Stroncium-fluorid
| Stroncium-fluorid | |||
 | |||
| |||
| Más nevek | Stroncium-difluorid Stroncium(II)-fluorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7783-48-4 | ||
| PubChem | 82210 | ||
| ChemSpider | 74190 | ||
| EINECS-szám | 232-000-3 | ||
| SMILES | [Sr+2].[F-].[F-] | ||
| InChI | 1/2FH.Sr/h2*1H;/q;;+2/p-2 | ||
| InChIKey | FVRNDBHWWSPNOM-UHFFFAOYSA-L | ||
| UNII | EFY8GJS81Z | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | SrF2 | ||
| Moláris tömeg | 125,62 g/mol | ||
| Sűrűség | 4,24 g/cm3 | ||
| Olvadáspont | 1473 °C | ||
| Forráspont | 2460 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 0,21 g/100 mL | ||
| Mágneses szuszceptibilitás | −37,2·10−6 cm3/mol | ||
| Törésmutató (nD) | 1,4380 | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | köbös,cF12 | ||
| Tércsoport | Fm3m, #225 | ||
| Koordinációs geometria | Sr: 8, köbös F: 4, tetragonális | ||
| Rácsállandó | a = 5,80 Å, b = 5,80 Å, c = 5,80 Å | ||
| Rácsállandó-szög | α = 90°, β = 90°, γ = 90° | ||
| Veszélyek | |||
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | Stroncium-klorid Stroncium-bromid Stroncium-jodid | ||
| Azonos anion | Berillium-fluorid Magnézium-fluorid Kalcium-fluorid Bárium-fluorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A stroncium-fluorid a stroncium fluorral alkotott sója, melynek képlete SrF2. Standard körülmények között színtelen vagy fehér, rideg kristályos anyag, amely tág hullámhossztartományban átereszti a fényt, ezért optikai célokra használják.
Szerkezete
A stroncium-fluorid szilárd fázisban a kalcium-fluoridhoz és a bárium-fluoridhoz hasonlóan köbös fluoritszerkezetben kristályosodik. Ebben a szerkezetben a stronciumionok nyolcas koordinációs számmal egy kocka középpontjában helyezkednek el, melyek minden csúcsában egy fluoridion található. A fluoridionok pedig négyes koordinációs számmal egy-egy stronciumionok által alkotott tetraéder központjában helyezkednek el. A szerkezet a stronciumra nézve lapon centrált köbös rácsnak tekinthető, amelyben a tetraéderes térközöket fluoridionok foglalják el.
Gázfázisban a stroncium-fluorid monomer molekulák szerkezete a várakozásokkal ellentétben nem lineáris, hanem 120°-os szögben hajlított, amely látszólag ellentmond a vegyértékelektronpár-taszítási elméletnek. Ab initio számítások szerint a vegyértékhéj alatti d-elektronpályák hatása felelős a hajlított szerkezet kialakulásáért.
Tulajdonságai
A stroncium-fluorid vízben gyakorlatilag oldhatatlan, oldhatósága 25 °C-on 0,12 g/l. Bőrre vagy szembe kerülve irritáló hatású, lenyelve vagy belélegezve ártalmas.
Más alkáliföldfém-fluoridokhoz hasonlóan, magasabb hőmérsékleten a stroncium-fluorid is szilárdelektrolitként, más néven szuperionos vezetőként viselkedik. Ez azt jelenti, hogy melegítés során, még mielőtt az anyag elérné az olvadáspontját, a fluoridionok szabályos szerkezete felbomlik, és szabadon tudnak mozogni a stronciumionok által alkotott rácsban, miközben az anyag makroszkopikusan megőrzi szilárd halmazállapotát. A stroncium-fluorid esetén a kritikus hőmérséklet, ahol ez az átalakulás megtörténik 1100 °C, vagyis 360 °C-kal az anyag olvadáspontja alatt.
A stroncium-fluorid széles hullámhossztartományban átereszti a fényt, a vákuum ultraibolya tartománytól kezdve az infravörös tartományig, körülbelül 150 nm-es hullámhossztól kezdve egészen 11 μm-es hullámhosszig átlátszó. Emiatt alkalmas optikai elemek, bevonatok és lencsék gyártásának alapanyagaként.
Előállítása
A stroncium-fluorid előállítható stroncium-karbonát folysavval történő reakciójával, vagy stroncium-klorid vizes oldatának fluorgázzal kezelésével. Ez utóbbi reakcióban a keletkező stroncium-fluorid vízoldhatatlansága miatt csapadékként leválik.
![{\displaystyle {\mathrm {SrCO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}{}+{}2\,\mathrm {HF} {}\mathrel {\longrightarrow } {}\mathrm {SrF} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{}+{}\mathrm {CO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{}+{}\mathrm {H} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}\mathrm {O} }}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/b5e36b74359d394f79688f4261c4f5ba33dd00de)
![{\displaystyle {\mathrm {SrCl} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{\mskip {2mu}}(\mathrm {aq} ){}+{}\mathrm {F} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{\mskip {2mu}}(\mathrm {g} ){}\mathrel {\longrightarrow } {}\mathrm {SrF} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{\mskip {2mu}}(\mathrm {sz} ){}+{}\mathrm {Cl} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{\mskip {2mu}}(\mathrm {g} )}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/b8781a32ff85490ebedc5dd4ded9b5c887cc7535)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Strontium fluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- 1 2 3 4 A 7783-48-4 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Lide, David R., ed. (2009). "Index of Refraction of Inorganic Crystals". CRC Handbook of Chemistry and Physics (90th ed.). Boca Raton, Florida: CRC Press. 10–248. o. ISBN 978-1-4200-9084-0.
- 1 2 Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 161–162. o. ISBN 0-08-037941-9.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Seijo, Luis; Barandiarán, Zoila; Huzinaga, Sigeru (1991). "Ab initio model potential study of the equilibrium geometry of alkaline earth dihalides: MX2 (M=Mg, Ca, Sr, Ba; X=F, Cl, Br, I)" (PDF). The Journal of Chemical Physics. 94 (5): 3762. Bibcode:1991JChPh..94.3762S. doi:10.1063/1.459748. hdl:10486/7315.
- ↑ Voronin, B. M.; Volkov, S. V. (2001. július). "Ionic conductivity of fluorite type crystals CaF2, SrF2, BaF2, and SrCl2 at high temperatures". Journal of Physics and Chemistry of Solids. 62 (7). Elsevier: 1349–1358. Bibcode:2001JPCS...62.1349V. doi:10.1016/S0022-3697(01)00036-1.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link) - ↑ Ropp, Richard C. (2013). "Group 17 (H, F, Cl, Br, I) Alkaline Earth Compounds". Encyclopedia of the Alkaline Earth Compounds. Elsevier. 25–104. o. doi:10.1016/B978-0-444-59550-8.00002-8. ISBN 978-0-444-59550-8.
