| Szucsou (Suzhou, 苏州市) | |
| Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan () pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen ()-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang () csatorna | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Tartomány | Csiangszu |
| Rang | prefektúra szintű város |
| Alapítás éve | i. e. 514 |
| Irányítószám | 215000 |
| Körzethívószám | 512 |
| Rendszámok betűjelei |
|
| Testvérvárosok | Lista
|
| Népesség | |
| Teljes népesség | 12 748 262 fő (2020) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5,0 m |
| Terület | 8657,32 km² |
| Időzóna | UTC+8 |
![]() | |
![]() | |
| Szucsou weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú médiaállományokat. | |
Szucsou () (苏州市), régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, a 21. század elején pedig az egyik leggazdagabb kelet-kínai prefektúra szintű város Csiangszu () tartományban, Sanghaj () és Hangcsou () közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó (), magyarul Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.
A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt. A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia () idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított, és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghaj ()jal szemben. Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.
A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.
A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.
Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.
A város jelképe az osmanthus virág és a kámforfa.
A Szucsou () nevet hivatalosan i. sz. 589-ben, a rövid életű Szuj-dinasztia () (581–618) idején használták először.
A 蘇 karakter, vagy egyszerűsítve 苏, a szu (), tulajdonképpen egy rövidített utalás a közeli Kuszu () hegyre. Ennek a névnek a második szótagja egy fűszernövényt, a kínai bazsalikomot (Perilla frutescens) jelöli. Ehhez adódik a városnév második tagja, a csou (), ami eredetileg egy adminisztratív körzetet jelentett, de fokozatosan, metonímia révén tartalma egy ilyen megye vagy tartomány székhelyére, azaz városra tolódott át. (Lásd pl. Hangcsou ()t is.)
A város helyén volt a vu () kultúra bölcsője. A Tavasz és ősz korszak idején, a Csou-dinasztia () (i. e. 1046 körül – i. e. 256) korában a kou vu () nevű törzsek éltek a vidéken, a dombok és a vizek találkozásánál, a Taj ()-tó partján.
Sze-ma Csien () A történetíró feljegyzései című művében számol be arról, hogy a Csou ()-dinasztia uralkodója, Vu Tajpo () az i. e. 11. században megalapította a Vu () államot a közeli Vuhszi () várossal mint központtal. Az udvart később a modern Szucsou () körzet helyén fekvő Kuszu () városba költöztették, amit a királyság nevéről Vu ()nak is neveztek. I. e. 514-ben Ho Lü () király új fővárost alapított Ho Lü () városa néven, és ebből fejlődött ki a mai Szucsou (). I. e. 496-ban Ho Lü () királyt a város mellett lévő Tigris-hegyen temették el. I. e. 473-ban Vu () államát legyőzte Jüe () királysága, és területét annektálta. Jüe () királyságát később, i. e. 306-ban Csu () állama foglalta el. Ebből a korból származnak a városfal egyes fennmaradt részei.
A Hadakozó fejedelemségek korában a várost Vu () megye (Vuhszian ()) vagy parancsnokság (Vucsün ()) néven ismerték.). A Kínát egyesítő első császári uralkodóház, a Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) () idején a nevét Kuajcsi ()ra változtatták. Hsziang Jü (), a híres hadvezér i. e. 209-ben itt indította meg felkelését, ami hozzájárult a Csin ()-dinasztia megdöntéséhez.
A Nagy-csatorna megépülte után, i. sz. 605-től Szucsou () stratégiai pozícióba került e fontos gazdasági útvonal mentén, és ettől kezdve a város az egész kínai történelem során ipari és kereskedelmi központ volt. A Tang-dinasztia idején a nagy költő és kormányzó Po Csü-ji () megépíttette a Santang ()-csatornát, ami azóta is összeköti a város központját a Tigris-heggyel. 1035-ben Konfuciusz-templomot alapított itt a híres költő és író, Fan Csung-jen (). A város az egyik fontos székhelye lett a császári vizsgáknak is. Ezen a hagyományon alapult az 1910-es években itt megnyitott korszerű főiskola.
