| Schmidl Adolf | |
| Született | 1802. május 18. Königswart |
| Elhunyt | 1863. november 20. (61 évesen) Buda |
| Álneve | Carl Eduard Salmoser |
| Nemzetisége | |
| Gyermekei | Marie Ludovica Pabke |
| Foglalkozása | geográfus, egyetemi tanár |
A Wikimédia Commons tartalmaz Schmidl Adolf témájú médiaállományokat. | |
Schmidl Adolf (Königswart, Csehország, 1802. május 18. – Buda, 1863. november 20.) geográfus, műegyetemi tanár, hazánk első tudományos barlangkutatója.
Apja a Metternich család házi orvosa volt. 1805-től szüleivel Bécsben élt, itt végezte középiskolai tanulmányait. 1819-től bölcsészhallgató, 1822 és 1825 között jogot tanult. Először a bécsi érem- és régiségtárban dolgozott, majd az egyetem bölcsészkarán tanított. 1833-tól 12 évig a Lobkovitz hercegi családnál volt nevelő. 1844-től 1848-ig kiadta és szerkesztette az Oesterreichische Blätter für Literatur und Kunst című hirlapot és a Wiener Zeitungot 1848. július 1-jétől október közepéig. 1845-ben hosszabb utazást tett Németországban és Keleten. 1847-től a bécsi műegyetem földrajzi magántanára, a bécsi akadémia jegyzője. 1857-ben meghívták a budai Királyi József Műegyetemre földrajztanárnak. Megtanult magyarul, s midőn a német tanároknak el kellett hagyniuk az országot, ő állásában maradhatott, haláláig tanított.
Bár humán végzettségű volt, jelentős eredményeket a természettudomány terén ért el. A földrajz különböző ágait felölelő könyveinek száma meghaladja a harmincat, köztük több tankönyv található. Legjelentősebbek a barlangokra vonatkozó írásai. Vizsgálatokat nemcsak hazánk, hanem az egész Monarchia területén végzett, fő kutatási területei: Ausztria (1858), Szlovénia karsztvidékei (1854), a Bihar-hegység (1863), a Szilicei-jégbarlang, a Baradla- (1856) és az Abaligeti-barlang (1863). Szlovéniai vizsgálatai során számos barlangot járt be elsőként, és megfejtette bonyolult vízrajzi összefüggéseiket. A Baradlában végzett munkája során nemcsak elődei ismereteit foglalta össze, de önálló megfigyeléseket, méréseket is végzett. A Bihar-hegységet 1858-tól négy éven át vizsgálta, s nyomtatásban megjelent monográfiája e vidék első tudományos igényű részletes leírása. Tudományosan megalapozott, rendszeres kutatásai alapján a nemzetközi irodalom a „barlangtan atyjaként” tartja számon. A budai hőforrásokról készített tanulmánya befejezetlen maradt.