Remora osteochir

Remora osteochir
	Régi rajz a halról
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Echeneidae;
Nem:	Remora; Gill, 1862
Faj:	R. osteochir;
Tudományos név
	Remora osteochir; (G. Cuvier, 1829)
Szinonimák
	Echeneis jacobaea Lowe, 1839; Echeneis megalodiscus Franz, 1910; Echeneis osteochir Cuvier, 1829; Echeneis osteochire (Cuvier, 1829); Echeneis pediculus Girard, 1893; Echeneis tetrapturorum Poey, 1860; Rhombochirus osteochir (Cuvier, 1829);
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Remora osteochir témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Remora osteochir témájú kategóriát.

A Remora osteochir a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül az Echeneidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Remora osteochir a Föld óceánjainak a szubtrópusi és mérsékelt övi részein él. Elterjedési területe a Csendes-óceánban Kalifornia déli részétől Peruig tart, valamint Guam környékén. Az Atlanti-óceán-i előfordulási helye az USA-i Massachusettstől kezdődig és egészen Brazíliáig tart. A Madeira-szigeteknél is van állománya.

Legfeljebb 40 centiméter hosszú. 11-16,8 centiméteresen már felnőttnek számít.

Nyílt tengeri hal, amely főleg vitorláskardoshal-félékre (Istiophoridae), de egyéb nagytestű halakra is tapadva él. Főleg a kopoltyúra tapad.

Ikráit nem rajokban rakja le, hanem párt alkotva szaporodik.

Remora osteochir (Cuvier, 1829) FishBase
Paxton, J.R., D.F. Hoese, G.R. Allen and J.E. Hanley, 1989. Pisces. Petromyzontidae to Carangidae. Zoological Catalogue of Australia, Vol. 7. Australian Government Publishing Service, Canberra, 665 p.