| Sarah Bernhardt | |
| Nadar felvétele (1864) | |
| Született |
1844. október 23. Párizs |
| Elhunyt | 1923. március 26. (78 évesen) Párizs 17. kerülete |
| Művészneve | Bernard Rosine |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Ambroise Aristide Damala (1882–1898) |
| Élettársa | Samuel Jean de Pozzi |
| Gyermekei | Maurice Bernhardt |
| Szülei | Judith-Julie Bernardt Édouard Bernhardt |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | a Comédie-Française állandó tagja (1875–1880) |
| Iskolái | CNSAD |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | |
| Sírhelye |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1862 – 1923 |
| Tevékenység | színész, képzőművész |
| Sarah Bernhardt aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarah Bernhardt témájú médiaállományokat. | |
Sarah Bernhardt, eredeti neve: Bernard Rosine (Párizs, 1844. október 24. – Párizs, 1923. március 26.) francia színművésznő.

Kikeresztelkedett zsidó családban született, zárdában nevelkedett. 1858-ban a párizsi konzervatórium növendéke lett. Pályáját 1867-ben kezdte a Gymnase Színházban, de már öt évvel előbb a Comédie-Française-ben tragikai ösztöndíj nyerteseként bemutatkozott. A Gymnase után az Odéon tagja lett. Első nagy diadalát Victor Hugo Ruy Blas című drámájában aratta. A francia-porosz háborúban csatatéri betegápolónő volt.
1872-ben a Comédie-Française tagja, hamarosan a társulat élén álló tragika. Erős színpadi pátosz, a részletek mesteri realisztikus ábrázolása, az érzésekre való hatás teljes kiaknázása jellemezte játékát. 1879-ben kezdte meg vándorlását a világ színházaiban. Először Londonba ment, majd saját társulatával bejárta csaknem az egész világot.
Budapesten többször is megfordult; nevét említi a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij regény is. Párizsba visszatérvén megvette a Porte-Saint Martin-színházat, s nemcsak játszott benne, hanem fiával, B. Maurice-szal együtt igazgatta. 1900-ban megvette a Théâtre des Nations-t a benne adta elő Sardou Toscáját és Cleopátráját. Leghíresebb szerepei a Phaedra, Andromaque, Medea, a Hernaniban Donna Sol, a Kaméliás hölgyben Margit, Jeanne d'Arc. Férfiszerepeket is játszott (Hamlet, Reichstadti herceg). Színműíróként, szobrászként és festőként is kísérletezett. Megpróbálkozott a némafilmmel is.
Barátság fűzte korának csaknem valamennyi írójához, költőjéhez, Wilde-hoz, Sardou-hoz, Rostand-hoz. Színdarabjainak plakátjait 1895-től Alfons Muchával rajzoltatta. Sikereit gyakran bukás követte, többször szerzett és bukott vagyonokat. Lábát egy fertőzés miatt 1915-ben amputálták.
Elszegényedve halt meg. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Játszott női és férfi szerepeket, extravagáns öltözködési stílusát a rajongó nők utánozták. Kórházat rendezett be a színházban a francia–porosz háború idején, turnézott saját társulatával a világban, és nemzetközileg ismert ikon lett. Egyik lábát amputálták, de ez sem vetett véget a karrierjének. A dánok még egy csokis sütit is elneveztek róla.