Spurius Larcius

Spurius Larcius
Római Köztársaság consul
Hivatali idő
i. e. 506. szeptember 1. – i. e. 505. augusztus 29.
ElődP. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II
UtódM. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus
consul
Hivatali idő
i. e. 490. szeptember 1. – i. e. 489. augusztus 29.
ElődM. Minucius Augurinus II és A. Sempronius Atratinus II
UtódC. Iulius Iullus és P. Pinarius Mamercinus Rufus
Születetti. e. 6. század
Róma
Elhunyti. e. 5. század
Róma
Szülei-
A Wikimédia Commons tartalmaz Spurius Larcius témájú médiaállományokat.

Spurius Larcius (cognomene Rufus vagy Flavus) az ókori Római Köztársaság egyik patríciusa volt, aki kétszer viselt consuli hivatalt, először i. e. 506-ban, másodszor pedig i. e. 490-ben.

Élete

A Larcius család (Lartius vagy Largius változatban is ismertek) etruszk származású volt, nevük a Lars személynévből ered.}} Spurius fivére, Titus Larcius kétszer viselt consuli tisztséget és ő volt az első római dictator. Spurius harmadik neve (cognomen) Halikarnosszoszi Dionüsziosznál Flavus ("sárga"), más forrásokban Rufus ("vörös"), mindkettő hajszínre utal; lehet hogy a fivéreket hajuk színe alapján különböztették meg.

Lars Porsenna támadása

Miután a rómaiak i. e. 509-ben elűzték a királyukat, Lucius Tarquinius Superbust és kikiáltották a köztársaságot, a következő évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna hadat üzent nekik, hogy visszaültesse Tarquiniust a trónjára (vagy hogy meghódítsa a várost). Az első csatát elveszítő rómaiak a Tiberisen átívelő Pons Sublicius hídon keresztül vonultak vissza. Az üldöző etruszkokat Horatius Cocles tartotta fel a hídfőnél, akihez Titus Livius szerint szégyenérzete miatt csatlakozott Spurius Larcius és Titus Herminius Aquilinus is, mindketten "mind családjuk, mind tetteik miatt jó hírű férfiak." A három férfi Róma akkori lakosságának három törzsét képviselte, Horatius a latinokat, Herminius a szabinokat, Larcius pedig az etruszkokat. Míg ők feltartották a támadókat, társaik a másik oldalon lebontották a hidat; amikor az már majdnem járhatatlan volt, Horatius visszaküldte két bajtársát, majd amikor leomlott, maga is visszaúszott.

Lars Porsenna ezután ostromzár alá vette Rómát, katonái a környéken fosztogattak. Az akkori consul, Publius Valerius Publicola csapdát állított fel az egyik ellenséges csapatnak; Sp. Larcius azt a bekerítő könnyűgyalogos csapatot vezette, amelyik a Porta Collinánál állt lesben.

Tisztségei

I. e. 506-ban a köztársaság negyedik évében Sp. Larciust választották consulnak, társa Titus Herminius volt, akivel együtt védték a hidat. Ebben az évben Lars Porsenna ismét követet küldött, hogy fogadják vissza Tarquiniust. A rómiak a legelőkelőbb patríciusokból álló követséget küldtek Clusiumba és meggyőzték Porsennát hogy inkább meghalnak de nem fognak Tarquinius uralma alatt élni. Békét kötöttek és az etruszk király elengedte túszait.

A következő évben, i. e. 505-ben Sp. Larcius Publius Postumius Tubertus consul legatusa volt a szabinok elleni háborúban. 504-ben ő vagy fivére P. Valerius Publicola consul alvezéreként szolgált, szintén a szabinok ellen.

I. e. 490-ben ismét consuli tisztséget viselt Quintus Sulpicius Camerinus Cornutus mellett. 488-ban ő is Sulpicius is azon öt volt consul között volt, akiket a Róma ellen vonuló Coriolanus ellen küldtek. A következő évben praefectus urbi (városparancsnok) tisztséget viselt. 482-ben ő volt a második a két interrex közül aki a szenátus felhatalmazása alapján lefolytatta a consulválasztást; elődje Aulus Sempronius Atratinus nem tudta megszervezni a választást a törvény által engedélyezett öt napon belül. Ugyanebben az évben Sp. Larcius támogatta a Veii elleni háborút.

Jegyzetek

  1. ↑ Broughton I, pp. 6, 9, 10
  2. 1 2 Ogilvie, p. 259
  3. ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 1).
  4. ↑ Chase, p. 129.
  5. ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 723 ("Lartia Gens").
  6. ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 2).
  7. ↑ Livy, ii. 18, 21.
  8. ↑ Dionysius, v. 50, 59, 60, 71, 76, 77.
  9. ↑ Broughton, vol. I, pp. 9, 10 (notes 2, 3), 11, 12.
  10. 1 2 Dionysius, vii. 68.
  11. 1 2 Chronography of 354.
  12. ↑ Broughton, vol. I, pp. 5–11, 14.
  13. ↑ Chase, p. 110.
  14. 1 2 Livy, ii. 10.
  15. 1 2 Dionysius, v. 24, 25.
  16. ↑ Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542.
  17. ↑ Valerius Maximus, iii. 2. § 1.
  18. ↑ Plutarch, "The Life of Poplicola", 16.
  19. ↑ Polybius, vi. 55.
  20. ↑ Livy, ii. 11.
  21. ↑ Livy, ii. 15.
  22. ↑ Dionysius, v. 39.
  23. ↑ Broughton, vol. I, p. 7.
  24. ↑ Dionysius, v. 41.
  25. ↑ Broughton, vol. I, p. 8.
  26. ↑ Broughton, vol. I, p. 18 (and note 1).
  27. ↑ Dionysius, viii. 22.
  28. ↑ Broughton, vol. I, p. 19.
  29. ↑ Dionysius, viii. 64.
  30. ↑ Broughton, vol. I, p. 20.
  31. ↑ Dionysius, viii. 90.
  32. ↑ Broughton, vol. I, p. 23.
  33. ↑ Dionysius, viii. 91.

Irodalom

Fordítás


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap