| Solymosi Elek | |
| Született | Sipos Elek 1847. január 25. Tövis |
| Elhunyt | 1914. január 3. (66 évesen) Budapest |
| Művészneve | Solymosi Elek |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (9-2-55) |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1867 – 1905 |
| Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymosi Elek témájú médiaállományokat. | |
Solymosi Elek, névváltozat: Solymossy, született: Sipos (Tövis, 1847. január 25. – Budapest, 1914. január 3.) népszínmű- és operetténekes, színész, rendező, színigazgató.
Solymosi Elek 1847. január 25-én született Erdélyben, a Fehér megyei Tövisen, Sipos Elek néven. Szülei Sipos János és Szabó Mária. Tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. A gimnázium VI. osztályából kilépett és színész lett. 1867 telén lépett először színpadra Szabadkán, Hubay Gusztáv társulatánál, majd a Budai Népszínházhoz szerződött. Molnár György bukása után Makóra ment. 1873-ban Losoncon, majd Rozsnyóban próbálkozott igazgatással, sikertelenül. 1874 végén ő vezette Miklósy Gyula István (ma Klauzál) téri színházát, ahol színészként kezdett. 1875-ben tagja lett a megnyíló pesti Népszínháznak, ahol közel három évtizeden át játszott. 1905. december 16-án lépett fel utoljára. Egyaránt kitűnően alakított komoly és érzelmes, fiatal és idős, komikus és operettszerepeket, de irodalommal, társadalmi és politikai problémákkal is foglalkozott.
1881-ben átvette a Bártfai P. Antal által alapított Gyakorló Színésziskola irányítását. 1886-ban Magyar Dalcsarnok néven mulatót alapított. 1908-ban vonult nyugalomba, majd Debrecenben alapított színiiskolát.
1894. február 21-én Budapesten, a Kálvin téri templomban feleségül vette a laibachi (Ljubljana) születésű Hormuth Helén Krisztinát, esküvői tanúik Lukácsy Sándor rendező és Kauser József építész voltak.
Elméleti tanulmányokat is írt, tankönyvben rögzítette tapasztalatait A színészet tanítása címmel (1896).
67 éves korában, 1914. január 3-án halt meg Budapesten.
