| Seinfeld (Seinfeld) | |
| Műfaj | szituációs komédia |
| Alkotó | Larry David Jerry Seinfeld |
| Rendező |
|
| Főszereplő | Jerry Seinfeld Julia Louis-Dreyfus Michael Richards Jason Alexander |
| Zeneszerző | Jonathan Wolff |
| Ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Évadok | 9 |
| Epizódok | 180 (epizódlista) |
| Gyártás | |
| Részenkénti játékidő | 22 perc |
| Gyártó | Castle Rock Entertainment |
| Forgalmazó |
|
| Sugárzás | |
| Eredeti adó | NBC |
| Eredeti sugárzás | 1989. július 5. – 1998. május 14. |
| Első magyar adó | RTL Klub, TV6 |
| További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Seinfeld témájú médiaállományokat. | |
A Seinfeld többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai televíziós sorozat, műfaját tekintve szituációs komédia, amely 1989 és 1998 között futott az NBC csatornán. A főszerepet a félig magyar származású Jerry Seinfeld alakította, aki Larry David mellett egyik írója és producere is a produkciónak. Az Egyesült Államok legnézettebb sorozata volt az 1994–95-ös és az 1997–98-as évadban, közönsége a 20 milliós átlagot is meghaladta. Utolsó epizódja 1998. május 14-én minden idők harmadik legnézettebb sorozatzárása volt a M.A.S.H. és a Cheers után: 76 millióan követték figyelemmel. A sorozat az ismétlésekkel együtt eddig 2,7 milliárd dollár bevételt hozott.
Az epizódok gyakorlatilag "semmiről sem” ("about nothing") szólnak, a leghétköznapibb dolgok köré szerveződnek. A stand-up komikus Seinfeld és sorozatbéli manhattani barátai (George, Elaine és Kramer) a sitcomok szabályai szerint élik az életüket: találkoznak, cikizik és segítik egymást; konfliktusaik, gondjaik támadnak, majd elmúlnak. Jó néhány aranyköpésük vált szállóigévé, ezáltal az amerikai angol nyelv részeivé lettek.
Jellegzetességei miatt Magyarországon nem volt túl sikeres a tipikus New York-i humor, az RTL Klub vetítési kísérlete megbukott 2003-ban. 2009. szeptember 4-től a TV6 adta új szinkronnal.
A műsor egy 23 perces pilot epizóddal indult, amelyet egyszerűen csak The Seinfeld Chronicles címre kereszteltek. Jerry Seinfeld és Larry David együtt alkották meg, a produkciós cég pedig a Castle Rock Entertainment volt. Ez a rész vegyesen tartalmazott részeket Seinfeld stand-up számaiból és a mindennapi élet olyan apróságairól szóló beszélgetésekből, mint például a mosás, az ing legfelső gombjának begombolása, és hogy egy férfi hogyan jöhet rá arra, hogy a nő a lakásán szeretne maradni.
A pilot epizódot a Desilu Cahuaenga stúdió 8-as stúdiójában vették fel, ott, ahol a The Dick Van Dyke Show-t is annak idején (amit a stáb jó jelnek vett). Az epizódot az NBC körülbelül kéttucatnyi vezetője előtt vetítették le 1989 elején. A rész mindazonáltal nem váltott ki a körükben akkora derültséget, mint más hasonló sorozatok, mint a Cosby vagy az Öreglányok. Brandon Tratikoff, az NBC szórakoztató műsorosztályának vezetője nem jósolt nagy jövőt neki – ő maga New York-i zsidó volt, és szerinte a sorozat túl New York-i és túl zsidó volt. A tesztközönség véleménye még rosszabb volt. Akkoriban a tesztvetítés úgy zajlott, hogy az NBC felhívott 400 háztartást és megkérte őket, hogy nézzék meg az adott műsort a kábeltévé-hálózat egy nem használt frekvenciáján. A közönség véleménye szerint az epizód gyenge volt, olyanokat mondtak, nint hogy "nem túl izgalmas dolog az, hogy két férfi a mosodába megy", vagy hogy "Jerry lúzer barátja, George, nem egy erős karakter", "Jerry mellé erősebb színészek kellenének", esetleg hogy "miért szakítják félbe a stand-upot ezekkel a hülye sztorikkal". Mindezekről egy feljegyzés is készült, amiről Seinfeld és David nem is tudtak, de amikor évekkel később megmutatták nekik, kitették a felvétel helyszínén a mosdóba.
