Raffaello Sanzio

Raffaello
Önarcképe
Önarcképe
Született1483. március 28.
vagy április 6.
Urbino
Elhunyt1520. április 6. (37 évesen)
Róma
Állampolgárságanémet
Nemzetiségeolasz
Élettársa
  • Margarita Luti
  • Maria Bibbiena
SzüleiMagia di Battista Ciarla
Giovanni Santi
Foglalkozása
  • festőművész
  • szobrász
  • építészmérnök
  • rajzoló
  • építészeti műszaki rajzoló
  • formatervező
  • fresco painter
  • udvari festő
  • képzőművész
KitüntetéseiAranysarkantyú-rend
Halál okaszívelégtelenség
Sírhelye

Raffaello aláírása
Raffaello aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello témájú médiaállományokat.

Krisztus feltámadása (1499–1502)
Madonna Tóbiással, Raffael arkangyallal és Szent Jeromossal (1509)
Galatea diadala (1511)
Sixtus Madonna (1513–14) 265×196cm, olaj
Trasfigurazione (Krisztus színeváltozása) (1519–20)

Raffaello Sanzio (gyakran szimplán Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius) (Urbino, 1483. március 28. vagy április 6. – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori itáliai festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja. Leonardo da Vincivel és Michelangelóval együtt alkotja a korszak nagy mestereinek hagyományos hármasát.

Élete

Gyermekkora

Művész családban született. Apja Giovanni Santi festő volt, Anyja, Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, de ő 1494-ben szintén elhunyt, és a 11 éves Raffaello árván maradt.

1496-ban Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évei

1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy Madonna). Ugyancsak firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől. Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.

Vatikáni évei

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.

A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz. A jobb alsó sarkában van egy csoport: Euklidész (Bramante arcával) körzőz a táblán, körülötte tanítványok, mellettük két alak tart egy földgömböt és egy éggömböt – Ptolemaiosz és Zarathustra. Közvetlenül mögöttük, fekete svájcisapkában, egyenesen ránk néz a 27 eves Raffaello önarcképe. Mellette, fehér sapkában van a barátja, Il Sodoma – Giovanni Antonio Bazzi festő.

Van egy második réteg is: sok művészettörténész szerint Raffaello ezzel a beállítással a mesterére is utal – a képen kicsit balra, szintén fehér sapkában Perugino alakja is ott van, tehát a tanítvány (Raffaello) és a mestere együtt néznek reánk a képről mintegy aláírva a művet.

Ez volt a reneszánsz aláírás: nem írta alá, hanem belefestette magát a filozófusok közé, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.

Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, amely temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508–11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá a pápai udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (Az athéni iskola és a Disputa a kereszténység diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Figyelemre méltó, hogy Az Oltáriszentség disputája c. festményre odafestette az Oltáriszentség imádói közé Girolamo Savonarolát, akit II. Gyula elődje, VI. Sándor pápa égettetett meg az egyházfő bírálata miatt.

Halála

A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án, nagypénteken, talán éppen a 37. születésnapján meghalt. Giorgio Vasari életrajzíró művésztársa szerint halála két héttel az „állandó magas” lázzal járó betegség után, a „túlzott szeretet” miatt, az ismételt érvágások ellenére következett be. A későbbi történészek számos lehetőséget is felvetettek halála okára, így például egy fertőző betegség és a vérleadás kombinációját. Tizenöt napig tartó akut betegsége alatt megvallotta a bűneit, felvette az utolsó kenetet, és rendbe tette az ügyeit. Lediktálta végrendeletét és kérésére a Pantheonban temették el.

Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra becsülték.

Sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták.

Művei (válogatás)

Korai évek (1496–1504)

Firenzei évek (1504–1508)

Római évek (1508–1520)

  • Az athéni iskola (1509–1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
  • X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze)
  • Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze)
  • Kardinális (1511; Prado)
  • A halálomon vagyok (1519, Firenze)

Galéria

Arcképek

Festmények

Vatikáni stanzák

A félmilliólírás bankjegy

Az egykori 500 000 lírás bankjegy Raffaello portréjával. Mérete: 163 x 78 mm

Raffaello portréja szerepelt az egykori olasz líra legnagyobb címletű bankjegye, az 1997 és 2001 között kibocsátott 500 000 lírásnak az előoldalán, a hátoldalon Az athéni iskola című festményének részlete látható.

Jegyzetek

  1. ↑ "borghese.gallery/collection/paintings/la-fornarina.html". Hozzáférés: 2022. május 18.
  2. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven).
  3. ↑ Raffaello Sanzio, Trasfigurazione, museivaticani.va
  4. ↑ Honour, Hugh; Fleming, John (1982). A World History of Art. London: Macmillan Reference Books. 357. o. ISBN 978-0333235836. OCLC 8828368.
  5. ↑ Raffaello életrajz
  6. ↑ Stanza della Segnatura
  7. ↑ "Savonarola az Oltáriszentség disputája c. festményen". Hozzáférés: 2020. december 30.
  8. ↑ Riva, Michele Augusto; Paladino, Maria Emilia; Motta, Marco; Belingheri, Michael (2021. január 1.). "The death of Raphael: a reflection on bloodletting in the Renaissance". Internal and Emergency Medicine (angol nyelven). 16 (1): 243–244. doi:10.1007/s11739-020-02435-8. ISSN 1970-9366. PMID 32666175. S2CID 220528453.
  9. ↑ Vasari: Raffaello a Híres művészek élete c. művéből
  10. ↑ Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
  11. ↑ Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.

Források

További információk

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello Sanzio témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek