Roder Alajos

Roder Alajos
Magyarország
– 19. század –
Élete
Született1812. szeptember 4.
Kisbény
Elhunyt1878. március 4. (65 évesen)
Budapest
Pályafutása
Iskola/Irányzatkatolikus teológia
Fontosabb műveiPázmány füzetek

Roder Alajos, olykor Róder névformában is (Kisbény, [Esztergom megye], 1812. szeptember 4. – Budapest, 1878. március 4.) teológiai doktor, nagyváradi kanonok, egyetemi tanár.

Élete

A gimnáziumot Tatán és Székesfehérvárt végezte, a bölcseleti tudományokat 1830-tól 1835-ig Nagyszombatban, a hittaniakat Pesten; 1835-ben fölszenteltetett. Káplán volt Budavárban, 1840-41-ban pesti helyettes egyetemi szónok és hittanár, 1841 végén felsőludányi plébános; 1850-től a felsőbb neveléstudomány egyetemi rendes tanára és hitszónok. 1859-ben a felsőbb neveléstudományok nyilvános rendes tanárává, december 23-án esztergomi tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. Ez időben ő felségétől doktori címet kapott. 1861-ben a Szent István Társulat másodelnöke, 1862-1866-ban a budapesti középiskolák érseki biztosa volt. 1866 februárjában a budapesti tanulmányi kerület királyi főigazgatói teendőinek vezetésével bizatott meg. 1867-ben a pesti egyetem rektorává választatott; ugyanazon évben nagyváradi kanonokká neveztetett ki, majd széplaki apáttá. 1869-ben a nagyváradi püspök oldalkanonokja, és a Szent József-intézet igazgatója, 1870-ben a nagyváradi, 1872 februárban a budapesti papnevelő-intézet kormányzója lett. 1872-ben a Szent László-társulat alelnökévé választatott. 1877. május 9-én középszolnoki főesperes lett.

Még a századforduló is használták 1850-es években írt népiskolai hittankönyveit, amelyek a magyarországi nemzetiségek nyelvén is megjelentek. Munkáival segíteni szándékozott a lelkipásztorkodó papságnak a katekézisben és a prédikációkészítésben.

Írásai

Cikkei a pesti növendékpapság Munkálataiban (III. 1836. Tanítások az Istenről); az Anastaziában (1838. Sz. Annáról, egyházi ének); a Magyar Szionban (1838. A földi inségek becse, vigasztalásul napjainkban, Még barátaink is csábítóink lehetnek); az Egyházi Tárban (XIII. 1839. Jézusnak már halálakor történt megdicsőitéséről); a Religió és Nevelésben (1841. I. VII. Pius pápa s Napoleon Fontainebleauban); az Egyházi Tudósításokban (1841. I. Korbély Antal, ildai apát, nagyváradi kanonok); a Religioban (1856. Néhány szó az egyházi szónoklatokról); a Pázmány-Füzetekben (1859. III. széttekintés a homiletika és katehetika irodalmában); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái

Szerkesztette a Szent István-Társulat kiadásában megjelent Pázmány Füzeteket, egyházi beszédek, homiliák, templomi és iskolai katekezisek gyűjteményét 1855-59-ben 4 kötetben

Források