Puncs

Puncs
Citrusos bourbonpuncs puncstálban
Típus	Kevert italok családja
Származási hely	17. századi India (pontos eredete bizonytalan)
Főbb összetevők	szesz citruslé cukor víz fűszerek
Alkoholtartalom	%
A Wikimédia Commons tartalmaz Puncs témájú médiaállományokat.

A puncs különféle, rendszerint nagyobb mennyiségben készített kevert italok gyűjtőneve. Hagyományos összetevői a szesz, a citruslé, a cukor, a víz és valamilyen fűszer; alkoholmentes gyümölcspuncsok is készülnek. Hidegen és melegen egyaránt felszolgálható, hagyományosan közös puncstálból merik poharakba. A szeszes puncsot az első olyan szeszalapú kevert italnak tekintik, amely világszerte népszerűvé vált.

A magyar nyelv értelmező szótára szűkebben különíti el a két rokon italnevet: a puncsot teából, rumból, cukorból és további ízesítőkből készített meleg italként, a bólét pedig gyümölcsből, szeszes italból és cukorból készített, hűtött italként határozza meg.

Elnevezése

Az angol punch szót hagyományosan a hindi és urdu pā̃c („öt”) szóra vezetik vissza; ennek szanszkrit előzménye a pañca. Az ötös számot a feltételezett öt alkotóelemhez – szesz, savanyú összetevő, édesítő, víz, valamint fűszer vagy tea – kapcsolják. John Fryer angol utazó 1676-ban ugyanezzel az „öt összetevős” magyarázattal írta le az Indiában fogyasztott italt. Az eredet azonban nem bizonyított: indiai forrásból nem került elő a teljes keverék korabeli leírása, miközben Angliában már egy 1600-as végrendeletben előfordult a kerekded edényt jelölő paunche pot kifejezés. A puncheon („nagy hordó”) szóból való származtatást is felvetették, de ennek etimológiai alátámasztása gyenge.

A magyar bólé a német Bowle átvétele. A német szó az angol bowl („öblös tál, ivóedény”) szóval azonos eredetű; italnévi jelentése a németben alakult ki.

Története

A puncshoz hasonló, arrakból, vízből, cukorból és a lime levéből álló keveréket Peter Mundy angol kereskedő 1628 és 1630 között figyelte meg Szúratban, de más néven jegyezte fel. A punch első ismert név szerinti említése a Brit Kelet-indiai Társaság iratai között, egy 1632-es, az India délkeleti partján fekvő Petapoliban tartózkodó kereskedőhöz írt levélben maradt fenn. Johan Albrecht de Mandelslo 1638-ban már egy Palepuntz nevű, égetett szeszből, rózsavízből, citrusléből és cukorból álló italt írt le Szúratban. A források alapján annyi állítható biztosan, hogy az angolok a 17. században, Indiában, helyi alapanyagokból készítettek puncsot; ennél pontosabb eredete nem tisztázott.

Összetevői miatt a puncs a tengeri utakon is elkészíthető volt. A citrusfélék a trópusi és a földközi-tengeri kikötőkben hozzáférhetők voltak, a cukor és a szesz pedig hosszabb úton is jobban eltartható volt, mint a sör vagy a bor. David Wondrich italtörténész szerint a trópusi éghajlaton megromló sör helyett az angol tengerészek Indiában és Indonéziában helyi alapanyagokból keverték italukat. Az angol tengerészek közvetítésével az 1660-as évekre a puncs elterjedt a Karib-térségben, Észak-Amerikában és a Brit-szigeteken, majd Európa más részein és Dél-Amerikában is.

A közös tálból fogyasztott ital a kocsmákban és a magánházakban egyaránt a társasági élet részévé vált. A 18. századi észak-amerikai gyarmatok kocsmáiban a puncstálat körbeadták, megosztása pedig a társas összetartozást fejezte ki. A 17. század végétől nagy ezüst puncstálakat is készítettek; a 18. század közepére elterjedt félgömb alakú forma a kínai porcelántálakat idézte. A tálakat feliratokkal is díszíthették, és ajándékként vagy díjként is szolgálhattak.

A philadelphiai State in Schuylkill klub vendégei között George Washington és La Fayette márki is megfordult; a klub hagyományos Fish House Punch italából mindketten fogyasztottak.

Az 1670-es évektől az 1840-es évekig tartott a puncs fénykora; nyáron hidegen, télen melegen vagy akár lángolva szolgálták fel. A 19. század közepétől a közös puncstál köré szerveződő, időigényes fogyasztási szokás háttérbe szorult, és a puncs inkább különleges alkalmak itala lett. Wondrich ezt a változást a közös tál időigényes szertartása mellett a viktoriánus korszak szigorúbb ivási normáival is összekapcsolja. Charles Dickens korában már régies italnak számított, de az író vendégeinek továbbra is rendszeresen készített puncsot. A 2010-es években a koktélkultúra megújulásával ismét nagyobb szakmai figyelmet kapott, részben azért, mert egyszerre sok vendég számára készíthető el.

Változatai

A puncs receptjei már a 19. század elején is változatosak voltak. Az 1827-ben Oxfordban megjelent Oxford Night Caps külön fejezetekben ismertette többek között az oxfordi, fűszeres, tea-, gin-, vörös-, királyi, tej- és tojáspuncsot. A kötet a Bishopot fűszerezett borként, a Cardinalt pedig ennek bordói vörösborral készített változataként sorolta fel.

Svédországban a 18. században alakult ki a svensk punsch, egy erősen édesített, fűszeres, indonéz batáviai arrakon alapuló likőr. Eredetileg frissen készítették és melegen szolgálták fel; az 1845-ben megindult palackozás után inkább hidegen fogyasztották. Népszerűségének csúcspontja a 19. század közepétől a 20. század elejéig tartott.

Készítése

A puncsnak nincs egyetlen szabványos receptje: a hagyományos szerkezetben az erős összetevő a szesz, a savanyú a citruslé, az édes a cukor vagy más édesítő, a gyenge a víz, az ötödik elem pedig rendszerint fűszer vagy tea. A legkorábbi leírásokban az arrak szerepelt, később a rum és a borpárlat is gyakori alap lett.

A 19. századra a készítési módok tovább változtak: a citrusfélék héjából cukorral kivont illóolajat (oleo-saccharum), előre elkészített citrusos-cukros keveréket (shrub), tejet, teát, valamint csendes bort, pezsgőt vagy likőrbort is alkalmaztak. A modern változatokban a rum helyett vagy mellett gin, tequila, whisky, vodka, különféle likőrök vagy almabor is előfordulhat; további folyadékként tea, tej, gyümölcslé vagy gyömbérsör is kerülhet bele.

Gyakori fűszere a fahéj, a szegfűszeg, a szerecsendió, a vanília, a gyömbér és a kardamom. A citrusos jelleget többnyire citrom, narancs vagy lime adja, de citromfű, kakukkfű és menta is használható. A keverékbe friss vagy aszalt gyümölcs – például alma, banán, ananász, narancs, körte, szilva vagy bogyós gyümölcs – is kerülhet.

A puncsot nagyobb mennyiségben általában tálban keverik össze és merőkanállal adagolják. Hidegen, jéggel vagy egyes modern változatokban fagylalttal, illetve melegen is felszolgálható; történeti változatai között lángoló puncsok is vannak. Az alkoholmentes gyümölcspuncsok jellemzően gyümölcslevekből, gyakran szénsavas üdítőital hozzáadásával készülnek.

Jegyzetek