Nagyjából a Seinfeld forgatásával egyidőben a Castle Rock Entertainment készített egy másik pilot epizódot is Ann Jilliannek, amelyet jobban fogadott a közönség, ezért a cég inkább erre koncentrált. A sorozat mindazonáltal csak egyetlen évadot és 13 epizódot élt meg. Az 1989 májusában induló új tévés évadban nem szerepelt a The Seinfeld Chronicles, készítői azonban nem adták fel. 1989. július 5-én leadták a pilot epizódot a tévében, ami nézettségben második lett a Jake és a dagi mögött, ebből látszott, hogy az előzetes feltételezések nem teljesülnek. Bob Hope egyik műsorát levették, hogy annak költségvetéséből négy újabb részt leforgathassanak, és ebből állt össze az első évad, immár csak Seinfeld néven. Öt epizódos berendelés nagyon csekélynek mondható, különösen a szitkomok terén, de mivel a Castle Rock nem talált másik hálózatot, ezért elfogadta az NBC ajánlatát. A vetítésre még így is csak egy évvel később, 1990 májusában került sor. A nézettsége az első ismétléskor elég jó volt ahhoz, hogy berendeljenek egy második évadot – a nézettség a fiatal felnőtt férfiaknál volt a legnagyobb, amit a hirdetők különösen kedveltek.
A sorozatot Los Angelesben a CBS Studio Centerben vették fel, az első három évadot a 19-es, a többit a 9-es stúdióban. Ugyan rengeteg New Yorkban játszódó jelenetet is tartalmaz a sorozat, azokat is a stúdióban vették fel. A díszletekről utóbb kiderült, hogy túl kicsinek bizonyultak, különösen Seinfeld lakása, A forgatókönyv kevés direktívát tartalmazott arra nézve is, hogy a színészeknek beszéd közben milyen mozdulatokat kellett tenniük, ezért aztán egymást instruálták, és ez idővel segített, hogy kialakuljon köztük a kémia. A forgatások sokáig tartottak, mert a stáb és Larry David is perfekcionisták voltak. Ha egy vicc nem működött, akkor átírták és újra előadták. "A tengerbiológus" című epizódban ez egészen odáig ment, hogy egy új jelenetet is írni kellett, amelyben Jason Alexandernak percek alatt kellett megtanulnia egy egész monológot. Nevetést nem kevertek a műsor alá, csak a felvételekkor éltek ezzel.

Számos mellékszereplő is felbukkan a sorozatban: Jerry szülei, Morty és Helen Seinfeld, George szülei, Frank és Estelle Constanza, George időnként felbukkanó barátnője, Susan Ross, Jerry Leo bácsikája, Elaine főnökei, valamint randija, David Puddy, illetve a postás Newman, aki Kramer barátja és Jerry ősellensége. Alkalmanként vendégszereplők és hírességek is felbukkannak a sorozatban.
A legtöbb Seinfeld-epizód az alkotók való életbeli tapasztalatain alapul, amelyeket a karaktereken keresztül mutatnak be. Többek között ilyenek voltak Larry David tapasztalatai a Saturday Night Live-ban, Peter Mehlman ügyvéd barátjának autójában a kellemetlen szagok, Dan O'Keefe apjának saját ünnepe, a Festivus. Egyes epizódok mindvégig egyetlen helyszínen játszódnak, például egy kínai étterem asztaláná a rendelésre várakozva. Egyes történetek két epizódon keresztül tartanak, illetve van köztük olyan is, amely időrendben visszafelé történik. A való életből vett történések és pletykák is képezhették egyes részek alapjait, mint a Liebek kontra McDonald's-per a túl forró kávé miatt.
