmaradt szerzője: műveiben a Tórat és a Septuagintát a görög filozófia, különösen a platóni és sztoikus hagyomány fogalmaival értelmezte.

Philón a Kr. u. 1. században egy görögül gondolkodó, de vallásilag zsidó értelmiségi helyzetéből válaszolt arra a kérdésre, hogyan lehet egyszerre hűnek maradni a mózesi törvényhez és érthetően, meggyőzően szólni a görög-római művelt világ nyelvén. Írásai ezért nem pusztán filozófiai értekezések, hanem a zsidó hagyomány nyilvános védelmei is: vallásvédő, azaz apologetikus műveiben a zsidó közösség jogait és a mózesi törvény ésszerűségét igyekezett bemutatni.

Későbbi hatása különösen a keresztény alexandriai teológiában volt jelentős. Alexandriai Kelemen, Órigenész és más ókeresztény szerzők számára Philón példát adott arra, miként lehet a Héber Biblia szövegeit lelki, erkölcsi és filozófiai szinten is olvasni. A jánosi Logosz-tannal való közvetlen kapcsolata vitatott, de a közös háttér – a bölcsességi hagyomány, a Septuaginta nyelve és a hellenisztikus zsidó gondolkodás – miatt a keresztény teológiatörténetben is kulcsfigura lett.

Történeti és szellemi háttér

Philón megértéséhez fontos látni azt a világot, amelyben élt. A hellenisztikus kor Nagy Sándor hódításai után alakult ki: a görög nyelv és kultúra a keleti Földközi-tenger térségében, Egyiptomban, Szíriában és a Közel-Keleten is vezető műveltségi nyelvvé vált. A zsidóság jelentős része ekkor már nem Jeruzsálemben vagy Júdeában, hanem a diaszpórában élt. A diaszpóra a szülőföldön kívül, más népek között élő vallási vagy etnikai közösséget jelenti; a zsidó diaszpóra nagy központjai közé tartozott Alexandria, Antiochia, Róma és sok más mediterrán város.

Alexandria különleges szerepet játszott ebben a folyamatban. A várost Nagy Sándor alapította, majd a Ptolemaioszok alatt az ókori világ egyik legnagyobb tudományos és irodalmi központja lett. Könyvtára, Museionja, görög nyelvű tudósai, valamint jelentős zsidó lakossága olyan környezetet teremtettek, amelyben a zsidó Szentírás és a görög filozófiai kultúra termékenyen találkozhatott.

E találkozás egyik legfontosabb feltétele a Septuaginta volt. A Septuaginta a Héber Biblia görög fordítása, amelynek első részeit, mindenekelőtt a Tórát, a hagyomány szerint alexandriai zsidó tudósok fordították görögre a Kr. e. 3. században. Philón egész írásmagyarázata erre a görög bibliai szövegre épül. Ezért sok értelmezése nem a héber szöveg nyelvi részleteiből, hanem a görög fordítás szavaiból, képeiből és fogalmaiból indul ki.

Élete

Philón életéről kevés biztos adat maradt fenn. Születését a modern szakirodalom rendszerint Kr. e. 20 körülre, halálát 45 és 50 közé teszi. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert. A legbiztosabban datálható esemény életében az a küldöttség, amelyet az alexandriai zsidó közösség nevében Caligula császárhoz vezetett 40 körül.

Családja és társadalmi helyzete

Philón vagyonos és befolyásos alexandriai zsidó családból származott. A későbbi hagyomány papi eredetet is tulajdonított családjának, de ezt nem lehet teljes bizonyossággal igazolni. Testvére, Alexander Lysimachus, az úgynevezett alabarkhész, az alexandriai zsidó elit egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb alakja volt. Josephus szerint Alexander jelentős vagyonnal és politikai kapcsolatokkal rendelkezett; családja kapcsolatban állt a Heródes-házzal és a római császári körökkel is.

A család római polgárjoggal is rendelkezhetett. Erre főként Alexander római neve, a család vagyona és politikai kapcsolatai alapján következtetnek. Philón unokaöccsei közé tartozott Tiberius Julius Alexander, aki később római szolgálatba lépett, Egyiptom prefektusa lett, és részt vett a zsidó–római háború eseményeiben. A család története jól mutatja, hogy az alexandriai zsidó elit egyszerre élt a zsidó törvény, a görög műveltség és a római politikai rend világában.

