| Solymos Ida | |
| A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike (Csigó László felvétele) | |
| Született | 1922. december 8. Pécs |
| Elhunyt | 1995. december 8. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Bíró Zoltán (1955-1995) |
| Foglalkozása |
|
Solymos Ida (Pécs, 1922. december 8. – Budapest, 1995. december 8.) magyar költő, műfordító, az Irodalmi Lexikon egyik munkatársa.
Lelencgyerekként nehéz gyerekkora volt. Versírásra még a háború előtt Weöres Sándor biztatta, de Várkonyi Nándor is mestere volt. Pomázon, később Pécsett gimnazista, utóbbi helyen a konzervatóriumot is elvégezte. A második világháború alatt Hajnal Annát és Keszi Imrét bújtatta a zsidóüldözés elől. Első kötete 1943-ban jelent meg, utána húsz évig nem jelenthetett meg újabb. 1948–1949-ben a Fiatal Magyarország újságírója, 1949–1950-ben a Könyvhivatal lektora volt. A pesti forradalmat az 1956 október című versében üdvözölte. Az 1960-as években az Irodalmi Lexikon munkatársa volt. August Wilhelm Schlegel és Franz Theodor Csokor munkáit fordította. A hetvenes évek második felétől egyre kevesebbet publikált, halála előtt kerámiákat, népi szőtteseket készített.
Megítélése kettős. Dalszerű elégikus versekkel kezdett. Lengyel Balázs Legjobb verseinek a tömör pársoros verseit becsüli és az Újhold szerzőivel rokonítja. A magyar irodalom története szerint lehetetlen feladatot vállalt, és „a költőt magában már-már megöli”.