| Squillace | |||
| Squillace vára | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Calabria | ||
| Megye | Catanzaro (CZ) | ||
| Frazionék | Squillace Lido, Fiasco Baldaia | ||
| Védőszent | Agathius | ||
| Irányítószám | 88024 | ||
| Körzethívószám | 0961 | ||
| Forgalmi rendszám | CZ | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3511 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 94,4 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 344 m | ||
| Terület | 34 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Catanzaro térképén | |||
![]() | |||
| Squillace weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Squillace témájú médiaállományokat. | |||
Squillace község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében.
A Jón-tenger partján fekszik, a megye keleti részén. A Squillacei-öböl névadója. Határai: Amaroni, Borgia, Catanzaro, Girifalco, Montauro, Palermiti, Stalettì és Vallefiorita.
A települést az ókorban athéni vagy khalkiszi görög alapították Szkilétion néven. A rómaiak idején Scolacium néven volt ismert. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb a gótok, majd a bizánciak szerezték meg. A települést többször is feldúlták a vidéken garázdálkodó szaracénok. A 13. században a normann Szicíliai Királyság egyik grófsága lett. Középkori épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