Gyakran kapta meg a sorozat a jelzőt, hogy igazából semmiről sem szól. Jerry Seinfeld ezt egy 2014-es interjúban akként árnyalta, hogy ez valójában utólag, egy későbbi epizóddal ráaggatott jelző volt, ugyanis ő és Larry David azzal mentek oda 1988-ban az NBC-hez, hogy megmutassák nekik, honnan szedik a humoristák a műsorukhoz az alapanyagot. David szerint a sorozat arról szól, hogy egy ember legrosszabb tulajdonságaiból csinálnak valami vicceset. A műsor humora az irónián, a képtelenségeken, valamint a gyakran sajnálatos véletlen egybeeséseken alapul. A vendégszereplőket emellett minimális vagy semmilyen kontextussal mutatja be, általában valamilyen atipikus, alliteráló névvel. Hogy fenntartsák Jerry Seinfeldnek az első epizódtól kezdve bemutatott "tiszta" imidzsét, a poénok között egyáltalán nincs nyílt szexuális utalás, ha a szex bármilyen módon szóba is kerül, az rendkívül közvetett módon történik. David el akarta kerülni az unalomig ismert szitkom-formulát is, ezért volt végig teljesen esélytelen, hogy Jerry és Elaine karakterét összehozzák.
A műsor mellőzte a karakterfejlődést, a megbékélésre törekvést, és kerülte az érzelgősséget. Az egyes epizódok jellemzően a karakterek felszínes konfliktusain alapulnak. Több rész is van, amelyben a szereplők mások életébe avatkoznak be katasztrofális eredménnyel. Az évadok során semmiből nem tanulnak és semmi nem változtatja meg őket: markáns karakterű harmincasok maradnak mindvégig, gyökerek nélkül, akik érzéketlenek az erkölcsökre. Más szituációs komédiákkal ellentétben a műsor teljesen mellőzi a pátoszt, a közönség jellemzően egyik karaktert sem tudja sajnálni. Még abban az epizódban sem képesek őszinte érzelmek kifejtésére, amelyikben az egyik karakter életét veszti. Az olyan komoly témákat is, mint a halál, a betegségek, vagy a mozgássérültség, meglepően könnyedén kezeli.
A Seinfeld gyakran operál olyan humorral, amely áttöri a negyedik falat és önmagát szatirizálja. Egy komplett történetszál is lezajlik benne, amely a Jerry című tévéműsor megalkotásáról szól – ami egy show a show-n belül, és ahol Jerry Seinfeld önmagát alakítja, ahogy önmagát alakítja egy semmiről nem szóló műsorban. Ez csak egyike azoknak a metafikciós eszközöknek, amelyekkel él a sorozat: összesen huszonkét kitalált film szerepel benne az évadok során. Az ilyen eszközök miatt nevezték a Seinfeldet a Monty Python Repülő Cirkusza után a második posztmodern TV-sorozatnak.
Seinfeld, aki Abbott és Costello nagy rajongója volt, a duó munkásságát mint inspirációs tényezőt nevezte meg. Számos elrejtett geg van benne, ami ezekre utal, például George Constanza középső neve, Louis, ami Costellóra utal, vagy a Sid Fields nevű karakter, illetve Kramer Mickey Abbott nevű barátja.
Számos szlenget adott a sorozat az angol nyelvnek. Ilyen a "yada, yada, yada", a "magának nincs leves" ("no soup for you"), a "birtokom ura" ("master of my domain"), és a "nem mintha azzal bármi baj is lenne" ("not that there's anything wrong with that").
