Giovanni da Pian del Carpine
| Giovanni da Pian del Carpine | |
 | |
| Carpine útja a mongolokhoz 1245-1247 | |
| Született | 1182 Magione |
| Elhunyt | 1252. augusztus 1. (69-70 évesen) Bar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Roman Catholic Archbishop of Bar (1248–) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni da Pian del Carpine témájú médiaállományokat. | |
Giovanni da Pian del Carpine latinul Plano Carpini Johannes (Magione, 1182 – Bar, 1252. április 1.) ferences rendi szerzetes, tartományfőnök, pápai legátus, érsek. A ferences szerzetesrend egyik első buzgó terjesztője.
Életútja
Giovanni da Pian del Carpine az itáliai Pian del Carpine községben (ma Magione) született, Perugia mellett 1182 körül. Assisi Szent Ferenc tanítványa, aki 1221-ben Németországba küldte, a ferences rend terjesztésére. Itt 1230-ban tartományfőnök (provinciális) lett. Utóbb Spanyolországban és Szászországban dolgozott.
IV. Ince pápa 1245-ben a lyoni zsinat előzményeként ferences és domonkos szerzetesek több küldöttségét indította útnak a mongol udvarba, ekkor küldte követségbe a „tatárok királyához” őt is. 1245. április 16-án indult el Lyonból Stephanus Bohemus baráttal, később Lengyelországban csatlakozott hozzájuk a lengyel nemzetiségű rendtársa, Benedictus Polonus (Benedykt Polak) barát (1200 körül - 1280 körül), aki tolmácsa volt az utazás során, amely a Kijevi Rusz mongolok által meghódított területén keresztül vezetett Ázsia belsejébe. Plano Carpini juttatta el a Cum non solum c. pápai bullát az Arany Horda vezetőjéhez, Batu kánhoz, aki a muhi csatában zsákmányolt királyi sátorban fogadta. Innen továbbutazott a Mongol Birodalom nagykánjához Karakorumba. 1247 őszén érkezett vissza Lyonba, a pápa udvarába Güjük nagykán válaszával. 1248-tól haláláig a dalmáciai Antivari érseke volt.
Egyetlen fennmaradt műve úti jelentése, mely a mongol birodalom belső viszonyairól írt részletes ismertetés. Éles szemű megfigyelő és kiváló rendszerező elme volt. Művében beszámolt a magyar hadjárat során elesett tatárok nagy számáról.
Művei
- Az általunk tatároknak nevezett mongolok histórája (Historia Mongalorum quos nos Tartaros appellamus)
- Liber Tartarorum, edited under the title Relations des Mongols ou Tartares, by d'Avezac (Paris, 1838)
Magyarul
- Dzsingizkán nyomában. Plano di Carpine János utinaplója; s.n., Bp., 1947 (Ferences világmissziók)
- Rubruk útleírása 1255-ből; ford. Gy. Ruitz Izabella; in: Napkelet felfedezése. Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései; vál., bev., jegyz. Györffy György, ford. Györffy György, Gy. Ruitz Izabella; Gondolat, Bp., 1965 (Művelődéstörténet / Nemzeti könyvtár)
Jegyzetek
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Catholic Encyclopedia" (angol nyelven). 1995. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven).
- ↑ "13. századi szerzetes utazók (Julianus, Plano Carpini és társai, Rubruk)". Hozzáférés: 2021. szeptember 14.
- ↑ "Carpini, Giovanni da Pian del". Hozzáférés: 2021. szeptember 13.
- ↑ „A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat. Ezeket a temetőket senki nem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül”. Katona, 223. o.
Források
- Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Magyar Helikon, 1981. 214-276. o.
- Plano Carpini úti jelentése 1247-ből (MEK)
- Güjük kán levele IV. Ince pápához (MEK)
