Pigmeusok

pigmeusok
Pigmeus férfi Kamerunban
Pigmeus férfi Kamerunban
Teljes lélekszám
250–600 ezer fő
Régiók
Közép-Afrika
A Wikimédia Commons tartalmaz pigmeusok témájú médiaállományokat.
A pigmeus csoportok Közép-Afrika területén
Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a Kongó-medencében a 20. század elején

A pigmeusok ősközösségi körülmények között élő különösen alacsony termetű emberek. Elsősorban Közép-Afrika őserdeiben: Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola és Etiópia területén élnek. Soha nem alkottak egységet, és mindig különböző hordákban éltek. A környezetükben afrikai törzsekhez képest a számuk elenyésző, becslések szerint 250–600 ezer pigmeus él a kongói esőerdők peremén.

Jellemzőik és csoportjaik

A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők (bantu, keleti-negrid stb.) nyelvét beszéli. Általában 20–100 fős csoportokban élnek, részben vadászó-gyűjtögető életmódon. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő, ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és egyes tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport – az erdőirtások következményeként – már letelepedett életmódot folytat.

Délnyugat-Etiópiában, az Omo medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb tágabb értelemben vett pigmeusok.

Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel. Ezek keveredtek a helyi földművelő lakossággal, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a Sangha és az Ubangi folyó mellett, illetve Ruandában élnek.

A Dél-Afrikában élő, ugyancsak nagyon alacsony termetű és ősi származású szanokkal nem állnak közelebbi rokonságban.

Eredetük

A korai kutatásokban már vallott nézetet, miszerint a pigmeusok a Föld legősibb népei közé tartoznak, a populációgenetikai kutatások is alátámasztják. Különösen a bakák különböztethetők meg genetikailag egyértelműen fekete afrikai szomszédaiktól. A dél-afrikai szanokkkal együtt (akikkel a mtDNS úgynevezett L haplocsoportjának legnagyobb arányát osztják) a Föld legősibb Homo sapiens populációjának közvetlen leszármazottai közé tartoznak. A koiszan népekkel való rokonság külsőleg leginkább a hajuk szerkezetében mutatkozik meg. Genetikai különállásuk, valamint a fenotípusos alacsony termet magyarázata a trópusi éghajlathoz való evolúciós alkalmazkodás, és/vagy az anatómiailag modern emberek (Homo sapiens) körülbelül 35 000 évvel ezelőtti kereszteződésére utal egy kihalt szubszaharai emberi fajjal, amelyet a modern DNS-kutatások feltételeznek.

Történetük

A régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban az északi szélesség 15°-ánál volt.

Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak az erdők országába pigmeusok elfogására, hogy az „isteni törpe táncosok” udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak már az i. e. 3. évezredben ismerték a pigmeusokat, akik valószínűleg mbutik lehettek.

Az ókori görögök Egyiptomon keresztül ismerték meg a pigmeusokat. Hérodotosz a Felső-Nílus vidékére tette a hazájukat. Arisztotelész megemlíti, hogy ott, ahol a Nílus ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem valóságos népről van szó, amelynek tagjai igen kis emberek.

Több olyan római mozaik ismert – mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense –, amin egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.

1664-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a bakkebakke népről, a „törpékről” ír, akik az erdőben élnek, és elefántokra vadásznak. A portugálok a 16. században találkoztak velük, de akkor még legendaként adtak róluk tudósításokat.

A 19. században először G. Schweinfurth, F. Mianini és Henry Morton Stanley adtak hírt a pigmeusokról mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akkákkal találkozott, sikerült azokat a 17. században bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.

A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, hogy az európaiak korábban gyakran hurcolták el őket szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. Igen félénknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.

Jegyzetek

  1. 1 2 http://www.theguardian.com/environment/2007/oct/04/congo.forests
  2. ↑ http://www.fao.org/docrep/w1033e/w1033e03.htm
  3. ↑ Wilhelm Schmidt: Die Stellung der Pygmäenvölker in der Entwicklungsgeschichte des Menschen, Stuttgart 1910.
  4. ↑ Y. S. Chen, A. Olckers, T. G. Schurr, A. M. Kogelnik, K. Huoponen, D. C. Wallace: mtDNA variation in the South African Kung and Khwe-and their genetic relationships to other African populations. In: American Journal of Human Genetics. Band 66, Nummer 4, April 2000, S. 1362–1383, DOI: 10.1086/302848, PMID 10739760, PMC 1288201.
  5. ↑ Martin Pabst: Südafrika. 2. völlig überarbeitete und ergänzte Auflage. Verlag C. H. Beck, München 2008.
  6. ↑ Michael F. Hammer et al.: Genetic evidence for archaic admixture in Africa. In: PNAS. Band 108, Nr. 37, 2011, S. 15123–15128, doi:10.1073/pnas.1109300108 (siehe dazu auch nature.com news vom 5. September 2011: Human ancestors interbred with related species. doi:10.1038/news.2011.518).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pygmée című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Congo Pygmies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Kapcsolódó szócikkek

Ez a néppel vagy etnikummal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!