A jellegzetes főcímzenét Jonathan Wolff szerezte, aki többek között a Ki a főnök? és az Egy rém rendes család zenéjéért is felelt. A pilot epizód alatt még egy másmilyen zene szólt, ami zavarta Jerry Seinfeldet, mert nem illett a stand up produkció alá. Amíg a korabeli szituációs komédiák főcímei dallamosak voltak, jól énekelhető szöveggel, a Seinfeld esetében egy azonnal felismerhető, jellegzetes főcímet akartak. Wolff különféle forrásokból összeszedett slap basszusgitár hangeffekteket, amit hangmérnöki munkával átdolgozott, majd csettintgetést és szájjal kiadott hangokat is kevert alá. A második évadtól az NBC másik főcímet akart, amit Larry David visszautasított. A főcímzenének több változata is van, attól függően, hogy melyik illett legjobban Seinfeld stand up-ja alá.
A harmadik évad első része alatt a főcímet feldobták női vokalistákkal, ami mind Davidnek, mind Seinfeldnek tetszett, és az első három epizód alá meg is csinálták. Éppen csak elfelejtettek szólni róla az NBC-nek és a Castle Rocknak, akiknek nem tetszett, és ezért vissza kellett csinálniuk a következő két résznél.
| Évad | Epizódok | Eredeti sugárzás | Magyar sugárzás | Eredeti adó | Magyar adó | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Évadpremier | Évadfinálé | ||||||
| 1 | 5 | 1989. július 5. | 1990. június 21. | 2003 | |||
| 2 | 12 | 1991. január 23. | 1991. június 26. | ||||
| 3 | 23 | 1991. szeptember 18. | 1992. május 6. | ||||
| 4 | 24 | 1992. augusztus 12. | 1993. május 20. | 2009 | |||
| 5 | 22 | 1993. szeptember 16. | 1994. május 19. | ||||
| 6 | 24 | 1994. szeptember 22. | 1995. május 11. | ||||
| 7 | 24 | 1995. szeptember 21. | 1996. május 16. | ||||
| 8 | 22 | 1996. szeptember 19. | 1997. május 15. | ||||
| 9 | 24 | 1997. szeptember 25. | 1998. május 14. | ||||
A korabeli szitkomokhoz képest a Seinfeld elkülönbözött. Szereplői nem voltak egymásnak sem rokonai, sem munkatársai, viszont közeli barátok maradtak mindvégig. Számos szereplőhöz szolgáltatott inspirációt Seinfeld és David való életből vett tapasztalata, közülük ketten voltak jól ismert emberek fiktív változatai: Jacopo Peterman és George Steinbrenner. Híres karakter volt még a mintázott szereplők között a levesnáci és Jackie Chiles.
A szereplők történetszálai egymástól elkülönülnek, de az epizód során gyakran egymásba fonódnak. A kontinuitás a sorozat erőssége volt, ugyanis számtalan alkalommal utaltak vissza korábbi történésekre és szereplőkre, vagy vették őket elő újra és vitték tovább. Néha egyes cselekmények egész évadon át tartanak, mint például a negyedik évad, amelyben Jerry és George próbálnak eladni egy sorozatot az NBC-nek. Larry David későbbi sorozata, a Félig üres ehhez hasonló módon vitt végig egy évadon egy cselekményszálat.
Nagyon fontos különbség volt még más sorozatokhoz képest, hogy a főszereplők sosem tanulnak a hibáikból. Mi több, az sem érdekli őket, hogy mi történik körülöttük, néha egymással szemben is érzéketlenek és figyelmetlenek. Emiatt nagyon ritka az, hogy pozitív kicsengéssel érjen véget egy rész, ha mégis, akkor jellemzően valaki másnak a kárára. Inkább az szokott történni, hogy a főszereplők az addigi viselkedésükért megkapják méltó büntetésüket.
