| Simcshongga () (심청가) | |
| phanszori | |
 | |
| Eredeti nyelv | koreai |
| Alapmű | Simcheongjeon |
Simcshongga (hangul: 심청가, handzsa: 沈淸歌, RR: Simcheongga; „Sim Cshong éneke ()”) az eredeti 12 phanszori ()műből fennmaradt öt madang (마당) egyike. Szövegének legrégebbi ismert változata az 1810-ben Szong Mandzse (송만재, 1788–1851, ) által írt Kvanuhi () (관우희, 觀優戱) című könyvben található meg, valamint I Juvon (이유원, 1814–1888, ) Kvangukphalljong () (관극팔령, 觀劇八令, 1872) című munkájában. Előadása 4-5 órát vesz igénybe.
Sim Cshong () születésekor édesanyja meghal. Vak édesapja, Vak Sim kéregetésből tartja fenn magukat. Egy nap az apa beleesik a folyóba, ahonnan egy buddhista szerzetes menti ki, aki azt mondja neki, ha bizonyos mennyiségű rizst ajándékoz a templomnak, visszanyerheti a látását. A már felnőtt Cshong () meghallván ezt, elhatározza, hogy rizsért cserébe eladja magát kínai halászoknak, akik a Tenger Istenének keresnek áldozatot. A lány a tengerbe veti magát áldozatként a kínai hajóról, ám az Egek Ura megszánja az apjáért magát feláldozó lányt és egy lótuszvirágban visszaküldi a földre. A virágot, és benne a lányt a király találja meg, aki feleségül veszi Cshong ()ot. Időközben a vak apa önmagát hibáztatja lánya elvesztéséért, amikor is hírt kap arról, hogy bankettet rendez a királyné az ország összes vak emberének. Nagy nehézségek árán Vak Sim eljut a bankettre, ahol is újra találkozik lányával. Az immáron királyné Cshong () nem tudta másképp megtalálni édesapját, ezért rendezte a bankettet a vakok számára. Cshong () önfeláldozása és szeretete végül visszaadja apja látását, és nem csak ő, de a banketten részt vevő összes vak meggyógyul.
A történet a konfuciánus eszmények közül a leginkább fontosnak tartottat hangsúlyozza: a gyermeki hűséget.
