| SMS Nymphe | |
| Hajótípus | édesvíz-tartályhajó (víztartályos mellékhajó) |
| Tulajdonos | cs. és kir. haditengerészet |
| Pályafutása | |
| Építő | Stabilimento Tecnico Triestino |
| Ára | 99 800 korona |
| Építés kezdete | 1894 |
| Vízre bocsátás | 1894 |
| Szolgálatba állítás | 1895 |
| Szolgálat vége | 1934 |
| Sorsa | 1934-ben lebontották |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 236 tonna |
| Hossz | 27,5 méter |
| Szélesség | 6,7 méter |
| Merülés | 1,9 méter |
| Teljesítmény | 95 lóerő |
| Sebesség | 9 csomó (16,6 km/h) |
| Fegyverzet | nincs |
| Páncélzat | nincs |
| Legénység | 1 tiszt + 10 fő legénység |
Az SMS Nymphe az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének édesvíz-tartályhajója volt 1894–1918 között. 1920-1934 közt az olasz királyi haditengerészetben szolgált Livenza néven.
A hajó 1894-ben épült Triesztben a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban. Az építés költsége 99 800 korona volt.
1895-ben állították szolgálatba.
Fő feladata a cs. és kir. haditengerészet hajói, illetve a vízforrással nem rendelkező erődök édesvízzel való ellátása volt. Aszályos időszakban Pirano, Umago, Rovigno, Lussinpiccolo, Cittanuova, Cigale települések, valamint a Sansegón és Portoroséban található üdülőhelyek ivóvíz-utánpótlását is biztosította.
Az I. világháború lezárása után Olaszországnak ítélték, 1920-ban az olasz királyi haditengerészet Livenza néven szolgálatba állította. 1934-ben leselejtezték, majd lebontották.
A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.