Sam Harris

Írás

Harris írása filozófiával, idegtudományokkal és valláskritikával foglalkozik. A vallás (különösen az iszlám) bírálatai miatt vált ismertté, és az ateizmus négy lovasának („Four Horsemen of Atheism”) egyikeként írják le Richard Dawkins, Christopher Hitchens és Daniel Dennett mellett. Írt olyan kiadványoknak, mint a The New York Times, a Los Angeles Times, az Economist, a Times, a The Boston Globe(wd) és a The Atlantic(wd). Harris öt könyve a New York Times bestsellerje volt, és írásait több mint 20 nyelvre fordították le. A The End of Faith (2004) 33 hétig maradt a The New York Times bestseller listáján.

Podcast

2013 szeptemberében Harris elkezdte kiadni a Waking Up podcastot (azóta a Making Sense nevet kapta). Az epizódok hossza változó, de gyakran több mint két órán át tartanak. A megjelenések nem a szokásos ütemterv szerint jelennek meg.

A podcast a tudománnyal és spiritualitással kapcsolatos témák széles skálájára összpontosít, beleértve a filozófiát, a vallást, az erkölcsöt, a szabad akaratot, az idegtudományt, a meditációt, a pszichedelikumokat és a mesterséges intelligenciát. Harris sokféle vendéggel készített interjút, köztük tudósokkal, filozófusokkal, spirituális tanítókkal és írókkal. Vendége volt többek között Jordan Peterson, Dan Dennett, Janna Levin, Peter Singer és David Chalmers.

Meditációs alkalmazás

2018 szeptemberében Harris kiadott egy meditációs tanfolyam alkalmazást, Waking Up with Sam Harris címmel. Az alkalmazás napi meditációkat; hosszú vezetett meditációkat; napi „pillanatokat” (rövid meditációkat és emlékeztetőket); beszélgetéseket a pszichológia, a meditáció, a filozófia, a pszichedelikus szerek és más tudományágak gondolkodóival; válogatott leckéket különböző témákról, például a Mind & Emotion, Free Will (Elme és érzelem, szabad akarat) és a Doing Good (Jót cselekedni); és még sok mást. Az alkalmazás felhasználói megismerkedhetnek a meditáció több fajtájával, mint például a mindfulness meditáció, a vipassanā-stílusú meditáció, a szeretet-kedvesség meditáció és a Dzogcsen.

2020 szeptemberében Harris bejelentette elkötelezettségét, hogy a Waking Up nyereségének legalább 10%-át kiemelkedően hatékony jótékonysági szervezeteknek adományozza, ezzel ő lett az első vállalat, amely aláírta a vállalatoknak szóló Giving What We Can(wd) (Adjuk, amit tudunk) ígéretet. Az ajánlat visszamenőleges hatályú volt, figyelembe véve az alkalmazás két évvel ezelőtti indulása óta elért nyereséget.

Vallás

Harris általában a vallás kritikusa, és az új ateista(wd) mozgalom vezető alakjának tartják. Harris különösen ellenzi az általa dogmatikus hitnek nevezett hitet, és azt mondja, hogy „Az, ha valaki úgy tesz, mintha olyan dolgokat tudna, amit nem tud, az a tudomány elárulása – és mégis ez a vallás éltető eleme.” Bár állítólag ellenzi a vallást. Harris úgy véli, hogy nem minden vallás egyenlőnek teremtetett. Harris gyakran hivatkozik a dzsainizmus erőszakmentes természetére, hogy szembeállítsa az iszlámmal, és azzal érvel, hogy a vallási doktrínák és a szentírások különbségei a vallás értékének fő mutatói.

2006 szeptemberében Harris vitatkozott Robert Wrighttal(wd) a vallási meggyőződés racionalitásáról. 2007-ben hosszas vitát folytatott Andrew Sullivan(wd) konzervatív kommentátorral a Beliefnet(wd) internetes fórumon. 2007 áprilisában Harris Rick Warren(wd) evangélikus pásztorral vitázott a Newsweek magazinban. Szintén 2007-ben vitázott David Wolpe(wd) rabbival. 2010-ben Harris csatlakozott Michael Shermerhez, hogy Deepak Choprával és Jean Houstonnal(wd) Isten jövőjéről vitázzon az ABC News(wd) Nightline(wd) által szervezett vitában. Harris 2011 áprilisában vitatkozott William Lane Craig(wd) keresztény filozófussal arról, hogy létezik-e objektív erkölcs Isten nélkül. 2018 júniusában és júliusában találkozott Jordan Peterson kanadai pszichológussal egy sor vitára a vallásról, különös tekintettel a vallási értékek és a tudományos tények kapcsolatára az igazság meghatározásában. Harris vitát folytatott Reza Aslan(wd) tudóssal.

