RS–485
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ez a szócikk tudományos stílusban íródott, a köznyelvben ritkán használt kifejezéseket vagy szakzsargont használ, ezért nehezen érthető lehet. A szöveg átfogalmazásával segíts abban, hogy – a szabatosság, pontosság megőrzése mellett – a szöveg közérthetőbbé váljon! Esetleges további megjegyzéseket a cikk vitalapján találsz. |
Az RS–485 vagy TIA/EIA-485-A (európai elnevezése pedig ISO/IEC 8482) egy elektronikai szabvány, amely meghatározza a használandó adó- és vevőegységek jellemzőit digitális buszrendszerek számára. Azok a kommunikációs hálózatok, melyek az RS–485 szabványon alapulnak, hatékonyan használhatóak távoli egységek között, illetve elektromosan zajos környezetben. Több vevő egység csatlakozhat egy ilyen hálózatra soros, multi-drop beállítások mellett. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt az ipari felhasználása.
Az RS485 standard kizárólag az adó- és vevőegységek jellemzőit határozza meg. Nem határoz meg kommunikációs protokollt, csatlakozót, csupán az OSI modell-ből ismert fizikai réteg tulajdonságait. Sok ipari, illetve automatizálási kommunikációs szabvány alapjául szolgál, ilyen többek között a MODBUS RTU, MODBUS ASCII és a Profibus. Az RS-422 bár architektúráját tekintve jelentősen eltér az RS–485-től, a fizikai alapjai (és korlátai) mindkét busznak azonosak.
Általánosan elfogadott, hogy az RS–485 kommunikáció során alkalmazható maximális távolság 1200 m. Maximális adatátviteli sebessége 50 Mbit/s. Ez a sebesség csak ideális körülmények között tartható, ezért (valós) ipari környezetben inkább a 35 Mbit/s szokás az RS–485 maximális átviteli sebességének tekinteni. A kettő alaptulajdonság fordítottan arányos egymással, a sebesség (bit/s) és a távolság szorzata nem haladhatja meg a 108 m·bit/s-ot. Eszerint 50 méteres kábel esetében az adatátviteli sebessége maximálisan 2 Mbit/s (108 / 50 = 2·106).
Ajánlatos busz típusú hálózati topológiát használni.
Az RS–485 esetén gyakran szokás véglezárókat alkalmazni, ezáltal az adatvonalakat "lebegtetni". Ez segít megelőzni az adatvesztést, illetve csökkenti a busz érzékenységet az elektromos zajokkal szemben.
A véglezárókról és azok ellenállás értékeiről az RS–485 szabvány nem rendelkezik. Ezzel szemben az RS–485-öt a fizikai szinten alkalmazó Profibus pontosan specifikálja ezeket az értékeket (lásd az ábrán).
Az RS-485 technikai jellemzői
| Működési mód | szinkron vagy aszinkron átvitel |
| Meghajtók és vevők száma egy vonalon | 32 állomás szegmensenként |
| Adatátvitel módja | félduplex |
| Adatátvitel | multipont |
| Max. kábelhosszúság | 1200 m |
| Max. adatátvitel 12 m 1200 m |
Max 50 Mbps / jellemzően 35 Mbps ~ 100 kbps |
| Vevő bemeneti ellenállás | ≧ 12 kΩ |
| Meghajtó terhelésimpedancia | 54 Ω |
| Vevő „holtsáv” | ±200 mV |
| Vevő feszültségszint | –7..12 V |
| Meghajtó kimenő feszültség max. | –7..12 V |
| Meghajtó kimenő feszültség min. (terheléssel) | ±1,5 V |
| Meghajtó kimeneti rövidzárási áram limit | 150 mA-tól Test felé 250 mA-tól Vcc felé |
| Vevő hiszterézis max. | 50 mV |
Technológia
Az RS–485 egy szimmetrikus átviteli mód. A 32 egység / szegmens elvi határon belül az adó és vevő egységek száma szabadon variálható (multipont mód). A multi-drop (broadcast) felosztás az egyik leggyakrabban alkalmazott (decentrális periféria) megoldás, amikor egy adóhoz tartozhat maximum 31 vevő egység.
A maximum 32 egység / szegmens határ az előre definiált meghajtó terhelés (Unit Load [UL]) mellett érvényes, ami az RS–485 esetében 12 kΩ. Az egységek száma emelhető, ha a meghajtó terhelés csökken. Jellemzően ezt - az UL-t - a negyedére (48 kΩ) vagy nyolcadára (96 kΩ) szokás csökkenteni, így az állomások száma rendre 128-ra, vagy 256-ra emelhető. Hálózati erősítővel (repeater-rel) az állomások száma szintén emelhető, erre példa a Profibus.
Az RS–485 120 Ω vonalimpedanciát tételez fel a vezetéktől, ezt jellemzően STP vezeték alkalmazásával szokás teljesíteni. A szegmens két végét 120 Ω-os (10%, 1/2 watt) véglezáró ellenállásokkal szükséges zárni.
Jegyzetek
Források
- ↑ Ob121.com: Vámos Sándor. "RS-485". Ob121.com. 2014. október 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. október 26.
- ↑ Texas Instruments, 2010.: Manny Soltero, Jing Zhang, és Chris Cockril (2010). "RS-422 and RS-485 Standards Overview and System Configurations" (PDF) (angol nyelven). Texas Instruments. Hozzáférés: 2014. október 26.
{{cite web}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó); Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a RS-485 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
