Rust Never Sleeps
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Neil Young Rust Never Sleeps | ||||
| koncertalbum | ||||
| Megjelent | 1979. július 2. | |||
| Felvételek | 1976. augusztus–1978 Indigo Recording Studio, Malibu, CA; Triad Recording, Ft. Lauderdale, FL; Broken Arrow Studio, Redwood City; the Boarding House, San Francisco, CA; Cow Palace, San Francisco, CA; Woodland Sound Studios, Nashville | |||
| Stílus | folk-rock, hard rock, punk | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 38:16 | |||
| Kiadó | Reprise | |||
| Producer | Neil Young, David Briggs, Tim Mulligan | |||
| Kritikák | ||||
| ||||
| Neil Young-kronológia | ||||
| ||||
Az 1979-es Rust Never Sleeps Neil Young és a Crazy Horse koncertlemeze, melyet főleg a San Franciscó-i Cow Palace-ben rögzítettek, majd a stúdióban rájátszottak. A közönség hangját amennyire lehetett, eltüntették, de néhány helyen még így is hallatszik. Az album félig akusztikus, félig elektrikus, a nyitó- és záródal a Hey Hey, My My két különböző verziója.
Két nem koncertfelvétel szerepel a lemezen, a Sail Away és a Pocahontas, előbbit a Crazy Horse nélkül rögzítették.
Azonos címen megjelent egy filmváltozat is. 1979-ben a Rolling Stone magazin felmérésén az év albumának választották, míg 2003-ban a Minden idők 500 legjobb albuma listán a 350. helyre került, míg 2020-ban 296. volt. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az album dalai
| Első (akusztikus) oldal | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | My My, Hey Hey (Out of the Blue) | Neil Young, Jeff Blackburn | 3:45 | ||||||
| 2. | Thrasher | Neil Young | 5:38 | ||||||
| 3. | Ride My Llama | Neil Young | 2:29 | ||||||
| 4. | Pocahontas | Neil Young | 3:22 | ||||||
| 5. | Sail Away | Neil Young | 3:46 | ||||||
| Második (elektromos) oldal | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
| 1. | Powderfinger | Neil Young | 5:30 | ||||||
| 2. | Welfare Mothers | Neil Young | 3:48 | ||||||
| 3. | Sedan Delivery | Neil Young | 4:40 | ||||||
| 4. | Hey Hey, My My (Into the Black) | Neil Young | 5:18 | ||||||
Közreműködők
- Neil Young – gitár, szájharmonika, ének
- Frank "Pancho" Sampedro – gitár, vokál (kivéve a Sail Away-t)
- Billy Talbot – basszusgitár, vokál (kivéve a Sail Away-t)
- Ralph Molina – dob, vokál (kivéve a Sail Away-t)
- Nicolette Larson – vokál a Sail Away-en
- Karl T. Himmel – don a Sail Away-en
- Joe Osborn – basszusgitár a Sail Away-en
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rust Never Sleeps című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ "Rolling Stone's 500 Greatest Albums of All Time [2020]". Album of The Year (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. június 2.