| Pina Bausch | |
| A Wiesenland show végén, 2009 januárjában | |
| Született | Philippine Bausch 1940. július 27. Solingen |
| Elhunyt | 2009. június 30. (68 évesen) Wuppertal |
| Állampolgársága | német |
| Házastársa | Ronald Kay (1980–2009) |
| Gyermekei | Rolf Salomon Bausch |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | tüdőrák |
| Sírhelye | Wuppertal |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pina Bausch témájú médiaállományokat. | |
Philippine „Pina” Bausch (Solingen, 1940. július 27. – Wuppertal, 2009. június 30.) német moderntánc-koreográfus, a világhírű Wuppertali Táncszínház megalapítója.
A Düsseldorfhoz közeli Solingenben, August és Anita Bausch vendégfogadó-tulajdonosok harmadik, legkisebb gyermekeként született.
Fiatalon kezdett táncolni. 1955-től a Folkwang Egyetemen, Essenben tanult, később Németország egyik legbefolyásosabb koreográfusa, a német expresszionista tánc egyik megalapítója, Kurt Jooss is dolgozott vele.
Érettségi után, 1960-ban ösztöndíjat nyert a New York-i Juilliard Schoolra. Anthony Tudor, José Limon és Paul Taylor is tanárai voltak. Fellépett a helyi Paul Sanasardo és Donya Feuer Tánctársulattal, az Új Amerikai Balettel és tagja lett a Metropolitan Opera Balett Társulatnak.
1962-ben a Jooss új Folkwang Balett Társulatának szólistájaként segített Joossnak több darabban is, mielőtt 1968-ban megkoreografálta volna első előadását. 1969-ben Jooss kinevezte társulata művészeti vezetőjének.
1972-ben művészeti vezetőként kezdett a Wuppertal Opera Balettben, amely halála után felvette a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch nevet. A társulat sok saját darabbal rendelkezik, és rendszeresen vannak világkörüli turnéi.
A férfi-nő kapcsolat visszatérő téma munkáiban, ami ihletett adott – és nagy közönségsikert aratott – a Beszélj hozzá című filmhez, Pedro Almodóvar rendezésében. A klasszikus balett jóformán teljesen hiányzik darabjaiból, inkább a természetes mozgásra épített. Darabjai rövid dialógusokra és mozgásokra épülnek, legtöbbször szürreális jellegűek. Az ismétlés nagyon fontos szerkezeti tényező. Művei a színészi improvizációra épülnek. Multimédiás óriásprodukcióiban meghatározó díszletet és zenét használt. Emellett kedvelte a földi elemeket a színpadon. Tavaszi áldozat című koreográfiájában földet, míg a Szegfűben vizet vitt föl a színpadra. Masurca Fogo című előadásában a színpad fele fölemelkedik, köves dombbá alakul, és a portugál zenétől K. D. Langig sokféle zenét használt fel benne.
Gyöngyelmélete: az előadás egy gyöngy, először csak egy porszem és lassan rétegenként válik igazgyöngyé.
Legismertebb munkája a Café Müller, ami lelkiállapotát és kilátástalanságát mutatja be.
1983-ban ő játszotta a Lherimiai Hercegnő szerepét Federico Fellini És a hajó megy c. filmjében.
Rolf Borzik holland származású díszlet-, és jelmeztervező felesége volt, aki 1980-ban leukémiában halt meg. 1981-ben Ronald Kay lett az élettársa, akitől Rolf nevű fia született.
Mindössze öt nappal a diagnózis felállítása után Wuppertalban hunyt el tüdőrákban. Ugyanitt az evangélikus egyház rítusával temették el. Élettársa és fia élte túl.
A rengeteg Bauscht ért megtiszteltetés között van Nagy Britannia Laurence Olivier-díja és a Japán Kyoto-díj, továbbá 2008-ban Frankfurt am Main városától megkapta a neves Goethe-díjat.
{{cite news}}: Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó)