| Szergej Szergejevics Prokofjev | |
| New Yorkban (1918) | |
| Született | 1891. április 23. Szoncovka, Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1953. március 5. (61 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
| Állampolgársága | |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Oleg Prokofiev |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatórium |
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | agyvérzés |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | klasszikus zene |
| Hangszer | zongora |
| IPI-névazonosító | 00525444854 |
| Szergej Szergejevics Prokofjev aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szergejevics Prokofjev témájú médiaállományokat. | |
Szergej Szergejevics Prokofjev (oroszul: Сергей Сергеевич Прокофьев; Szoncivka, 1891. április 23. – Moszkva, 1953. március 5.) orosz származású szovjet zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi komolyzene egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban népszerű balettdarabjai által ismert, de Szergej Mihajlovics Eisenstein szovjet filmrendezővel közösen ő fedezte fel a film és a zene összhangjának fontosságát, amivel végleg meghatározta az egyetemes filmművészetet.
1891. április 23-án született az ukrajnai Szoncivkában, az Orosz Birodalomban. Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermekkorában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.
1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták című zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba. 1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A három narancs szerelmesét.
Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. A Perszimfansz dirigens nélküli zenekarral is fellépett. 1932-ben – a szovjet rendszerrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben komponálta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.
A második világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban viszont megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.
Moszkvában halt meg, 1953. március 5-én, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.
Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.
Unokája, Szergej Olegovics Prokofjev az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Eisenstein filmjeihez: