Életútja
Egy alabamai farmercsalád tizedik gyermekeként született. A második világháborúban az amerikai hadseregben szolgált, majd leszerelését követően beiratkozott az Alabamai Állami Egyetemre, ahol 1950-ben matematikából szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt csatlakozott a Kappa Alpha Psi diákszövetséghez, és hamar bekapcsolódott a hallgatói mozgalmakba: sikeres tiltakozásokat és sztrájkokat szervezett a kollégiumok rossz fűtése, a melegvíz hiánya és a menzai ételek rossz minősége miatt. Tanulmányait az Atlantai Egyetemen folytatta, ahol 1951-ben szociológiából szerzett mesterfokozatot.
1948-ban szentelték baptista lelkésszé. 1952-től 1961-ig a montgomeryi First Baptist Church lelkipásztoraként teljesített szolgálatot. Amikor 1955-ben a városban Rosa Parks megtagadta, hogy átadja a helyét egy fehér utasnak a buszon, Abernathy és Martin Luther King megszervezték a montgomeryi buszbojkottot, amely az amerikai feketék egyenjogúsági küzdelmének mérföldköve lett.
Abernathy a Déli Keresztény Vezetők Konferenciája (Southern Christian Leadership Conference, SCLC) nevű polgárjogi szervezet egyik alapítója és King legfőbb bizalmasa, helyettese volt (1965-től a szervezet alelnökeként tevékenykedett). 1961-ben Atlantába költözött, hogy átvegye a helyi West Hunter Street-i baptista gyülekezet vezetését. Az 1950-es–1960-as évek során több békés tüntetésen vett részt King oldalán, emiatt számos alkalommal letartóztatták és bebörtönözték. Ott volt King mellett akkor is, amikor 1968. április 4-én Memphisben a polgárjogi vezetőt meggyilkolták. Barátja halála után átvette az SCLC vezetését, és ő irányította a szervezetet egészen 1977-ig.
Elnöki tisztségéről 1977-ben mondott le, amikor elindult egy atlantai kongresszusi (képviselőházi) székért, ám a választáson alulmaradt. Külföldi útjai során Budapesten is járt, 1971-ben részt vett a Béke Világtanács ülésén.