2006-ban Harris úgy jellemezte az iszlámot, mint "csupa perem és semmi középpont", és a The End of Faith című könyvében azt írta, hogy "az iszlám doktrína [...] egyedülálló veszélyt jelent mindannyiunk számára", azzal érvelve, hogy a terrorizmus elleni küzdelem(wd) valójában az iszlám elleni háború. 2014-ben Harris kijelentette, hogy az iszlámot „különösen harciasnak és a civil diskurzus normáival szemben ellenségesnek” tartja, mivel szerinte „rossz eszmékről van szó, amelyeket rossz okokból tartanak, és amelyek rossz viselkedéshez vezetnek”. 2015-ben Harris és a világi iszlám aktivista Maajid Nawaz közösen írták meg Az iszlám és a tolerancia jövője (Islam and the Future of Tolerance) című könyvet. Ebben a könyvben Harris azzal érvel, hogy az iszlamofóbia szó egy „veszedelmes mém”, amely megakadályozza az iszlám fenyegetéséről szóló vitát. Harrist 2020-ban Jonathan Matusitz, a Közép-Floridai Egyetem docense "a dzsihádellenes baloldal bajnokának" minősítette.

Harris kritizálja az Egyesült Államok politikájában a keresztény jobboldalt is, és őket hibáztatja azért, mert a politikai figyelmet az „álproblémákra, például a melegházasságra” helyezik. Kritikus a liberális kereszténységgel szemben is – ahogyan azt például Paul Tillich teológiája képviseli –, amely szerinte a Bibliára alapozza hiedelmeit annak ellenére, hogy valójában a szekuláris modernitás befolyásolta. Kijelenti továbbá, hogy ezzel a liberális kereszténység retorikai fedezetet nyújt a fundamentalistáknak.

Hangsúlyozza, hogy nem minden vallás egyforma, és ha egy vallás a "béke vallásának" tekinthető, az nem az iszlám, hanem inkább a dzsainizmus, amely Indiában a buddhizmussal egy időben alakult ki, és a buddhizmus és az erőszakmentesség az alapvető doktrínája. Hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy valaki gyakorló dzsainista legyen, vegetáriánusnak és pacifistának kell lennie, a dzsain szerzetesek pedig még maszkot is viselnek, hogy ne lélegezzenek be semmilyen élőlényt. De rámutat, hogy még a dzsain vallásnak is megvannak a maga problémái, mivel a dzsainok bizonyos dolgokat elégtelen bizonyítékok alapján hisznek, ami bizonyos vallási dogmákhoz vezet.

Harris gyakran megjegyezte a buddhista gondolkodás néhány pozitív aspektusát, különösen a meditációval kapcsolatban, például azt, hogy a buddhizmus hangsúlyozza, hogy az ember viselkedése és szándékai hatással vannak az elmére, és a boldogság elérése érdekében arra kell törekedni, hogy „legyőzzük a félelmet és a gyűlöletet”, miközben „maximalizáljuk a szeretetet és az együttérzést”. 2019-ben, amikor a Waking Up: Searching for Spirituality Without Religion című könyvéről beszélt, megjegyezte, hogy a Nyugat sokat tanulhatna Kelettől a hinduizmusban és a buddhizmusban fellelhető meditációs hagyományokról, bár szerinte a meditáció hagyományos vallási meggyőződések nélkül is gyakorolható.

Tudomány és erkölcs

A The Moral Landscape című művében Harris amellett érvel, hogy a tudomány képes választ adni az erkölcsi problémákra és segíteni az emberi jólétet. Példákat hozva arra, amikor a vallás kudarcot vall, Harris rámutat, hogy „a katolikus egyház jobban foglalkozik fogamzásgátlás megakadályozásával, mint a gyermekek megerőszakolásának megakadályozásával”, és egy vallási hagyomány elősegíti a „női nemi szervek megcsonkítását” Szomáliában. Harris azt állítja, hogy a vallás „primitív erőfeszítés volt származásunk leírására”, és a tudomány őszintébb érvelést ad a jövőbeli emberi jólétről.

Szabad akarat

Harris azt mondja, hogy a szabad akarat eszméjét „nem lehet leképezni semmilyen elképzelhető valóságra”, és az inkoherens.” Azt írja a Free Will című könyvében, hogy az idegtudomány »leleplezi, hogy az ember egy biokémiai bábu«.

Daniel Dennett filozófus szerint Harris Free Will című könyve sikeresen cáfolta a szabad akarat általános értelmezését, de nem válaszolt megfelelően a szabad akarat kompatibilista(wd) értelmezésére. Dennett szerint a könyv értékes volt, mert számos neves tudós nézetét fejezte ki, de ennek ellenére „a hibák valóságos múzeumát” tartalmazza, és „Harrisnek és másoknak meg kell csinálniuk a házi feladatukat, ha a téma legjobb gondolataival akarnak foglalkozni”.

Mesterséges intelligencia

Harrist különösen a mesterséges általános intelligencia által okozott egzisztenciális kockázatok foglalkoztatják, amelyeket részletesen tárgyalt. 2016-ban TED-előadást tartott a témában, 'melyben azt állította, hogy ez komoly veszélyt jelent majd a jövőben, és bírálta a téma iránti csekély érdeklődést. Érvelése szerint a mesterséges intelligencia veszélyei három premisszióból következnek: az intelligencia a fizikai információfeldolgozás eredménye, az emberek folytatni fogják az innovációt a mesterséges intelligencia terén, és az emberek még messze nem érték el az intelligencia maximálisan lehetséges mértékét. Harris szerint még ha a szuperintelligens mesterséges intelligencia öt-tíz évtizedre is van, az emberi civilizációra gyakorolt hatásainak mértéke indokolja a kérdés megvitatását már a jelenben.