Queer

Fogadtatás

Olyan személyiségek, mint Andrew Sullivan, kritizálták a queer radikális megközelítést, amikor 1993-ban a The New Republic című lapban azt írták, hogy politikájuk nem tükrözi a legtöbb meleg embert, akik "...be szeretnének illeszkedni a társadalomba úgy, ahogy van... a 'queer' identitást éppen hogy el akarják kerülni". ^:Lisa Duggan bírálta Sullivan queer -jellemzését, miszerint az „egyenletes és kötelező identitás”, azzal érvelve, hogy azt „leggyakrabban éppen a szexuális identitások egységességének megkérdőjelezésére használták”. Sullivannek válaszolva,1999-es, A normalitás problémája című könyvében Michael Warner a patologizálást és a normalitást hamis választásnak minősítve kritizálja: „Az egyik oka annak, hogy oly sokan kezdték el használni a »queer« szót, az, hogy ezzel azt akarjuk mondani: »Nem vagyunk aberráltak vagy betegek, de ne gondolja senki, hogy emiatt normálisak akarunk lenni.«” ^:Joshua Gamson szociológus szerint a queer társadalmi réteggel kapcsolatos vita társadalmi és politikai megosztottságot jelentett az LMBTQ közösségen belül azok (köztük a polgárjogi aktivisták) között, akik „normálisnak” tartják magukat, és akik a társadalom hétköznapi tagjainak kívánnak látszani, valamint azok között, akik elkülönültnek, konfrontatívnak vagy a hétköznapi társadalmi renden kívül esőnek tekintik magukat.

A queer kifejezés visszakövetelése és használata ellentmondásos; számos LMBTQ és nem LMBTQ ember és szervezet különféle okokból kifogásolja a szó egyes vagy összes használatát. Azon LMBTQ embereken kívül, akik a radikális politikai asszociációk miatt nem szeretik a queer szó használatát, mások is helytelenítik, mert sértőnek tartják, részben azért is mert az új jelentés mellett a régi, pejoratív értelemben is megmaradt. Néhány LMBTQ ember azért is kerüli a queer kifejezést, mert divatos szlengnek vagy tudományos zsargonnak tekinti.

Queer zászló

A zászló 2015-ben készült a queer közösség számára, bár szélesebb körben nem ismert. Színei közé tartozik a kék és a rózsaszín,amik az azonos neműek iránti vonzalmat, a narancs és a zöld a nem bináris embereket,a fekete és a fehér pedig az aszexuális, az aromantikus és az agender embereket jelölik.

Esernyőfogalom

A „queer” kifejezést gyakran „egy olyan gyűjtőfogalomként használják, amely magában foglalja az összes nem heteroszexuális és nem cisznemű szexuális és nemi kisebbséget”. ^:Ebben a gyűjtőfogalomban hasonló az olyan rövidítésekhez, mint az LMBT, amelyek a széles körű identitások rövidített leírójaként szolgálnak. ^:

Ez a használat magában foglalja a konkrétabb szexuális és nemi identitásokat, mint például a meleg, leszbikus, biszexuális,és a transznemű,de használható szinonímaként is. Az egyének egyszerre azonosulhatnak egy adott identitáscímkével és a tágabb queer ernyővel. ^:

Míg az LGBTQIA és a kapcsolódó rövidítések különálló identitáskategóriákat sorolnak fel, a queer egy tág gyűjtőfogalomként működik, amely nem igényli az alcsoportok felsorolását. ^:Kristopher Velasco és Pamela Paxton szociológusok ezt a különbségtételt egy analógián keresztül írják le, amely az „egyes színek elnevezését” a „színspektrum artikulálására szolgáló nyelv megtalálásához” hasonlítja. ^:

Egyéni identitás

A queer szót egyéni identitásként is használhatják olyan emberek, akiknek szexuális vagy nemi identitása „nem felel meg a szexualitásról vagy a nemről alkotott hagyományos (különösen heteronormatív) elképzeléseknek, vagy megkérdőjelezi azokat”. Önmeghatározó címkeként magában foglalhatja a szexualitást és a nemet. Az egyének több identitáscímkével is azonosulhatnak, vagy kizárólag queerként is azonosíthatják magukat. ^:Használható annak a kijelentésnek a kifejezésére, hogy „ellenállnak az általuk szűknek, korlátozónak, dominánsan strukturáltnak, stagnálónak és túlságosan leszűkítettnek tartott kategóriákkal szemben”. ^:

Friss kutatások kimutatták, hogy a nem heteroszexuálisok 5–20%-a vallja magát queernek. A transz és nem bináris emberek nagyobb valószínűséggel azonosítják magukat queerként, mint a ciszneműek, a legújabb tanulmányok szerint a transz, a nem bináris és a születési nemüktől eltérő nemi identitású emberek 21–36%-a azonosítja magát queerként. Egy 2025-ös, több mint 40 000 nem bináris ember bevonásával végzett nemzetközi felmérésben több mint a felük számolt be arról, hogy a „queer” szót önmeghatározásra használja a nemével kapcsolatban.

Politikai identitás

Sokak számára a queer egy szándékosan politizált identitás, amely abból az aktivista, ^{: :}Politikai identitásként a queer csoportot a szexuális, nemi, faji, osztálybeli és fogyatékossággal élők identitásán átívelő szolidaritás jellemezheti. Idővel a queer címke rugalmassága oda vezetett, hogy a fogalmát a mainstream kontextusokban kezdték használni, elmosva a radikális politikával való eredendő asszociációt. ^:

A Trans Language Primer így írja le:

Bár manapság viszonylag széles körben elterjedt, még mindig sokan vannak, akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy valaki queer legyen,fontosnak kell tartsa az alapvető tiszteleten és az asszimiláción túlmutató felszabadulást. A "We're here! We're queer! Get over it!" és a "Not gay as in happy,but queer as in fuck you" szlogenek népszerűek a queer közösségben, pontosan azért, mert megragadják a radikális felszabadulás ezen szellemét.

Antiesszencialista identitás

A queer-elméletben a queer, mint személyes identitás, „a nem és a szexualitás bináris kategóriáinak elutasításával, valamint minden olyan szexuális vagy nemi identitás befogadásával definiálható, amely nem normatív, és nem korlátozódik olyan kategóriákra mint például férfi és nő, valamint meleg és heteroszexuális”. ^:Az olyan queer teoretikusok, mint Judith Butler, a queert nem egy rögzített identitásként, hanem egy antiesszencialista hovatartozási címkeként közelítik meg, amely a nemi és szexualitási normatív konstrukciókkal való szembenálláson alapul. ^{: :}Robin Brontsema a queer személyiséget „egyfajta anti-identitásként” írja le. ^:Brontsema szerint a queer szó használata a meleg vagy leszbikus egyszerű szinonimájaként „elárulja az önmagukat queernek valló személyek és a queer teoretikusok radikális szándékát” azáltal, hogy a queert „azokkal a kifejezésekkel azonosítja, amelyek ellen lázad”. ^:

Interszexuális és queer identitások

Tudósok és aktivisták különböző módokat javasoltak arra vonatkozóan, hogy a queer identitások hogyan alkalmazhatók vagy nem alkalmazhatók az interszexuális emberekre. Morgan Holmes szociológus, valamint Morgan Carpenter és Katrina Karkazis bioetikusok heteronormativitást dokumentáltak az atipikus nemi fejlődésű csecsemők és gyermekek sebészeti "normalizálásának" orvosi indokaiban, Holmes és Carpenter pedig az interszexuális testeket queer testekként írták le. A „Mit tehet a queer-elmélet az interszexuálisokért?” című részben Iain Morland a queer „hedonikus aktivizmust” a műtét utáni érzéketlen interszexuális testek élményével állítja szembe, azt állítva, hogy „a queer létet az öröm és a szégyen érzékszervi kölcsönhatása jellemzi”.