Műveltsége

Philón kiváló görög műveltséggel rendelkezett. Műveiben gyakran használ görög filozófiai, retorikai és irodalmi fogalmakat. Különösen erős benne Platón, a középső platonizmus, a sztoikus filozófia és a püthagoreus számszimbolika hatása. Ugyanakkor gondolkodásának középpontja nem a görög filozófia önmagában, hanem a mózesi törvény és a Szentírás értelmezése.

A héber nyelv ismeretének mértéke vitatott. Philón a Szentírást döntően a Septuaginta alapján idézte, és magyarázatai általában a görög szövegre épülnek. Héber nevekhez fűzött etimológiái néha őriznek zsidó hagyományt, de gyakran a görög nyelvi forma alapján értelmeznek. Ezért a kutatás többsége szerint Philón elsődleges nyelve és kulturális közege a görög volt, még ha zsidó vallási identitása erős és tudatos maradt is.

Az alexandriai zsidó közösség és a római hatalom

Philón Alexandriája többnyelvű és soknemzetiségű nagyváros volt. Görögök, egyiptomiak, zsidók és rómaiak éltek egymás mellett, de nem azonos jogi és társadalmi helyzetben. Az alexandriai zsidók jelentős, jól szervezett közösséget alkottak, saját vallási intézményekkel és hagyományokkal. Jogállásuk azonban bizonytalan volt: nem voltak egyszerűen rabszolgai vagy alávetett helyzetben, de a görög polgárjog teljes körű birtoklása sem illette meg őket általánosan. Ez a köztes helyzet állandó feszültségek forrása lett.

38-ban, Aulus Avilius Flaccus egyiptomi prefektus idején súlyos zsidóellenes erőszak tört ki Alexandriában. Philón In Flaccum című műve ezeknek az eseményeknek egyik legfontosabb kortárs forrása. A konfliktus hátterében a görög városi elit és a zsidó közösség jogi-politikai versengése, a római hatalom ingadozó magatartása és a császárkultusz kérdése állt. Philón Flaccus bukását nem pusztán politikai fordulatként, hanem az isteni gondviselés igazságszolgáltatásaként mutatta be.

A válság Caligula alatt tovább éleződött, amikor a császár isteni tiszteletet követelt, és a jeruzsálemi templomba állítandó császárszobor terve is felmerült. Philón az alexandriai zsidók küldöttségének vezető tagjaként Rómába ment, hogy a császár elé tárja közössége panaszait és védje a zsidók jogát a mózesi törvények szerinti életre.

Jeruzsálem és a diaszpóra

Bár Philón egész életét Alexandriában élte, írásaiban Jeruzsálem és a templom központi vallási jelentőséggel bír. A diaszpórában élő zsidók számára Jeruzsálemet gyakran „metropoliszként”, vagyis anyavárosként értelmezte. Ez a fogalom a görög politikai nyelvben egy település vagy közösség eredeti városát jelölte; Philón ezzel a hellenisztikus olvasók számára is érthető formában fejezte ki a diaszpórazsidóság kötődését a jeruzsálemi kultuszhoz és a mózesi törvényhez.

Ez a kötődés nem egyszerű politikai nacionalizmus volt. Philón számára a diaszpórában élő zsidók helyi közösségei törvényes, rendezett és ősi hagyományhoz kötött közösségek voltak, amelyeknek joguk van saját törvényeik szerint élni. Ugyanakkor a jeruzsálemi templom iránti hűség és a mózesi törvény megtartása összekötötte őket a zsidóság egészével.

Művei

Philón művei görögül íródtak. Jelentős részük a keresztény kézirati hagyomány révén maradt fenn, ami önmagában is mutatja, hogy a későbbi keresztény teológusok nagyra értékelték írásait. Egyes művek teljes görög szövegben, mások töredékesen, latinul vagy örmény fordításban ismertek.

Csoport Hagyományos latin címek Magyar megnevezés vagy tartalom Jellemzés
A teremtés és a Tóra allegorikus magyarázata De opificio mundi; Legum allegoriae; De cherubim; De sacrificiis Abelis et Caini; De gigantibus; Quod Deus sit immutabilis; De agricultura; De plantatione; De ebrietate; De confusione linguarum A világ teremtéséről; A törvények allegorikus magyarázata; A kerubokról; Ábel és Káin áldozatairól; Az óriásokról; Isten változhatatlanságáról; A földművelésről; Az ültetésről; A részegségről; A nyelvek összezavarásáról Főként a Teremtés könyvének allegorikus és erkölcsi értelmezései
A pátriárkák és a lélek útja De migratione Abrahami; Quis rerum divinarum heres sit; De congressu eruditionis gratia; De fuga et inventione; De mutatione nominum; De somniis Ábrahám vándorlásáról; Ki az isteni dolgok örököse?; Az előkészítő tanulmányokról; Menekülésről és megtalálásról; A nevek megváltoztatásáról; Az álmokról A bibliai vándorlások és családtörténetek a lélek nevelődésének képeivé válnak
A törvény kifejtése De Abrahamo; De Josepho; De vita Mosis; De decalogo; De specialibus legibus; De virtutibus; De praemiis et poenis Ábrahámról; Józsefről; Mózes élete; A tízparancsolatról; Az egyes törvényekről; Az erényekről; Jutalmakról és büntetésekről A mózesi törvény bemutatása mint egyetemes, racionális és erkölcsi rend
Filozófiai értekezések Quod omnis probus liber sit; De aeternitate mundi; De providentia; De animalibus Arról, hogy minden igaz ember szabad; A világ örökkévalóságáról; A gondviselésről; Az állatokról Görög filozófiai témák zsidó teológiai keretben
Történeti és apologetikus írások In Flaccum; Legatio ad Gaium; Hypothetica; Apologia pro Iudaeis Flaccus ellen; Küldöttség Gaiushoz; feltételezések vagy védőirat; a zsidók védelme A zsidó közösség jogainak, történeti sérelmeinek és vallási hűségének bemutatása
Szemlélődő közösségi élet De vita contemplativa A szemlélődő életről A terapeuták nevű zsidó aszketikus közösség leírása

A Tóra magyarázatai

Philón fennmaradt műveinek legnagyobb része a Tóra első könyveihez kapcsolódik. A De opificio mundi a világ teremtését magyarázza, és a Teremtés könyve elejét a platóni kozmológia nyelvével kapcsolja össze. A Legum allegoriae a Teremtés könyve egyes részeit a lélek erkölcsi és vallási útjaként értelmezi. Az úgynevezett törvénymagyarázó művek – például a De Abrahamo, a De Josepho, a De decalogo és a De specialibus legibus – a mózesi törvényt egyetemes erkölcsi és filozófiai rendként mutatják be.

Philón nem pusztán jogi kommentárt írt. A bibliai szereplők nála gyakran a lélek állapotait, erényeit vagy kísértéseit jelképezik. Ádám az értelem, Éva az érzékelés, Ábrahám a hit és az előrehaladás, Mózes pedig a törvényhozó, próféta és filozófus eszményképe is lehet.

Történeti és apologetikus művek

Az In Flaccum és a Legatio ad Gaium különösen fontosak az alexandriai zsidóság 1. századi történetéhez. Az előbbi Flaccus prefektus zsidóellenes politikáját és bukását tárgyalja; az utóbbi a Caligulához küldött zsidó küldöttség tapasztalatait és a császárkultusszal kapcsolatos konfliktust mutatja be.

A De vita Mosis Mózest nemcsak Izrael vezetőjeként, hanem tökéletes törvényhozóként, királyként, prófétaként és filozófusként mutatja be. A mű apologetikus célja, hogy a görög-római műveltségű olvasó számára is érthetővé tegye a mózesi törvény rangját és egyetemességét.

A terapeuták és a szemlélődő élet

A De vita contemplativa a Mareótisz-tó környékén élő terapeuták nevű közösséget mutatja be. Philón szerint férfiakból és nőkből álló zsidó aszketikus csoport voltak, akik vagyonukról lemondva, imádsággal, böjttel, zsoltárokkal, szent iratok magyarázatával és szemlélődéssel töltötték életüket. A közösség leírása különösen fontos, mert betekintést ad a hellenisztikus zsidó vallásosság olyan formájába, amely a törvényhűséget, az írásmagyarázatot és a kontemplatív életet kapcsolta össze.

