Az amerikai Carl Woese hozta létre 1987-ben, informálisan „bíborbaktériumokként és rokonaikként” leírva őket. Később formálisan Proteobacteriaként nevezték el a sok alak felvételére képes görög Próteusz istenről. 2021-ben a Nemzetközi Prokarióta-rendszertani Bizottság a Pseudomonadota szinonimát fogadta el, és sok más prokariótatörzset is átnevezett. Ez az átnevezés a mikrobiológusok közt vitatott maradt, sokuk továbbra is a régóta használt Proteobacteria nevet használja. A törzs tagjai az Acidithiobacillia, az Alphaproteobacteria, a Betaproteobacteria, a Gammaproteobacteria, a Hydrogenophilia és a Zetaproteobacteria. Sok patogén nemzetség – például az Escherichia, a Salmonella, a Vibrio, a Yersinia, a Legionella – tagja. Más tagok szabadon élők, mint például sok nitrogénkötésért felelős baktérium is.
Az Epsilonproteobacteria osztályt a Pseudomonadota törzsben azonosították. Ez kemolitotróf elsődleges termelő, anyagcseréje mélytengeri hidrotermális kürtők ökoszisztémájában fontos. Ezen osztályban fontos patogének a Campylobacter, a Helicobacter és az Arcobacter. A filogenetikai fa topológiája és a genetikai markerek alapján az Epsilonproteobacteria viszont távol van a Pseudomonadotától. Korlátozott külcsoportadatok és mérési adatok támasztják ezt alá. További vizsgálatok ellenére nem ismert, hogy az Epsilonproteobacteria monofiletikus-e a Proteobacteriában, így a kutatók attól való különválasztását javasolták. Ennek javasolt új neve Campylobacterota.
A Pseudomonadotát riboszomális RNS (rRNS) alapján határozták meg, és több csoportba osztották. Ezeket sok évig alosztálynak tekintették, de most osztálynak számítanak. Ezek az osztályok monofiletikusak. A kezdetben a Gammaproteobacteriába sorolt, majd 2013-ban az Acidithiobacilliába áthelyezett Acidithiobacillust eleinte a Betaproteobacteriához képest parafiletikusnak tekintették többgenomos elemzések alapján. 2017-ben a Betaproteobacteria jelentős változásokon esett át, és a Hydrogenophilalia osztály létrejött, benne a Hydrogenophilales renddel.
Az érvényesen közölt nevekkel rendelkező Pseudomonadota-osztályok több gyakori nemzetséget tartalmaznak, például:
A Pseudomonadota sokszínű csoport. Bár egyes tagjai Gram-pozitívak vagy -változóak, jellemzően Gram-negatívak. Egyedi külső membránjuk többségében lipopoliszacharidokból áll, ez megkülönbözteti a Gram-pozitív fajoktól. A legtöbb faj ostorral mozog, de vannak nem mozgó vagy sikló fajok is.
Sokféle anyagcseretípusuk van. Legtöbbjük fakultatív vagy obligát anaerob, kemolitoautotróf vagy heterotróf, de sok kivétel van. Sok távoli rokon nemzetség oxigén vagy anoxigén fotoszintézissel nyer energiát.
Az Acidithiobacilliában kén-, vas- és uránoxidáló autotrófok vannak. A típusrendje az Acidithiobacillales, melyben 5 különböző, a bányászatban használt Acidithiobacillus-faj van. Ezek biokinyerést végeznek, vagyis a hagyományos kinyerési módszerekkel kinyerhetetlen fémeket nyernek ki a bányászat során keletkező hulladékból.
Egyes Alphaproteobacteria-tagok igen kevés tápanyaggal képesek szaporodni, életciklusuk során különleges a morfológiájuk. Egyesek tönköket alkotnak a kolonizációhoz, és sejtosztódáskor csíráznak, mások a mezőgazdaságban fontos nitrogénkötő baktériumok, így növények szimbiontái. Típusrendjük a Caulobacterales, benne tönkképző baktériumokkal, amilyen a Caulobacter. Az eukarióták mitokondriumai is ilyen baktérium utódai lehetnek.
