Polimer

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Polimernek (görög eredetű szó: poli-, sok, -mer, rész) azokat a kémiai vegyületeket nevezzük, amelyek nagyszámú, egy vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból, úgynevezett monomer egységből épülnek fel és ezeket az építőelemeket primer kémiai, (kovalens kötések) kapcsolják össze.

A polimer kifejezés a közhiedelemmel ellentétben nem ekvivalens a műanyag kifejezéssel. A polimerek elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak, szemben az oligomerekkel, amelyeket meghatározott számú monomer alkot. Staudinger definíciója szerint a polimer moltömege meghaladja az 5-10 ezer gramm/mol értéket. A polimer relatív méretét a polimerizációs fokkal (polfokkal) fejezzük ki, ami megadja, hogy hány darab ismétlődési egységből áll.

A természetben előforduló polimerek mellett léteznek természetes alapú mesterséges anyagok (például viszkóz), vagy a természetben nem előforduló, mesterségesen létrehozott vegyületekből szintetizált polimerek. A polimerek önálló alakkal, térfogattal rendelkeznek.

A legelső mesterségesen előállított polimer a bakelit volt, melyet 1907-ben szabadalmazott feltalálója Leo Hendrik Baekeland.

Főbb fajtái

A mesterségesen előállított polimerek közismert képviselője a polietilén (PE). (...-CH₂-CH₂-...) A nylon szó fajtanévvé vált védjegy, amellyel az amerikai DuPont de Nemours cég eredetileg a poliamid 6.6-ot (PA 6.6) forgalomba hozta. Bár az alapanyag a gazdaságosabban gyártható polietilénre változott, de a nylon ("nejlon") szó használata fennmaradt a köznyelvben.

A legnagyobb mennyiségben felhasznált polimer alapanyag a

• polietilén (PE, HDPE, LDPE, MDPE),
• polipropilén (PP, aPP, iPP, sPP), és a
• polivinil-klorid (PVC)

E polimereket tömegműanyagoknak nevezzük.

Nagy jelentőségű továbbá a

• polisztirol (PS, HIPS, ABS...),
• polietilén-tereftalát (PET),
• politetrafluoretilén (PTFE),
• polibutadién (PB, ABS),
• polimetil-metakrilát (PMMA),
• poliamid (PA),
• polietilén-glikol (PEG) és még számos anyag, valamint anyagkeverék.

A textiliparban feldolgozott mesterséges szálasanyagok is polimerek, legfontosabbak ezek között a természetes alapanyagú (cellulózból készült) viszkóz (CV) és az acetát (CA), a szintetikus polimerek közül a poliészter (PES), a poliamidok (főleg a PA 6 és PA 6.6), az aramidok (aromás poliamidok), a poliakrilnitril (PAN), a polipropilén (PP), a poliuretán (PU).

Előnyei a fémekkel szemben:

• kicsi a sűrűségük
• a klasszikus értelemben korrózióállók
• jó szigetelők, de készíthetőek belőlük (kis mértékben) vezető műanyagok is (megfelelő adalékkal, pl szén nanocső)
• előállítási költségük kicsi, lehetséges a termelékeny feldolgozás
• könnyen feldolgozhatóak, rendszerint nincs szükség forgácsolásra
• a hőre lágyuló polimerek teljes mértékben reciklálhatóak (újrahasznosíthatóak) vagy termikusan (például hőerőműben) felhasználhatók

Hátrányai a fémekkel szemben:

• kicsi a szilárdságuk (speciális anyagok, például szálerősítésű gyanták, vetekszenek a fémekével)
• öregszik, megfelelő stabilizálás esetén pedig nem bomlik le
• rossz hőállóság és hővezető képesség
• kisebb rugalmassági modulus

A polimerek csoportosítása

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Markovnyikov-szabály
• Műanyag
• Alakemlékező textilanyagok
• Fröccsöntés
• Szálasanyagok
• Fajtanévvé vált védjegy

További források

• Polimertechnika alapjai
• Műanyag zsebkönyv
• BME Műanyagok jegyzet