A mű hitelességét a 19–20. században többen vitatták, részben azért, mert Euszebiosz később keresztény szerzetesek előfutárainak tekintette a terapeutákat. A mai kutatás jelentős része mégis Philón hiteles művei közé sorolja, és a terapeutákat nem keresztény szerzeteseknek, hanem zsidó szemlélődő közösségnek tartja.

Írásmagyarázata

Philón gondolkodásának megértéséhez nem elég ismerni életét és műveit; azt is látni kell, milyen módszerrel közelített a Szentíráshoz. Legismertebb módszere az allegorikus értelmezés. Ez nem azt jelenti, hogy elutasította volna a bibliai történetek szó szerinti jelentését. Sok esetben ragaszkodott a törvény konkrét megtartásához és a történetek valóságos jelentéséhez is. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a Szentírásban mélyebb erkölcsi, lelki és filozófiai értelem is rejlik.

A görög világban már korábban is alkalmaztak allegorikus magyarázatot Homérosz és más költők értelmezésére. Az alexandriai zsidó hagyományban pedig a Septuaginta és a mózesi törvény görög nyelvű értelmezése teremtett új lehetőségeket. Philón e két világ módszereit kapcsolta össze: a Tórát úgy olvasta, mint amely egyszerre történeti, jogi, erkölcsi és filozófiai szöveg.

Egy egyszerű példa jól mutatja módszerét. Amikor a bibliai elbeszélés a pátriárkák vándorlásairól vagy Egyiptomból való távozásról beszél, Philón ezt nemcsak földrajzi mozgásként olvassa. Egyiptom nála gyakran a testi-érzéki élet, a szenvedélyek és az alacsonyabb rendű vágyak világa; az onnan való kivonulás vagy eltávolodás pedig a lélek megtisztulásának és Isten felé fordulásának képe. Hasonló módon Ábrahám vándorlása is a lélek előrehaladását jelenti: az ember elhagyja a pusztán érzéki és megszokott életmódot, hogy magasabb, istenközelibb életformához jusson.

Paul B. Decock szerint Philónnál az írásolvasás nem pusztán tudományos vagy információs tevékenység, hanem lelki gyakorlat. A Szentírás olvasása az önismeret, a szenvedélyek feletti uralom, az erkölcsi előrehaladás és az Istenhez való közeledés eszköze. Ez a szemlélet később különösen Órigenész és az alexandriai keresztény exegézis számára vált jelentőssé.

Filozófiája és teológiája

Középső platonizmus és zsidó teológia

Philón a középső platonizmus korában élt. Ez a kifejezés a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 3. század közötti platóni hagyományt jelöli, amely a világ fölött álló, transzcendens isteni elvre, a közvetítő szellemi valóságokra, a lélek felemelkedésére és a látható világ értelmi mintáira helyezte a hangsúlyt. Philón ebbe a szellemi közegbe illeszkedett, de a platóni fogalmakat nem önmagukért használta: zsidó teológiai tartalommal töltötte meg őket, és a mózesi kinyilatkoztatás szolgálatába állította.

A platóni hatás különösen a teremtésről, az érzékelhető és értelmi világról, valamint a lélek útjáról szóló részekben látható. Philón azonban nem egyszerűen Platónt magyarázta zsidó nyelven. Inkább azt állította, hogy a görög filozófiában található igazságok végső soron összhangban vannak Mózes tanításával, sőt Mózes törvénye régebbi és magasabb rendű tanításként fogható fel.

Sztoikus hatás

A sztoikus filozófia hatása több területen is megjelenik Philónnál. Etikájában fontos szerepet kap a szenvedélyek feletti uralom, az önfegyelem, a lélek gyógyítása és a természet rendjéhez igazodó élet. A sztoikusoktól átvett vagy velük rokon fogalom a természetjog gondolata is: Philón szerint a mózesi törvény nem önkényes parancsok gyűjteménye, hanem összhangban áll a világ Isten által rendezett természetével.