A Gammaproteobacteria az egyik legtöbb nemzetséget tartalmazó osztály közel 250 nemzetséggel. Típusrendje a többek közt a Pseudomonas és a nitrogénkötő Azotobacter nemzetségeket tartalmazó Pseudomonadales. Amellett, hogy jól ismert patogén nemzetség, a Pseudomonas bizonyos anyagok, például a cellulóz lebontására is képes.
A Hydrogenophilalia termofil kemoheterotrófok és autotrófok osztálya. Tagjai általában hidrogént használnak elektrondonorként, de redukált kénvegyületeket is használhatnak. Ezért az ipari szennyvízrendszereket szennyező szulfidok eltávolítására használják egyes fajait. Típusrendje a Hydrogenophilales, benne többek közt a Thiobacillus, a Petrobacter, a Sulfuricella, a Hydrogenophilus és a Tepidiphilus nemzetségekkel. 2024-ig nem ismert patogén tagja ez osztálynak.
A Zetaproteobacteria vasoxidáló neutrofil kemolitoautotrófok osztálya, melyek világszerte megtalálhatók torkolatokban és tengerekben. Mikroaerofil életmódja miatt sikeres környezetében. Mivel a légkörben jelenlévőnél kevesebb oxigént igényelnek, a környezetben történő abiotikus vas(II)-oxidációval versenghetnek. Egyetlen igazolt típusrendje a Mariprofundales, melyben nem ismertek patogén fajok.
Transzformáció
A transzformációt, melyben egy baktérium egy másiknak genetikai anyagot ad át, az Alphaproteobacteria, a Betaproteobacteria és a Gammaproteobacteria osztályok összesen legalább fajában megfigyelték. A természetes transzformáció terén legjobban kutatott fajok a Neisseria gonorrhoeae (Betaproteobacteria) és a Haemophilus influenzae (Gammaproteobacteria). A természetes transzformáció ivaros folyamat, melyben egy baktériumtól egy másikba közvetetten DNS kerül, és a donorszekvencia a recipiens genomjába integrálódik. A patogén fajokban a transzformáció DNS-javítási folyamat lehet, mely megvédi a patogén DNS-ét a gazda reaktív oxigénszármazékokat tartalmazó fagocita-védekezésétől.
Élőhely
A hat osztály jelentős különbségei miatt e törzs számos élőhelyen megél, például:
humán szájüregben
mélytengeri mikrobaszőnyegeken
tengeri üledékben
kénes hévforrásokban
talajokban
hidrotermális kürtőkben
növények gyökereiben
tetűkben endoszimbiontaként
melegvérű fajok emésztőrendszerében
brakk- és torkolatvízben
rákok és puhatestűek mikrobiomjában
humán vaginális traktusban
burgonyarizoszféra-mikrobiomban
Jelentőség
Humán egészség
Több tanulmány szerint a Pseudomonadota a humán emésztőrendszer betegségének fontos jele, a mikrobiom-instabilitás markere. A humán emésztőrendszeri baktériumok nagyrészt 4 törzs (Firmicutes, Bacteroidetes, Actinobacteria, Pseudomonadota) tagjai. A mikrobiom dinamikus az egész élet során – az első néhány évben diverzitása stabil, felnőttekben nagyobb, idősebbekben kisebb diverzitású. Ez fontos feladatokat, például tápanyagszintézist, kémiai anyagcserét és bélgátképzést végez. Ezenkívül könnyíti a gazda és környezete kölcsönhatásait a tápanyag- és baktériumbevitel szabályzásával. 16S rRNS- és metagenomikai szekvenálás során a Pseudomonadota endotoxémia- (gyulladásos bélválasz) és anyagcsererendellenesség-okozó hatását mutatták ki az emésztőrendszerekben. Michail et al. a mikroba-összetételt vizsgálták nem alkoholos zsírmájjal rendelkező és anélküli gyermekekben, és előbbiekben több Gammaproteobacteria-példányt mutatott ki, mint utóbbiakban.
