Speakeasy

A speakeasy (szintén használják a blind pig vagy blind tiger kifejezést is) alatt az USA-ban a szesztilalom idején (1920–1933, egyes államokban tovább) működtetett titkos alkoholmérést értik, ill. a jelenlegi retro bárokat, melyek az egykori speakeasyk hangulatát idézik. Ebben az időszakban az alkohol tartalmú italok eladása, előállítása, szállítása is tiltott volt az Egyesült Államok teljes területén. Ezek a szesztilalom végével teljesen felszámolódtak, majd a 2000-es évek elejétől indult a stílusukat utánzó klubok megjelenése.

Eredetileg szlengkifejezés volt, melynek jelentése többek között hangtompítós puska, ill. parittya is volt, habár az 1823-as brit szlengszótárban már „csempészház” jelentéssel utalnak rá. Az USA-ban az 1880-as években jelenik meg, egy 1889. március 21-i, Pittsburgh régiójába tartozó újságban „engedély nélküli szalon”-ként említik. Valószínűleg azért nevezték speakeasy-nek, mivel ezeken a nyilvános helyeken visszafogottabban kellett szórakozniuk, nehogy a szomszédok a rendőröket riasszák, vagy a hatóságok figyelmét felkeltsék.

Története

Habár a speakeasyk illegálisak voltak, mégis több közülük igen népszerűvé vált a szesztilalom alatt. Némelyiket szervezett bűnözők működtették. Még ha a rendőrség, vagy a szesztilalom mellett működő hatóságok ügynökei gyakran razziáztak is, és le is tartóztattak egy-egy tulajdonost, ennek ellenére jövedelmező volt és virágzott az üzlet. A speakeasy-k gyorsan az amerikai kultúra részévé váltak, ahogy a különböző etnikumúak, fehérek, feketék közösen töltötték ezekben idejüket.

Egy másik változás volt a nők nagyobb mérvű jelenléte. Sok vállalkozás úgy alakította át titkos alkoholméréssel is foglalkozó klubját, hogy azt a nők számára is vonzóvá tette. Sőt nők is fektettek be ezekbe a vállalkozásokba. Az amerikai színésznő, Texas Guinan a szesztilalom időszakában több speakeasy-t is nyitott, mint pl. a 300 Club és az El Fey.

Ezek a klubok és a kultúra kölcsönhatásban is álltak egymással, a speakeasy fókuszponttá vált. Habár még a filmeken sem volt szabad az alkoholfogyasztást mutatni, az mégis megtörtént, az Our Dancing Daughters c. film egyik jelenetében Joan Crawford az asztalon egy speakeasy-ben táncol. Az italok gyakran gyenge minőségűek voltak, rum vagy olcsó likőr, ezek kezdték kiszorítani a 19. századi "klasszikus" koktélokat, habár a tulajdonos ízlése szerint az egész egyszerű italoktól a rendkívül színvonalasig terjedhetett a skála.

Méretüket tekintve különbözőek voltak, kezdetben viszonylag kis helységek, szórakoztató lehetőség nélkül, akár egy üveggel és két székkel is működhetett egy speakeasy, majd fokozatosan egyre nagyobbá nőttek. A New York-i 21 Club az egyik leghíresebb speakeasy volt, Charlie Berns és Jack Kriendler hálózatában működött, és egészen 2020-ig. A 21 Club speciálisnak számított radar-rendszerével, azaz a portás ha veszélyt észlelt, jelezte a klub belsejébe, ahol egy szerkezet segítségével normális helyszínné alakították át. New Yorkban a The Bath Club, hogy egyedivé váljon, zenészeket is alkalmazott, majd ez hamar elterjedt az egész speakeasy üzletágban.

Jegyzetek

↑ "Speakeasy". Merriam-Webster.
↑ Felten, Eric (2007. április 14.). "Speakeasies With a Twist". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2022. január 1.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
↑ András T. László, Kövecses Zoltán (1991). Angol-magyar szlengszótár. Maecenas Könyvkiadó. ISBN 963 7425 55 1. {{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑ "State Notes". Harrisburg Independent. 1889. március 21. 1. o – via Newspapers.com.
↑ Funderburg, J. Anne (2014). Bootleggers and Beer Barons of the Prohibition Era. Jefferson, NC: McFarland & Company. 36. o. ISBN 978-0-7864-7961-0.
↑ Bill Toland (2013. december 4.). "Prohibition ended 80 years ago today, but the dry movement never worked here". Pittsburgh Post-Gazette.
↑ Small, Andrew (2017. április 19.). "The Secret Lives of Speakeasies – CityLab". Pocket. Hozzáférés: 2019. június 3.
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. ISBN 9781439171691, p. 212
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 211
↑ Sismodo, Christine. America Walks Into a Bar. New York: Oxford University Press, 2011. p. 220
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 213
↑ Shay, "Ten Best Cocktails of 1934", Esquire Vol. 2, December 1934, p. 40.
↑ Grimes, "Bar, What Bar?", The New York Times, June 2, 2009.
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 208.
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. pp. 208–209.
↑ Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 209

További információk

The jazz age: The 20s. Szerk. Loretta Britten, Paul Math. Alexandria, VA: Time-Life Books. 1998. ISBN 9780783555096 (Our American Century)
Gordon Kahn – Al Hirschfeld: The speakeasies of 1932. Milwaukee: Glenn Young Books. 2003. ISBN 9781557835185
Thomas Streissguth: The roaring twenties: An eyewitness history. New York: Facts on File. 2001. ISBN 9780816040230

Kapcsolódó szócikkek

USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] "Speakeasy". Merriam-Webster.

[2] Felten, Eric (2007. április 14.). "Speakeasies With a Twist". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2022. január 1.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)

[3] András T. László, Kövecses Zoltán (1991). Angol-magyar szlengszótár. Maecenas Könyvkiadó. ISBN 963 7425 55 1. {{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)

[4] "State Notes". Harrisburg Independent. 1889. március 21. 1. o – via Newspapers.com.

[5] Funderburg, J. Anne (2014). Bootleggers and Beer Barons of the Prohibition Era. Jefferson, NC: McFarland & Company. 36. o. ISBN 978-0-7864-7961-0.

[6] Bill Toland (2013. december 4.). "Prohibition ended 80 years ago today, but the dry movement never worked here". Pittsburgh Post-Gazette.

[7] Small, Andrew (2017. április 19.). "The Secret Lives of Speakeasies – CityLab". Pocket. Hozzáférés: 2019. június 3.

[8] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. ISBN 9781439171691, p. 212

[9] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 211

[10] Sismodo, Christine. America Walks Into a Bar. New York: Oxford University Press, 2011. p. 220

[11] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 213

[12] Shay, "Ten Best Cocktails of 1934", Esquire Vol. 2, December 1934, p. 40.

[Grimes-13] Grimes, "Bar, What Bar?", The New York Times, June 2, 2009.

[14] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 208.

[15] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. pp. 208–209.

[16] Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 209