A sztoikusoknál a Logosz a világot átható rendező értelem volt. Philón ezt a gondolatot átvette, de átalakította. A sztoikus panteizmusban az isteni elv mintegy azonos a világgal vagy annak belső tűzszerű rendjével; Philónnál viszont Isten személyes, transzcendens teremtő, aki nem azonos a világgal. A Logosz ezért nála nem maga a világ lelke panteista értelemben, hanem Isten teremtő, rendező és közvetítő működésének fogalma.

Isten transzcendenciája

Philón teológiájának alapja az egyetlen Isten abszolút elsőbbsége. Isten a mindenség oka, teremtője és gondviselője, ugyanakkor lényege meghaladja az emberi fogalmakat. Philón gyakran apofatikus, vagyis tagadó teológiát alkalmaz: Istenről biztosabban mondható meg, hogy mi nem, mint az, hogy lényege szerint mi.

Ez a gondolat nem azonos a filozófiai absztrakció puszta gyakorlatával. Philón szerint az ember végső soron rászorul Isten kinyilatkoztatására és kegyelmére. A valódi bölcsesség kezdete annak felismerése, hogy az ember önmagában semmi Istenhez képest, és csak Isten segítségével válhat szabaddá, értelmessé és erkölcsileg rendezetté.

A Logosz

Philón legismertebb és legtöbbet vitatott fogalma a Logosz. A görög szó egyszerre jelenthet szót, értelmet, beszédet, rendet és racionális elvet. A fogalomnak hosszú görög előtörténete volt: Epheszoszi Hérakleitosz már kozmikus rendként beszélt a Logoszról, a sztoikusok pedig a világot átható rendező értelemként használták. Philón ezt a fogalmat nem a semmiből alkotta meg, hanem a görög filozófiai hagyományból vette át, majd a zsidó teremtéshit, a bölcsességi irodalom és a bibliai „Isten szava” gondolatkörébe illesztette.

Philónnál a Logosz sokféle szerepben jelenik meg: Isten szava, Isten bölcsessége, a teremtés mintája, a világot rendező elv, az isteni erők összefoglalása, közvetítő Isten és a világ között, valamint az emberi értelem mintaképe. A Logosz segítségével Philón úgy tudott beszélni Isten világban való működéséről, hogy közben megőrizte Isten transzcendenciáját.

Philón olykor merész metaforákat használ: a Logoszt „elsőszülött fiúnak”, „főangyalnak”, „Isten képmásának” vagy bizonyos szöveghelyeken „második istennek” nevezi. Ezeket a kifejezéseket nem szabad későbbi keresztény dogmatikai értelemben olvasni. Philón szigorúan monoteista maradt: a Logosz nála nem önálló második istenség, hanem Isten világ felé forduló működésének, értelmének és teremtő rendjének közvetítő megnevezése.

A Logosz-tan későbbi keresztény recepciója jelentős volt, különösen az alexandriai teológiában. Ugyanakkor a jánosi Logosz és Philón Logosza között nem bizonyítható egyszerű közvetlen függés. Mindkettő mögött ott áll a zsidó bölcsességi irodalom, a Septuaginta nyelve, a teremtő isteni szó bibliai hagyománya és a hellenisztikus filozófiai szókincs.

Kozmológia és teremtés

Philón kozmológiája a Teremtés könyvének értelmezésére épül, de erősen használja Platón Timaioszának fogalmait. A teremtésről gyakran két szinten beszél: először az értelmi, mintaszerű világ jelenik meg Isten gondolatában, majd ennek képmásaként a látható, érzékelhető világ. A görög kifejezésekkel ezt nevezik koszmosz noétosznak, vagyis értelmi világnak, és koszmosz aiszthétosznak, vagyis érzékelhető világnak.

Robert K. McIver szerint Philón kozmológiája nem mellékes spekuláció, hanem gondolkodásának egyik szervező elve: Isten természete, a világ rendje, az ember helye és a lelki élet célja összefügg egymással. A világ rendje Philónnál nem önálló isteni valóság, hanem Isten bölcsességének és gondviselésének jele. Az ember akkor él helyesen, ha értelme és erkölcsi élete összhangba kerül ezzel az isteni renddel.

Törvény, természet és etika

Philón számára a mózesi törvény nem pusztán egy nép sajátos vallási szabályrendszere, hanem a természet rendjével összhangban álló isteni törvény. Ezért a zsidó törvény megtartása nála nem ellentétes az egyetemes ésszerűséggel, hanem annak legmagasabb formája.