Az első évad nehezen indult, az NBC nem is akarta berendelni a folytatást a pilot után, hanem inkább át akarta adni a Foxnak. Rick Ludwin, az éjszakai műsorokért és különkiadásokért felelős vezető azonban szerzett némi pénzt egy Bob Hope-produkció lelövésével, és így négy további rész elkészülhetett. 1990-ben berendeltek 13 újabb epizódot, amit Larry David eleinte nem is akart vállalni, mert úgy érezte, hogy nincs több ötletük. Lassan találta meg a sorozat a közönségét, és magát a formátumát is. A Seinfeld-féle stand up produkciók nemcsak minden rész elején és végén kaptak helyet, hanem gyakran epizód közben is, átvezetőként a cselekményszálak közt. Több epizód is mérföldkőnek számított, mint például Az egyezség, amelyben Jerry és Elaine úgy lépnek egymással szexuális kapcsolatra, hogy leszögezik, hogy nem lesz köztük érzelmileg semmi; ilyen volt A parkoló, amelyet nem közönség előtt vettek fel, vagy A kínai étterem, amelyben egyetlen jelenet sem játszódott Jerry lakásában. A kulcsok című rész a cselekményét illetően átfedésben volt a CBS Murphy Brown című sorozatával, amely az első ilyen crossover epizód volt az amerikai tévétörténelemben. Először A pincér című részben kaptak a főszereplők valamennyien egymástól független történetszálakat. A második évadhoz készült egy forgatókönyv (A fogadás), melyben Elaine egy fegyvert vesz Kramer barátjától, de olyan sötét volt a története, hogy nem forgatták le, hanem helyette Az üzenet című részt készítették el. Ugyancsak a második évadhoz készült A magukra hagyottak című epizód, amit csak a harmadik évadban mutattak be, és amelyben visszamenőleg meg kellett magyarázni egy kontinuitási problémát (George még mindig az ingatlanos cégnél dolgozott benne).
A negyedik évad hozta el az igazi áttörést, amikor a műsor bekerült a Nielsen legnézettebb harminc programja közé. Több népszerű epizód is készült, mint A buborékfiú, ahol George összeveszik a címbeli karakterrel egy társasjátékon, vagy A mentacukor, amiben Jerry és Kramer egy cukorkával szerencsétlenkednek egy műtőben. Ettől az évadtól fokozatosan kezdte elveszteni a jelentőségét Jerry stand upja, és az epizód közben már nem is volt látható. A verseny című részért a sorozat Emmy-díjat kapott, noha az epizód témáját sokan nem tartották főműsoridőbe valónak. Hogy megkerüljék a cenzúrát, a maszturbálás kifejezést egyszer sem használták, hanem ködös metaforákat használtak helyette. A Seinfeld ekkoriban a Cheers és a Házi barkács című sorozatokkal versengett, ám az előbbi lassan véget ért, és ez a Seinfeld népszerűségének is jót tett, az utóbbi pedig nem nyert díjakat.
Az ötödik évad nézettsége tovább nőtt, az olyan epizódoknak köszönhetően, mint A buggyos ing, amelyben Jerrynek egy nevetséges inget kellett viselnie a The Tonight Showban, vagy mint A zsírszegény joghurt, amelyben Rudy Giuliani mint akkori polgármesterjelölt is szerepelt, vagy Az ellentét, ahol George végre talál rendes munkát, Elaine-t viszont elbocsátják korábbi munkahelyéről. Ekkor ismét Emmy-díjra jelölték a Seinfeldet, de ezúttal nem nyert, mert a Cheers spin-offja, a Frasier elvitte előle azt. A sorozat hátralévő idejében ugyanez volt a helyzet: mindig vesztett a Frasier ellen, amely eleve rekorder lett az Emmy-díjak számában.
A hatodik évadban távozott Tom Cherones rendező, a helyére Andy Ackerman került. Ekkoriban is készültek nagyon kedvelt részek, mint például Az álca, ahol Jerry hazugságvizsgáló alatt kell hogy bevallja, hogy nem nézi a Melrose Place című sorozatot, vagy A váltás, amelyből kiderült Kramer addig ismeretlen keresztneve, és A beugró, ahol Elaine először találkozik J. Petermannel. Ez volt az első évad, amely a Nielsen méréseiben is az első helyen állt. Innentől már az epizódok végén sem volt stand up, mert a történetszálak egyre zsúfoltabbak lettek.