A Betaproteobacteria és a Gammaproteobacteria gyakoriak a szájban, és a megfelelő szájegészség markerei. A szájmikrobiom 11 élőhelyből áll, például a nyelvhátból, a kemény szájpadból, a mandulákból, a garatból és a nyálból. A szájmikrobiom-változásokat okozhatják endogén és exogén tényezők, például az életmód, a genotípus, a környezet, az immunrendszer és a szocioökonómiai helyzet. Az étrend is ilyen tényező – a rossz étrend magas telítettzsírsav-tartalma növeli a száj Betaproteobacteria-tartalmát.
Gazdaság
A Pseudomonadota baktériumai növénygyökerek szimbiontái vagy mutualistái például a burgonyanövények rizómáiban. Így a gazdák növelhetik a termelést. Az egészségesebb gyökérzet jobb tápanyagfelvételt, víztartást, betegségeknek és kártevőknek való ellenállást és végül magasabb terméshozamot eredményeznek. A nagyobb mezőgazdasági termelés növelheti a gazdasági növekedést, javíthatja az élelmiszer-biztonságot, és munkahelyeket teremthet rurális területeken.
A Pseudomonadota tagjai számos módon használhatnak és termelhetnek számos vegyületet. Az egyes Thiobacillus által végzett biokinyerés erre fontos példa. Bármely vas- vagy kénoxidáló faj kinyerhet fémeket és alacsonyabb fémtartalmú érceket, melyek hagyományos bányászattal nem nyerhetők ki. Jelenleg általában réz- és uránkinyerésre használják, de kutatják ennek további használatát. A módszer hátránya, hogy a baktériumok savas melléktermékeket termelnek, melyek végül kifolynak a bányákból. Azonban ha ez irányítható, és nem okoz további környezeti károkat, ígéretes lehet.
Ökológia
A Pseudomonadota gyakori mikrobatörzs a talajban. A mikrobák az ökoszisztémában fontosak a tápanyagciklusok, a szén-dioxid-megkötés, a lebontás és a nitrogénkötés révén. Lehetnek fototrófok, heterotrófok és litotrófok. A heterotrófok (például a Pseudomonas vagy a Xanthomonas) hatékonyan bontják le a szerves anyagokat, hozzájárulva a tápanyagciklushoz. A fotolitotrófok szulfid vagy kén elektrondonorként való használatával fotoszintetizálhatnak, lehetővé téve a szénmegkötést és az oxigéntermelést anaerob körülmények közt is. E baktériumok kopiotrófok, vagyis sok tápanyaggal rendelkező környezetekben találhatók. E környezetekben sok a szén és más tápanyag, például ilyenek a termékeny talajok, a komposzt és a szennyvíz. Ezek képesek a tápanyagciklusok és a hulladékbontás révén javítani a talaj állapotát.
Mivel szimbiózisban tud élni a növénygyökerekkel, a Pseudomonadota bevonása a mezőgazdaságba megfelel a fenntartható mezőgazdaság elveinek. Hozzájárulnak a talajegészséghez és -termékenységhez, a természetes kártevőkezeléshez, és javítja a növények stresszorellenállását.
A Pseudomonadota Betaproteobacteria osztályába tartozik az Eleftheria terrae, melyet 2014-ben fedeztek fel maine-i talajban. Két depszipeptid ismert 2024-ben, melyet ez a baktérium termel, és melyről kimutatták, hogy lehetséges antibiotikum, ezek a 11 aminosavas teixobaktin és a 8 aminosavas klovibaktin. Mindkettőben vannak l- és d-aminosavak is.