Etikájának középpontjában a lélek gyógyítása és az erényes élet áll. A szenvedélyek rendezetlensége rabsághoz vezet, míg az erény, az önuralom, az imádság és az Istenre figyelő értelem szabadságot ad. Ebben a tekintetben Philón sokat merít a sztoikus etikából, de a végső cél nála nem pusztán a természetnek megfelelő élet, hanem az Istenhez való hasonulás és az Isten iránti szeretet.

Philón és a hellenisztikus judaizmus

Philón a második templom korának zsidóságához tartozott. Ez az időszak sokféle zsidó irányzatot ismert: jeruzsálemi papi köröket, farizeusokat, szadduceusokat, qumráni csoportokat, apokaliptikus hagyományokat és görög nyelvű diaszpórazsidóságot. Philón az utóbbi legnagyobb fennmaradt képviselője.

A római és görög forrásokban gyakori zsidóellenes vádakra Philón nem mindig közvetlen polemikával válaszolt. Gyakran inkább azt mutatta be, hogy a zsidó törvény ősi, racionális, erkölcsös és a közösségi élet számára hasznos. A zsidó hagyományt nem elszigetelt, barbár szokásként, hanem a legmagasabb filozófiai életformaként értelmezte.

A rabbinikus zsidósággal való kapcsolata különösen fontos kérdés. A Talmud és a rabbinikus irodalom közvetlenül alig hivatkozik Philónra. Ennek több oka lehetett: Philón görögül írt, módszere erősen allegorikus és filozófiai volt, míg a rabbinikus hagyomány középpontjában a héber és arámi nyelvű tanulás, a szóbeli Tóra és a jogi értelmezés állt. Philón ezért a zsidóságon belül később háttérbe szorult, miközben műveit nagyrészt keresztény másolók őrizték meg.

A modern zsidó kutatásban Philón megítélése sokáig ambivalens volt. A 19. századi Wissenschaft des Judentums, vagyis a zsidó tudományosság mozgalma kezdte újra rendszeresen vizsgálni, majd a 20. században Goodenough, Wolfson, Runia és más kutatók munkái tették a Philón-kutatást önálló nemzetközi szakterületté.

Philón és a kereszténység

Philón maga nem volt keresztény, és a kereszténység kialakulása előtt vagy annak legkorábbi szakaszában élt. Művei mégis különleges jelentőséget kaptak a keresztény ókorban. Ennek egyik oka az volt, hogy a keresztény teológusok a görög filozófiai fogalmakkal megfogalmazott bibliaértelmezésben előfutárt láttak benne. A másik ok az, hogy Philón allegorikus módszere hasonló kérdésekre adott választ, amelyekkel a keresztény exegézis is szembesült: miként lehet a Szentírás régi történeteit a jelen lelki és erkölcsi életére alkalmazni.

Alexandriai Kelemen és Órigenész különösen sokat merített Philón hagyományából. A két világ – hellenisztikus zsidóság és korai kereszténység – közötti kapcsolat azonban nem egyirányú vagy egyszerű „kölcsönzés”. Philón inkább olyan közös nyelvet és módszert képviselt, amelyben a bibliai kinyilatkoztatás és a görög filozófiai műveltség találkozhatott.

A keresztény szerzők olykor saját előfutáruknak tekintették, sőt késő antik legendák szerint Philón találkozott Péter apostollal Rómában. Ezek a hagyományok történetileg nem bizonyíthatók. Történeti jelentősége nem abban áll, hogy „rejtett keresztény” lett volna, hanem abban, hogy zsidó gondolkodóként olyan fogalmi és exegetikai világot alakított ki, amelyet a későbbi keresztény teológia is termékenyen használt.

Középkori és modern hatástörténet

Philón közvetlen zsidó recepciója a késő ókorban és a középkorban viszonylag csekély volt, de több témája párhuzamba állítható a középkori zsidó filozófiával. Különösen Maimonidész negatív teológiája emlékeztet arra a filóni meggyőződésre, hogy Isten lényege meghaladja az emberi fogalmakat, és Istenről csak korlátozottan, főként cselekedetei és hatásai alapján beszélhetünk. Közvetlen hatásról azonban óvatosan kell nyilatkozni, mert a közvetítő hagyományok összetettek.