A hetedik évadban George úgy dönt, hogy eljegyzi Susan Rosst, az exbarátnőjét, miután a sorozatuk a negyedik évadban megbukott. Az évad jelentős részében George megbánja ezt a döntését és vissza akarja csinálni. Susan egy banális okból kifolyólag életét veszti, és hírhedt módon George teljesen érzéketlennek mutatkozik. Két dupla epizód is készült: A Cadillac cselekményében George Marisa Tomeivel akar randevúzni, Az üvegbetét című részben pedig Elaine és Sue Ellen Mischke John F. Kennedy golfütőire akarnak licitálni.
A nyolcadik évadban távozott Larry David, és csak a fináléra tért vissza. Így Seinfeld lett a showrunner, az új írókkal pedig a sorozat tempója gyorsabb lett. A stand up produkciók teljesen megszűntek, mert ezek kivitelezésére már nem volt idő, a cselekmény pedig gyakran tartalmazott fantázia-elemeket vagy fura humort. A Bizarro Jerry című részben Elaine találkozik barátainak a totális ellentéteivel, A csirkesütő című részben pedig egy éppen ekkoriban nyílt Kenny Rogers Roasters éttermet reklámoztak. A Van Buren fiúk című epizódban Kramer kiparodizálja a való életbeli Kenny Kramer turnéját, amelyben azzal házalt, hogy róla mintázták a sorozatbeli Kramert.
Az utolsó, kilencedik évadban is voltak emlékezetes epizódok, mint A Merv Griffith Show, amelyben Kramer egy talkshow-stúdióvá alakítja a lakását, a cselekményt kronológiailag visszafelé bemutató Az áruló, vagy A békázó, amelyben George éppen úgy viselkedik, mint ahogy a Frogger című játékot kell játszani. A népszerűség és annak ellenére, hogy a szereplők is benne lettek volna egy tizedik évadban, Seinfeld úgy érezte, hogy a csúcson kell abbahagyni. Még úgy sem vállalta, hogy az NBC rekordot jelentő 110 millió dollárt kínált fel. Az évad egyik része botrányt is okozott: a Puerto Rico-nap című részben Kramer véletlenül felgyújtotta Puerto Rico zászlaját, ami felháborította az ország lakosságát, és itt a részt csak egyszer mutatták be.
A sorozat utolsó részének forgatását és bemutatóját hatalmas médiaérdeklődés és titkolózás övezte. A 75 perces finálé (amit a szindikációs vetítésekben 2x30 perces epizódra vágtak össze) 1998. május 14-én debütált, előtte egy visszatekintéseket tartalmazó, Kiszállás című résszel. A fináléra nemcsak Larry David tért vissza, hanem a stand up produkció is az elején és a végén. Elképesztő nézettséget hozott össze: 76,3 millió ember látta, amivel akkor a valaha volt negyedik legnépszerűbb sorozatfinálé lett. Az epizód cselekménye azonban komoly kritikákat kapott.
A főszereplők későbbi műsorai nem voltak túlzottan sikeresek, a legtöbbjük egyetlen évadot ért meg: ezt a jelenséget "Seinfeld átoknak" nevezték. A kivétel a Julia Louis-Dreyfus főszereplésével készült Christine kalandjai volt, ez öt évadon keresztül, 2010-ig ment a CBS-nél (magyarul a Viasat 6 tett kísérletet a vetítésre 2009-ben).
A csapat aztán 2009-ben több epizód erejéig visszatért az HBO Félig üres című vígjátéksorozatának 7. évadában. A rögtönzésen alapuló sorozat főszereplője a Seinfeld volt társszerzője: Larry David.
{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)