↑Garrity GM, Bell JA, Lilburn T (2005). "Phylum XIV. Proteobacteria phyl. nov.". In Brenner DJ, Krieg NR, Staley JT, Garrity GM (ed.). Bergey's Manual of Systematic Bacteriology. Vol.2 (Proteobacteria), Part B (Gammaproteobacteria) (2nded.). New York, NY: Springer. 1.o.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
123Williams KP, Kelly DP (2013. augusztus). "Proposal for a new class within the phylum Proteobacteria, Acidithiobacillia classis nov., with the type order Acidithiobacillales, and emended description of the class Gammaproteobacteria". International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology. 63 (Pt 8): 2901–2906. doi:10.1099/ijs.0.049270-0. PMID23334881. S2CID39777860.
↑Garrity GM, Bell JA, Lilburn T (2005). "Class I. Alphaproteobacteria class. nov.". In Brenner DJ, Krieg NR, Staley JT, Garrity GM (ed.). C (The Alpha-, Beta-, Delta- and Epsilonproteobacteria). Bergey's Manual of Systematic Bacteriology. Vol.2 (The Proteobacteria) (2nded.). Springer. 1.o. doi:10.1002/9781118960608.cbm00041. ISBN978-1-118-96060-8.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
12345678910Kersters K, De Vos P, Gillis M, Swings J, Vandamme P, Stackebrandt E (2006). "Introduction to the Proteobacteria". In Dworkin M, Falkow S, Rosenberg E, Schleifer KH (ed.). Proteobacteria: Alpha and Beta Subclasses. The Prokaryotes (angol nyelven). Vol.5. New York, NY: Springer. 3–37.o. doi:10.1007/0-387-30745-1_1. ISBN978-0-387-30745-9.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
12Kelly, Donovan P.; Wood, Ann P. (2014). "The Family Acidithiobacillaceae". In Rosenberg, Eugene; DeLong, Edward F.; Lory, Stephen; Stackebrandt, Erko (eds.). The Prokaryotes: Gammaproteobacteria (angol nyelven). Berlin, Heidelberg: Springer. 15–25.o. doi:10.1007/978-3-642-38922-1_250. ISBN978-3-642-38922-1.
↑Coenye, Tom (2014). "The Family Burkholderiaceae". In Rosenberg, Eugene; DeLong, Edward F.; Lory, Stephen; Stackebrandt, Erko (eds.). The Prokaryotes: Alphaproteobacteria and Betaproteobacteria (angol nyelven). Berlin, Heidelberg: Springer. 759–776.o. doi:10.1007/978-3-642-30197-1_239. ISBN978-3-642-30197-1.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑Orlygsson, Johann; Kristjansson, Jakob K. (2014). "The Family Hydrogenophilaceae". In Rosenberg, Eugene; DeLong, Edward F.; Lory, Stephen; Stackebrandt, Erko (eds.). The Prokaryotes: Alphaproteobacteria and Betaproteobacteria (angol nyelven). Berlin, Heidelberg: Springer. 859–868.o. doi:10.1007/978-3-642-30197-1_244. ISBN978-3-642-30197-1.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑Moreira, Ana Paula B.; Meirelles, Pedro M.; Thompson, Fabiano (2014). "The Family Mariprofundaceae". In Rosenberg, Eugene; DeLong, Edward F.; Lory, Stephen; Stackebrandt, Erko (eds.). The Prokaryotes: Deltaproteobacteria and Epsilonproteobacteria (angol nyelven). Berlin, Heidelberg: Springer. 403–413.o. doi:10.1007/978-3-642-39044-9_378. ISBN978-3-642-39044-9.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
12Michod RE, Bernstein H, Nedelcu AM (2008. május). "Adaptive value of sex in microbial pathogens". Infection, Genetics and Evolution. 8 (3): 267–285. doi:10.1016/j.meegid.2008.01.002. PMID18295550.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Williams KP, Kelly DP (2013. augusztus). "Proposal for a new class within the phylum Proteobacteria, Acidithiobacillia classis nov., with the type order Acidithiobacillales, and emended description of the class Gammaproteobacteria". International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology. 63 (Pt 8): 2901–2906. doi:10.1099/ijs.0.049270-0. PMID23334881.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pseudomonadota című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.