Az iszlám recepció kérdése szintén közvetett. Philón művei nem váltak az iszlám filozófia alapvető olvasmányaivá, de a hellenisztikus zsidó és görög filozófiai hagyomány több eleme – Isten transzcendenciája, a közvetítő értelmi elvek, a negatív teológia és a törvény filozófiai értelmezése – később az iszlám filozófia és a kalám vitáiban is rokon formában jelent meg. Harry Austryn Wolfson ezért Philónt a zsidó, keresztény és iszlám vallásfilozófia hosszú távú előtörténetének egyik fontos alakjaként értelmezte.

A modern kutatásban Philón helye jelentősen felértékelődött. Korábban gyakran pusztán eklektikus szerzőnek tartották, aki görög filozófiai elemekkel díszítette a Bibliát. A 20–21. századi kutatás ezzel szemben egyre inkább úgy látja, hogy Philón tudatos hermeneuta volt: célja nem a görög filozófia kritikátlan átvétele, hanem a zsidó kinyilatkoztatás olyan értelmezése, amely a kor művelt nyelvén is egyetemes igényű lehetett.

Magyarul megjelent művei

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Lévy, Carlos (2022. augusztus 16.). "Philo of Alexandria". The Stanford Encyclopedia of Philosophy (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. május 19.
  2. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Kamesar, Adam, ed. (2009). The Cambridge Companion to Philo (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-86090-1.
  3. 1 2 3 4 5 Shavulev, Georgi (2021). "The Place of Philo of Alexandria in the History of Philosophy". 7th International e-Conference on Studies in Humanities and Social Sciences (angol nyelven). 205–214. o. ISBN 978-86-81294-08-6. {{cite conference}}: Unknown parameter |booktitle= ignored (|book-title= suggested) (súgó)
  4. 1 2 3 4 5 6 7 Todorovska, Marija (2015). "The Concepts of the Logos in Philo of Alexandria". Živa Antika (angol nyelven). 65 (1–2): 37–56.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Decock, Paul B. (2015). "Philo of Alexandria: A model for early Christian "spiritual readings" of the Scriptures". HTS Teologiese Studies/Theological Studies (angol nyelven). 71 (1). doi:10.4102/hts.v71i1.3069.
  6. 1 2 3 4 5 6 7 8 "Philo Judaeus". New Catholic Encyclopedia (angol nyelven) (2. kiadás ed.). Gale. 2003.
  7. 1 2 Evans, Katherine G. (1995). "Alexander the Alabarch: Roman and Jew". In Lovering, Eugene H. (ed.). Society of Biblical Literature 1995 Seminar Papers (angol nyelven). Atlanta: Scholars Press. 576–594. o. {{cite conference}}: Unknown parameter |booktitle= ignored (|book-title= suggested) (súgó)
  8. 1 2 3 Rabinovitz, Chaim Reuven (1971). "פילון - הדרשן היהודי הראשון בגולה" [Philón – az első zsidó hitszónok a diaszpórában]. Niv Ha-Midrashiyah (héber nyelven).
  9. 1 2 Schein, Menahem (1937). כתבי היסטוריה: נגד פלאקוס, המלאכות אל קאיוס [Történeti írások: Flaccus ellen, Küldöttség Gaiushoz] (héber nyelven). Tel-Aviv: A. J. Stiebel.
  10. ↑ Philón: Legatio ad Gaium; Josephus Flavius: Antiquitates Iudaicae, 18,8,1.
  11. 1 2 Kasher, Aryeh (1979). "ירושלים כ'מטרופוליס' בתודעתו הלאומית של פילון" [Jeruzsálem mint „metropolisz” Philón nemzeti tudatában]. Cathedra (héber nyelven). 11: 45–56.
  12. 1 2 McIver, Robert K. (1988). ""Cosmology" as a Key to the Thought-World of Philo of Alexandria". Andrews University Seminary Studies (angol nyelven). 26 (3): 267–279.
  13. 1 2 3 Wolfson, Harry Austryn (1947). Philo: Foundations of Religious Philosophy in Judaism, Christianity, and Islam (angol nyelven). Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press.
  14. ↑ Runia, David T. (1993). Philo in Early Christian Literature: A Survey (angol nyelven). Assen: Van Gorcum.

