Virágos növények

Virágos növények
Evolúciós időszak: Karbon – Jelenkor
Napraforgó
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Embriós növények (Embriophyta)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzsek
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Virágos növények témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Virágos növények témájú kategóriát.

A virágos vagy magvas növények (Spermatophyta, Anthophyta, Embryophyta siphogama) a szövetes növények (Tracheophyta) egyik nagy csoportja. Közös sajátosságuk a virág (flos) és a mag (semen) kialakulása. A Spermatophyta egyértelműen monofiletikus csoport, őseit az előnyitvatermők (Progymnospermae) körében kell keresnünk.

A lentebb fölsorolt törzseken kívül számos fosszíliát találtak, melyek további kihalt virágosnövény-csoportokra utalnak. A már kihalt magvaspáfrányok (Pteridospermae) az első sikeres szárazföldi növények közé tartoztak, a késő paleozoikum erdeiben uralkodó növények voltak. A perm időszak déli, Gondwana szuperkontinensén a Glossopteris nevű magvaspáfránycsoport volt a legelterjedtebb. A triász időszakra a magvaspáfrányok ökológiai fontossága lecsökkent a modern nyitvatermő csoportok (fenyők, cikászok, páfrányfenyők) megjelenésével, melyek egészen a kréta időszak végéig uralkodtak, a zárvatermők felső kréta korban bekövetkező gyors térhódításáig. A késő paleozoikum másik, valószínűleg magvas növényei a Gigantopteridales csoport volt.

Első képviselőik, a nyitvatermők közé tartozó magvaspáfrányok (Pteridospermae) mintegy 300 millió éve jelentek meg bolygónkon.

A magyar botanikai szakirodalomban rokon értelmű kifejezés a „virágos növény” (Anthophyta) és a „magvas növény” (Spermatophyta). Ennek a szemléletmódnak az az alapja, hogy a mag minden esetben egy módosult levelekből álló, rövid szártagú, korlátolt növekedésű törpehajtáson fejlődik; annak levélfelületén vagy tengelyképletén. Ez a virág. E szemléletmód lényegében helyes, de más nézetek megkülönböztetik a virágos és a magvas növényeket. Így például az angolszász botanikai irodalom a virágos növényeken csak kimondottan a zárvatermőket érti, és a nyitvatermő növényeket nem nevezi virágosaknak. Ebben a rendszerben itt a virágos növények – lényegében a zárvatermők – csak a magvas növények egy csoportja. Mások a virág fogalmát kiterjesztik a nem magvas növények korlátolt növekedésű törpehajtásaira is. Ez is jogos, hisz a virág fönti definíciója alapján egyes korpafüvek és zsurlók spóratermő füzérei is virágnak tekinthetők annak ellenére, hogy bennük nem magok fejlődnek, hanem spórák.

Belső viszonyok és nevezéktan

A virágos növényeket hagyományosan zárvatermőkre és nyitvatermőkre osztották fel, az utóbbiba a leplesmagvúak, cikászok, páfrányfenyők és a toboztermők csoportjait egyaránt beleértve. A korabeli morfológiai vizsgálatok szoros kapcsolatot mutattak ki a leplesmagvúak és a zárvatermők között, különösen az edénynyalábok vizsgálata során. A molekuláris (és egyes újabb morfológiai) kutatások és fosszília-vizsgálatok a nyitvatermők olyan kládját jelezték, melyben a leplesmagvúak a tűlevelűekhez közel, vagy azokon belül helyezkedtek el. Az egyik elterjedt elmélet, a gne-pine hypothesis (gnétum-fenyő hipotézis) ezt a kladogramot feltételezi:


zárvatermők


nyitvatermők

cikászok



páfrányfenyők





toboztermők



leplesmagvúak




egyéb tűlevelűek




Az egyes csoportok közti kapcsolatok nem tekinthetők tisztázottnak. Megnehezíti az elemzést, hogy a leplesmagvúaknak kevés, és egymástól távol élő recens faja van.

Egy hagyományos osztályozás szerint az összes virágos növény egy törzsbe sorolandó, az öt alcsoport pedig egy-egy osztálynak felel meg:

Egy korszerűbb osztályozás ezeket a csoportokat külön törzsként kezeli (néha a Spermatophyta főtörzs alá sorolva):

Fordítás

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Vizkievicz András - Nyitvatermők törzse
  2. ↑ "Megfejtették a virágos növények irtózatos rejtélyét". Index.hu. Hozzáférés: 2017. február 28.
  3. 1 2 Jeffrey D. Palmer, Douglas E. Soltis and Mark W. Chase (2004). "The plant tree of life: an overview and some points of view". American Journal of Botany. 91: 1437–1445. 2010. október 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 28. {{cite journal}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  4. ↑ James A. Doyle (2006. január). "Seed ferns and the origin of angiosperms". The Journal of the Torrey Botanical Society. 133 (1): 169–209. DOI: 10.3159/1095-5674(2006)133[169:SFATOO]2.0.CO;2.
  5. ↑ Zi-Qiang Wang (2004). "A New Permian Gnetalean Cone as Fossil Evidence for Supporting Current Molecular Phylogeny". Annals of Botany. 94 (2): 281–288. doi:10.1093/aob/mch138.
  6. ↑ Chaw, Shu-Miaw, Christopher L. Parkinson, Yuchang Cheng, Thomas M. Vincent, and Jeffrey D. Palmer. 2000. Seed plant phylogeny inferred from all three plant genomes: Monophyly of extant gymnosperms and origin of Gnetales from conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4086-4091
  7. ↑ Bowe, L. Michelle, Gwénaële Coat, and Claude W. dePamphilis. 2000. Phylogeny of seed plants based on all three genomic compartments: Extant gymnosperms are monophyletic and Gnetales' closest relatives are conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4092-4097.
  8. ↑ Soltis, Douglas E., Pamela S. Soltis and Michael J. Zanis. 2002. Phylogeny of seed plants based on evidence from eight genes Archiválva 2009. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. American Journal of Botany 89: 1670-1681.
  9. ↑ Chung-Shien Wu, Ya-Nan Wang, Shu-Mei Liu and Shu-Miaw Chaw (2007). "Chloroplast Genome (cpDNA) of Cycas taitungensis and 56 cp Protein-Coding Genes of Gnetum parvifolium: Insights into cpDNA Evolution and Phylogeny of Extant Seed Plants". Molecular Biology and Evolution. 24 (6): 1366–1379. doi:10.1093/molbev/msm059.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  10. ↑ Won, Hyosig; Renner, Susanne (2006. augusztus). "Dating Dispersal and Radiation in the Gymnosperm Gnetum (Gnetales)—Clock Calibration When Outgroup Relationships Are Uncertain". Systematic Biology. 55 (4): 610–622. doi:10.1080/10635150600812619.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)