Emi Koyama a következőképpen írja le az interszexuális mozgalomon belüli eltávolodást a queer identitásmodelltől:

Az ilyen [címkék visszaszerzésére irányuló] taktikákat nyilvánvalóan befolyásolta az 1980-as és 90-es évek queer identitáspolitikája, amelyet olyan csoportok testesítettek meg, mint a Queer Nation és a Lesbian Avengers. De sajnos az interszexuális aktivisták gyorsan rájöttek, hogy az interszexuális mozgalom nem lehet sikeres ebben a modellben. Egyrészt a legtöbb városi központban sokkal kevesebb interszexuális ember volt,mint amennyi LMBTQ ember. Másrészt az aktivisták hamarosan rájöttek, hogy a legtöbb interszexuális egyént nem az interszexuális közösségek vagy kultúra építése érdekli; professzionális pszichológiai támogatást keresnek, hogy hétköznapi életet élhessenek hétköznapi férfiakként és nőkként, nem pedig egy új, félrevezető identitás elfogadását szorgalmazzák. ...Ráadásul az „interszexuális” szó olyan egyéneket is vonzani kezdett, akik nem feltétlenül interszexuálisok, de úgy érzik, hogy azok lehetnek, mert queerek vagy transzneműek. ...Szerencsére az interszexuális mozgalom stratégiái nem kizárólag a queer identitásmodellre támaszkodtak.

Cisznemű heteroszexualitás és queer identitások

A queer szót néha úgy használják, hogy magában foglaljon minden nem normatív szexualitást, beleértve a heteroszexuális cisznemű embereket is, akik aktívan megkérdőjelezik a heteroszexista normákat. Egy 1991-ben Londonban terjesztett szórólap ezt hirdette: „Queernek lenni azt jelenti,hogy nem érdekelnek a nemek.Vannak heteroszexuális queerek, bi-queerek, transzi queerek, leszbikus queerek, buzi queerek, SM queerek és öklöző queerek”. Robin Brontsema megjegyzi, hogy a meleg és leszbikus kifejezésekkel ellentétben a queer létet nem kizárólag az határozza meg, hogy kihez vonzódik valaki, így „eredendő befogadó jellege miatt nemcsak a queer melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek tartozhatnak ehhez az identitáshoz, hanem a queer heteroszexuálisok, szadomazochisták, fetisiszták stb. is”.

Az a gondolat, hogy a heteroszexuális cisznemű emberek queerként azonosítsák magukat, ellentmondásos. Sok queer ember úgy gondolja, hogy „nem kell queernek vallanod magad, ha az LMBTQIA+ spektrumon vagy, de az LMBTQIA+ spektrumon kell lenned ahhoz, hogy queerként azonosulj”, míg mások szerint a queer lét „a közösségemről, a kultúrámról és a világról alkotott képemről szól, nem csak arról, hogy kit szeretek és kivel kefélek”, és szívesen látják a heteroszexuális cisznemű embereket a queer körökben.

A „kulturálisan queer” fogalmát olyan heteroszexuális emberek leírására használták, akik queer-központú, nem normatív családi struktúráik, kapcsolataik vagy szexuális praktikáik miatt queer közösségekbe gabalyodtak, mint például az LMBTQ szülők által felnevelt heteroszexuális gyermekek (más néven „queerspawn”).

Ahogy az LMBTQ emberek kulturális elfogadottsága a huszonegyedik század első évtizedeiben egyre csak nőtt, sok LMBTQ ember kifogásolta, hogy a heteroszexuális cisznemű emberek „játsszanak” az LMBTQ lét „divatos” részeivel anélkül, hogy el kellene szenvedniük az LMBTQ léttel járó elnyomást, ezzel trivializálva a queer emberek által megtapasztalt küzdelmeket. Azok a hírességek, akik queernek vallják magukat, de heteroszexuálisnak tűnnek, negatív visszhanggal szembesültek.