| Port Gamble | |
| Víztornyok | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | |
| Állam | Washington |
| Megye | Kitsap megye |
| Irányítószám | Lista 98364 |
| Körzethívószám | 360 |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 18 m |
| Időzóna | Pacific Time Zone UTC−08:00 |
| Azonosítók | |
| GNIS | 1512577 |
| GeoNames | 5807223 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Port Gamble témájú médiaállományokat. | |
Port Gamble az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Kitsap megyéjében elhelyezkedő önkormányzat nélküli település.

A térség első lakói a s’klallam indiánok voltak, akik i. e. 2400 óta éltek itt.
A Gamble-öböl neve Charles Wilkestől származik. A megnevezés eredete bizonytalan; a névadó az 1812-es háborúban részt vevő John M. Gamble alezredes vagy Robert Gamble, a USS President hajó tisztje. Wilkes az öböllel kapcsolatos jegyzeteiben egy hadnagyot említ.
A korábban a Teekalet nevet viselő település 1853-ban jött létre a Josiah Keller, William Talbot és Andrew Pope által alapított Puget Mill Company gyárvárosaként.
A helység mai nevét 1868-ban vette fel. 1966-ban a várost történelmi hellyé nyilvánították. 1985-ben a Puget Mill Company jogutódaként létrejött Pope & Talbot kettévált; a helyi fűrészüzemet a Pope Resources üzemeltette tovább. 1996-ban a gyár 142 év után bezárt; az üzem volt az ország legtovább működő ilyen létesítménye.
1849-ben William Talbot és Andrew Pope San Franciscóba érkeztek, ahol faipari vállalkozást szerettek volna indítani, azonban hamarosan rájöttek, hogy az Új-Anglia felőli szállítmányok nem tudják kiszolgálni az egyre növekvő keresletet. Miután értesültek Oregon Territórium sűrű erdőiről, a két férfi, valamint Josiah Keller és Charles Foster megalapította a Puget Mill Companyt. Az új feldolgozó helyszínét keresve Talbot 1853 nyarán talált rá a Gamble-öbölre, amely közel volt Oregon Territóriumhoz, valamint kikötőjéből a feldolgozott árut Kaliforniába szállíthatták. Miután Keller beszerezte a szükséges eszközöket, az üzem szeptemberben megkezdte működését.
Az 1850-es években az USA északnyugati területein kevesen éltek, így a gyár munkaerőhiánnyal küzdött. Charles Foster a maine-i East Machiasban toborzott munkásokat, akik az új környezet és a kemény munka miatt honvágytól szenvedtek, ezért a lakóhelyüket imitáló házakat építettek nekik. Az új település ekkor felvette a Port Gamble nevet.
A fűrészüzem terjeszkedésével egyre több nyersanyagra volt szükség; 1892-ben már 750 négyzetkilométernyi terület volt a Puget Mill Company tulajdonában. Mivel a többi államban a kitermelhető faanyag fogyni kezdett, egyre többen Washingtonban kezdtek kitermelésbe. 1906-ban az államban több mint 900 fafeldolgozó működött.
Mivel az elérhető nyersanyag mennyisége Washington államban is csökkenni kezdett, más megoldásra volt szükség. 1941. június 12-én a Weyerhaeuser Timber Company létrehozta a Clemons telepített erdőt, amelyet 1946-ban a Puget Mill Company által létesített, 1953-ban már harmincezer hektár nagyságú erdő követett.
A Puget Mill Company egykor a világ minden táját ellátta faanyaggal; 1862-ben 19 millió deszkát szállítottak külföldre. A vállalat a századfordulón a kaliforniai aranyláz mellett már Kína és Délkelet-Ázsia igényeit is ellátta.
1924 májusában William Talbot az E. G. Amesnek írt levelében leírta, hogy szerinte „a Port Gamble-i üzem további működtetése öngyilkosság”. A társaság értékesítését a William H. Talbot, George A. Pope Sr., Talbot C. Walker, John Deahl és A.G. Harms részvételével megtartott közgyűlésen tárgyalták. A Puget Mill Companyt a Charles McCormick Lumber Company vásárolta meg 15 millió dollárért. A vállalat értékesítésében közrejátszottak a magas adók is; a cég értékesítésekor kötött megállapodás értelmében McCormicknak új üzemet kell létesítenie.
Az új üzem felépítése és a modernizáció miatt McCormick 1938-ban már hétmillió dollárral tartozott az eredeti tulajdonosoknak; mivel az összeget nem tudta kifizetni, a vállalat tulajdonjoga a korábbi vezetők leszármazottainak kezébe került. 1940-ben a cég vezetője id. George Pope volt; a vállalatot ekkor a Pope & Talbot Mills névre keresztelték át. A második világháborúban bizonyos készleteket a vállalat hajói szállítottak.
A település éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 21,1 | 21,7 | 26,1 | 31,1 | 33,9 | 36,7 | 38,9 | 37,8 | 37,2 | 28,3 | 23,9 | 17,8 | 38,9 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 7,8 | 10,0 | 12,8 | 16,1 | 19,4 | 22,2 | 25,6 | 25,6 | 22,8 | 16,1 | 10,6 | 6,7 | 16,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 0,0 | 0,0 | 1,7 | 3,3 | 6,1 | 8,9 | 10,6 | 10,6 | 7,8 | 4,4 | 1,7 | −0,6 | 4,6 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −17,2 | −15,0 | −11,1 | −6,7 | −3,9 | −1,1 | −1,1 | 1,1 | −10,0 | −7,2 | −15,0 | −18,0 | −18,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 188 | 187 | 151 | 97 | 72 | 54 | 33 | 32 | 41 | 105 | 203 | 220 | 1383 |
| Forrás: The Weather Channel | |||||||||||||
Ez a szócikk részben vagy egészben a Port Gamble, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.