Grammatikai és retorikai tanulmányai Rómában végezte, majd 60-68 között Hispaniában rétorként tevékenykedett. A császárrá választott Galbával visszatért Rómába, ahol a retorika nyilvános tanára lett, de sikeres ügyvédként is tevékenykedett.
Később Domitianus császáradoptált gyermekei nevelőjének bízta meg, ami bizonyítja lojalitását a Flavius-dinasztia iránt.
Sikeres közéleti pályáját beárnyékolta magánélete: feleségét és két fiát is fiatalon vesztette el.
Munkássága
Fő műve, melynek halhatatlanságát is köszönheti, az Institutio oratoria (A szónok nevelése vagy Szónoklattan) 94-95 k. születhetett, nyugalomba vonulása után. A legnagyobb szabású antik retorikai kézikönyv, mely módszeresség és alaposság tekintetében a mai egyetemi tankönyvek ősének tekinthető. Valójában azonban az egész ember nevelésének kézikönyvéül szánta, középpontjában a retorikával.
Értékelése
Az antik neoklasszicizmus, az aranykori tökéletesség visszaállításának egyik legnagyobb képviselője, az antik irodalom kritikusa. Kora gyakorlatával szemben az ékesszólásnak erkölcsi alapot kíván teremteni: „a retorika a jó beszéd tudománya” (2, 15, 34; 38). Kerüli a végleteket, stilisztikai ideálja a szó és a gondolat egysége.
Utóélete
A későbbiekben kevesen forgatták műveit. A 11-12. századtól gyakran idézik a skolasztikusok, Petrarca, Luther, Erasmus igen nagyra értékelte.
Művének első nyomtatott kiadása 1470-ben jelent meg.
Művei
Institutio oratoria (A szónok nevelése vagy Szónoklattan)
De causis corruptae eloquentiae (Az ékesszólás hanyatlásának okairól) – elveszett
Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 181–182. o.
Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 126–128. o.
