| Staicele | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Vidzeme | ||
| Alapítás éve | 1992 | ||
| Irányítószám | LV-4043 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 737 fő (2026. jan. 1.) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 57° 50′ 08″, k. h. 24° 44′ 51″57.835556°N 24.747500°EKoordináták: é. sz. 57° 50′ 08″, k. h. 24° 44′ 51″57.835556°N 24.747500°E | |||
| Staicele weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Staicele témájú médiaállományokat. | |||
Staicele (németül: Staizel) kisváros Lettországban.
Staicele Lettország északi részén, a Salaca folyó partján, az észt határ mellett fekszik.
A Salaca folyón 1887-ben épült az első híd, amelynek hídfőjénél egyre többen telepedtek le. 1897-ben a híd közelében papírgyár létesült, és a papírgyári munkásoknak épült házakból alakult ki a település. 1913-ban a papírgyár saját vasúti szárnyvonalat épített Pāle településig.
Staicele a Rigai-öböl mentén elterülő, a 6-tól a 13. századig létező lív államnak, Metsepolenek a területére esik. Az itt élő lívek kezdeményezésére 1999. március 27-én nyitották meg a Pivālind Lív Kulturális és Információs Központ és Múzeumot. A „Pivālind” szó lív nyelven gólyát jelent, ami a városka címermotívuma.
Staicele 1992-ben kapott városi jogokat. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Limbaži járásához tartozott.
Staicele össznépességének körülbelül 90%-a vallja magát lettnek.