1130-ban az északi Csin-dinasztia (1115–1234) () feldúlta a várost. Ezt követte a mongol invázió 1275-ben. 1356-ban Szucsou () a vörösturbánosok felkelése egyik vezetőjének, Csang Si-cseng ()nek a székvárosa lett, aki királynak kiáltatta ki magát. 1367-ben riválisa, a szintén a Jüan-dinasztia () ellen lázadó Csu Jüan-csang () 10 hónapos ostrom után foglalta el a várost, majd Hung-vu () néven császárrá proklamálta magát, és ezzel megalapította a Ming-dinasztiát. Az új uralkodó leromboltatta a belvárosi palotákat és súlyos adókat vetett ki a helyiekre. A helyi vezető réteg egy része az új fővárosba, Nanking ()ba költözött. Ennek ellenére a város hamarosan újra gazdasági virágzásnak indult.
Marco Polo is öregbítette a város hírnevét a 13. században. Feljegyezte, hogy itt nagy tömegben gyártanak selymet, brokátot; iparból és kereskedelemből élnek. A nagy itáliai utazó szokásos túlzásaitól nem mentesen azt írta, hogy a város kerülete negyven mérföld és hatezer magas kőhíd található benne.
1488-ban a koreai Csoszon-dinasztia egy magas rangú tisztviselője, Cshö Bu () járt a városban, és úti beszámolójában elragadtatással emlékezett meg annak szépségéről és gazdagságáról. A város már ekkor is messze földön híres volt kertjeiről.
Hszü Jang () (Szucsou (), 1712–1777 után), Csien-lung kínai császár () udvari festője 1759-ben alkotta ezt a 12 méter hosszú tekercsfestményt, ami művészi értéke mellett felbecsülhetetlen értékű dokumentuma a város akkori állapotának, életének, a korabeli kínai hétköznapoknak. A tekercset asztalra helyezve, a jobb oldalán kezdve lehetett megtekinteni, szakaszonként, mintegy utazást téve a városban és környékén. Ebben a korban a kínai festők már kezdték alkalmazni a nyugati perspektivikus ábrázolást, ezért a kép részletei nagy hűséggel és jól tanulmányozhatóan ábrázolják a 18. századi kínai városok életének egyes jeleneteit. A festményen több mint 4800 emberi alak, 2000 építmény és 400 hajó, csónak látható. A művet 2013 októberétől 2014 januárjáig a londoni Victoria and Albert Museumban állították ki.
1860-ban újabb csapás sújtotta a várost, a tajping-felkelés katonái foglalták el. Az ópiumháborúk nyomán félgyarmati sorba süllyedt Kínában a Charles George Gordon brit hadvezér vezette császári csapatok foglalták vissza 1863-ban.
Lóczy Lajos már a tajping-felkelés után látogatta meg a várost. Úti beszámolója szerint a szabályos négyzet alakú várost 20 kilométernyi magas kőfal és széles csatorna vette körül. Vízi útjait a hajók tömkelege lepte el. A város ebben a korban, a 19. század végén is selyemszöveteiről, porcelánjáról – különösen a vörös mázas, úgynevezett bikavér vázákról – volt híres messze földön. A kor kínai divatáruit Szucsou () neve úgy fémjelezte, ahogy Európában Párizs vagy London neve segített eladni az árukat.
A város történetében a következő katasztrófát a második kínai–japán háború jelentette 1937-ben, amikor a japán invázió során számos kert is elpusztult. Ezek helyreállítása csak az 1950-es években indult meg.
Baracs Dénes az 1970-es években is arról számolt be, hogy a csatornák sűrű hálózata meghatározza a város életformáját, ezért is nevezik Szucsou ()t Kelet vagy Kína Velencéjének. A lakosság jelentős hányada a vízen ringó hajókon születik, ott él, dolgozik és ott is hal meg végül. A csatornák partját szegélyező egy-két emeletes házak mindegyikéből lépcső vezet le a partra. A kor új jelensége volt a vasbeton bárkák megjelenése. A drága fa helyettesítésére vékony vasbetonból építették a hajókat, nagy, zárt légkamrákkal, amik biztosították ezeknek az 5–30 tonnás teherbírású alkotmányoknak az úszóképességét.
Szucsou () prefektúra a Kínai-alföld délkeleti részén, Csiangszu () tartományban, a Jangce torkolatvidéke feltöltött síkságának és a dombvidéknek a találkozásánál fekszik. Keleten Sanghaj (), délen Csöcsiang () tartomány, nyugaton a Taj ()-tó, északon a Jangce határolja.
| Térkép | Név | Lakosság (2010-es kínai népszámlálás) |
Terület (km²) |
Népsűrűség (per km²) | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Népszerű magyar átírás | Kínai | Pinyin | ||||
| Belváros | ||||||
| Kuszu körzet | 姑苏区 | Gūsū Qū | 954 455 | 372 | 2565,73 | |
| Szucsou Új körzet | 苏州高新技术产业开发区 | Sūzhōu Gāo Xīnjìshù Chǎnyè Kāifāqū | 572 313 | 258 | 2218,26 | |
| Vucsong körzet | 吴中区 | Wúzhōng Qū | 1 158 410 | 672 | 1723,82 | |
| Szucsou ipari park | 苏州工业园区 | Sūzhōu Gōngyèyuán Qū | lásd Kuszu körzet | |||
| Elővárosok | ||||||
| Hsziangcseng körzet | 相城区 | Xiāngchéng Qū | 693 576 | 416 | 1667,25 | |
| Vucsiang körzet | 吴江区 | Wújiāng Qū | 1 275 090 | 1093 | 1166,59 | |
| Környező megyei jogú városok | ||||||
| Csangsu | 常熟市 | Chángshú Shì | 1 510 103 | 1094 | 1380,35 | |
| Tajcang | 太仓市 | Tàicāng Shì | 712 069 | 620 | 1148,49 | |
| Kunsan | 昆山市 | Kūnshān Shì | 1 646 318 | 865 | 1903,25 | |
| Csangcsiakang | 张家港市 | Zhāngjiāgǎng Shì | 1 248 414 | 772 | 1617,11 | |
| Összesen | 10 465 994 | 8488 | 1233,03 | |||
Szucsou () a monszun által befolyásolt nedves szubtrópusi éghajlati övezetben fekszik. Nyarai forrók és nedvesek, a tél hűvös, párás. A téli, Szibéria felől fújó északnyugati szelek erős éjszakai lehűlést, havazást is okozhatnak. A hőmérsékleti maximum rekordját, az 1951-ben indult mérések óta, 2013. július 31-én mérték 40,1 °C-kal. A negatív rekordot 1958. január 16-án jegyezték fel −9,8 °C-kal.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlaghőmérséklet (°C) | 4,8 | 7,0 | 9,1 | 13,1 | 20,9 | 24,3 | 28,7 | 30,9 | 26,0 | 18,6 | 13,3 | 7,5 | 17,1 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 41 | 75 | 193 | 83 | 67 | 59 | 191 | 54 | 67 | 56 | 3 | 43 | 932 |
| Forrás: Suzhou Bureau of Statistics (2010) | |||||||||||||


A város legfontosabb látnivalói a kertek, a kínai kertművészet kiemelkedő alkotásai, amelyek a világörökségi listára is felkerültek. A kertek általános jellemzői a kis tavak és a csatornák, a közeli Taj-tóból származó fantasztikus alakú sziklák, valamint a pavilonok és más építmények egyedi kombinációi. A kertépítés csúcspontján, a Ming-dinasztia idején 150–200 kert volt a városban, amiből mára 69 maradt fenn, ezek közül pedig 9 került fel a világörökségi listára.
A kínai kertek társadalmi szervezete, a Chinese Garden Society a kulturális forradalom kényszerű szünete után 1978-ban újította fel a tevékenységét, helyi egyesülete, a Suzhou Garden Society pedig egy évvel később alakult. A szervezet a nagy nemzetközi érdeklődésre támaszkodva gyorsan élénk kapcsolatokat épített ki, nem függetlenül az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatoknak az 1970-es években megindult fejlődésétől. Ennek egyik eredménye volt az Astor-udvar (Astor Chinese Garden Court) nevű állandó kiállítás létrehozása 1981-ben a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, a szucsou ()i Hálók mesterének kertje fő motívumaival.
