| Stridsvagn m/37 | |
| Típus | kisharckocsi |
| Fejlesztő ország | |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | |
| Szolgálatban | 1938–1953 |
| Gyártó | ČKD Junger |
| Gyártási időszak | 1938–1939 |
| Gyártási darabszám | 48 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2 |
| Hosszúság | 3.4 m |
| Szélesség | 1.85 m |
| Magasság | 1.95 m |
| Tömeg | 4.5 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6–15 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2× 8 mm m/36 gépfegyver |
| Műszaki adatok | |
| Sebesség | 60 km/h |
| Hatótávolság | 200 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stridsvagn m/37 témájú médiaállományokat. | |
A Stridsvag m/37 vagy Strv m/37 a csehszlovák AH-IV kisharckocsi svéd változata volt.
Az AH-IV népszerű volt Románia és Irán körében, és a svéd hatóságok előtt tett bemutató után Svédország 1937-ben 48 AH-IV-t rendelt. Ezek közül kettőt Csehszlovákiában építettek; a másik 46-ot, Strung m/37 néven építették a Jungner engedélyével Oskarshamnban, a Volvo az erősebb motort, sebességváltót és lánctalpat, az Avesta a páncélt készítette. A ČKD egy prototípus elkészítése után szállította a többi alkatrész nagy részét. A harckocsi erősen módosult, így ez a változat nehezebb és nagyobb lett, mint az AH-IV. A toronyba két svéd gyártmány 8 mm-es Ksp m/37 géppuska került.
Ezekből a járművekből 1938 és 1939 között 48 darabot szállítottak a svéd hadseregnek.
Az Strv m/37-eseket először az 1. páncélos zászlóaljhoz szállították. 1943 és 1944 között az újonnan alakult páncélos dandárokhoz kerültek. Ezt követően a harckocsik az I 2, I 9, I 10 és a P 1 G gyalogezredeknél szolgáltak Gotlandon. Az Strv m/37-esek 1953-ig voltak szolgálatában.
Napjainkra nyolc darab Strv m/37 maradt fenn, ezek közül négy üzemképes állapotban, melyek közül egyet egy múzeumban állítottak ki.