Források

Ókori források

  • Philón: De opificio mundi.
  • Philón: Legum allegoriae.
  • Philón: De vita Mosis.
  • Philón: De specialibus legibus.
  • Philón: In Flaccum.
  • Philón: Legatio ad Gaium.
  • Philón: De vita contemplativa.
  • Josephus Flavius: Antiquitates Iudaicae.
  • Euszebiosz: Historia ecclesiastica.

Modern szakirodalom

  • Borgen, Peder (1997). Philo of Alexandria: An Exegete for His Time (angol nyelven). Leiden: Brill. ISBN 9004103880.
  • Decock, Paul B. (2015). "Philo of Alexandria: A model for early Christian "spiritual readings" of the Scriptures". HTS Teologiese Studies/Theological Studies (angol nyelven). 71 (1). doi:10.4102/hts.v71i1.3069.
  • Evans, Katherine G. (1995). "Alexander the Alabarch: Roman and Jew". In Lovering, Eugene H. (ed.). Society of Biblical Literature 1995 Seminar Papers (angol nyelven). Atlanta: Scholars Press. 576–594. o. {{cite conference}}: Unknown parameter |booktitle= ignored (|book-title= suggested) (súgó)
  • Hadas-Lebel, Mireille (2012). Philo of Alexandria: A Thinker in the Jewish Diaspora (angol nyelven). Leiden: Brill.
  • Kamesar, Adam, ed. (2009). The Cambridge Companion to Philo (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-86090-1.
  • Kasher, Aryeh (1979). "ירושלים כ'מטרופוליס' בתודעתו הלאומית של פילון" [Jeruzsálem mint „metropolisz” Philón nemzeti tudatában]. Cathedra (héber nyelven). 11: 45–56.
  • McIver, Robert K. (1988). ""Cosmology" as a Key to the Thought-World of Philo of Alexandria". Andrews University Seminary Studies (angol nyelven). 26 (3): 267–279.
  • Niehoff, Maren R. (2018). Philo of Alexandria: An Intellectual Biography (angol nyelven). New Haven: Yale University Press. ISBN 978-0-300-17687-0. {{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)
  • Rabinovitz, Chaim Reuven (1971). "פילון - הדרשן היהודי הראשון בגולה" [Philón – az első zsidó hitszónok a diaszpórában]. Niv Ha-Midrashiyah (héber nyelven).
  • Runia, David T. (1986). Philo of Alexandria and the Timaeus of Plato (angol nyelven). Leiden: Brill.
  • Runia, David T. (1993). Philo in Early Christian Literature: A Survey (angol nyelven). Assen: Van Gorcum.
  • Runia, David T. (2001). Philo of Alexandria: On the Creation of the Cosmos according to Moses (angol nyelven). Leiden: Brill.
  • Schein, Menahem (1937). כתבי היסטוריה: נגד פלאקוס, המלאכות אל קאיוס [Történeti írások: Flaccus ellen, Küldöttség Gaiushoz] (héber nyelven). Tel-Aviv: A. J. Stiebel.
  • Shavulev, Georgi (2021). "The Place of Philo of Alexandria in the History of Philosophy". 7th International e-Conference on Studies in Humanities and Social Sciences (angol nyelven). 205–214. o. ISBN 978-86-81294-08-6. {{cite conference}}: Unknown parameter |booktitle= ignored (|book-title= suggested) (súgó)
  • Todorovska, Marija (2015). "The Concepts of the Logos in Philo of Alexandria". Živa Antika (angol nyelven). 65 (1–2): 37–56.
  • Wolfson, Harry Austryn (1947). Philo: Foundations of Religious Philosophy in Judaism, Christianity, and Islam (angol nyelven). Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press.
  • "Philo Judaeus". New Catholic Encyclopedia (angol nyelven) (2. kiadás ed.). Gale. 2003.
  • Lévy, Carlos (2022. augusztus 16.). "Philo of Alexandria". The Stanford Encyclopedia of Philosophy (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. május 19.

További irodalom

Kapcsolódó szócikkek

További információk