A kínai kertek elemeivel is ékesített természetes domb, a Tigris-hegy(en) a történelmi óváros közelében a kínai történelem legnevezetesebb helyei közé tartozik. A 36 méter magas domb szigetként emelkedett ki a vízből, amikor a környéket még a tenger borította. Nevét állítólag alakjáról kapta, mivel némi fantáziával egy kuporgó tigrisre hasonlít. A legenda szerint i. e. 500 körül ide temették a Vu () állam uralkodóját, Ho Lü () királyt. Eszerint a sírba temérdek kincset, aranyat és jádét, 3000 kardot helyeztek. A temetés utáni harmadik napon egy fehér tigris jelent meg a dombon. A dombot a későbbiek során számos uralkodó kutattatta, de nem találták meg a kincset. A hely ennek ellenére már a középkorban sok „turistát” vonzott, számos híres ember felkereste és meg is írta itteni élményeit. Szu Si () Szung-dinasztia () kori költő arról emlékezett meg, hogy egy életen át sajnálta: járt Szucsou ()ban, de a Tigris-hegy megtekintését elmulasztotta.
A Tigris-dombon áll Szucsou () emblematikus jelképe, a nyolcszögletes, hétszintes, 54 méter magas téglapagoda, amit 959–961 között építettek. A pagoda a pisai ferde toronyhoz hasonlóan megdőlt, teteje 2,3 méterrel tér el a függőlegestől, de a dőlést itt is megállították.
Szucsou () számos híres buddhista és taoista temploma körül a legnevezetesebb a Hansan-templom (). Ismertsége nagyrészt a Hupej () tartománybeli Csang Csi () költőnek köszönhető, aki már a 8. században költeményt írt róla, és ez bekerült A Tang-kor háromszáz verse című nevezetes gyűjteménybe is. A kolostort még 502-ben alapították, de jelenlegi épülete a 19. századból származik.
A városra jellemző csatornák közül a legnevezetesebbek az 1200 éve kiépült 3 kilométeres Santang ()-utca és csatorna, valamint a 800 éve, körülbelül 120 hektáron létrehozott Pingcsiang ()-úti negyed a csatornáikkal, folyóvizeikkel, ódon házaikkal, kulturális emlékeikkel.
A város új üzleti negyede hatalmas felhőkarcolókkal büszkélkedhet. A legmagasabb a 302 méteres, 64 emeletes, kaput formázó kettős felhőkarcoló, a Kelet kapuja, amit 2014/2015-ben fejeztek be, de teljes magasságát már 2012-ben elérte.
A város gazdasági élete a Tang-dinasztia kora óta a textiliparra, elsősorban a selyem és az arannyal átszőtt brokát gyártására, valamint a fontos vízi utak – a Jangce és a Nagy-csatorna – által elősegített kereskedelemre épült. Már a 15. századtól fennmaradtak adatok a selyemszövő munkások sztrájkjairól, amelyek gyakran erőszakba torkollottak.
A kommunista forradalom győzelem után, 1949-től Szucsou () is az iparosítás útjára lépett. Megjelent, majd megerősödött a városban a fémfeldolgozás, szerszámgépipar, műszeripar, elektronikai ipar, vegyipar. Emellett a hagyományos iparágak is fennmaradtak, a kézműves termékeket, a lakkfa-árut, a jáde- és fafaragványokat, a szantálfából készült termékeket, a bársonyt elsősorban exportra termelték.
Szucsou () a 20. század nagy visszaesései, illetve csendesebb fejlődése után az ezredforduló tájától az országgal együtt a gyors növekedés útjára lépett, és egyúttal a vezető városok közé emelkedett. 2012-ben a GDP termelése szempontjából Kína hatodik városa volt Sanghaj (), Peking (), Kanton (település) (), Sencsen () és Tiencsin () után; az ipari termelés értéke szerint a második volt Sanghaj () után; a helyi költségvetés nagysága szerint a hatodik Sanghaj (), Peking (), Tiencsin (), Csungking (), Sencsen () után; az export tekintetében a harmadik Sencsen () és Sanghaj () után; a befektetett külföldi tőke szerint az ötödik Sanghaj (), Tiencsin (), Dalien és Csungking () után.
A város, mint közigazgatási egység nemzeti jövedelme 2012-ben 10,1%-kal emelkedett. A helyi költségvetés bevétele 2002-től 2012-ig, összehasonlítható árakon 17-ről 120 milliárd jüan ()ra (CNY, 2014. február 3-án 1 CNY egyenlő 37,6 HUF), mintegy hétszeresére nőtt. A három fő gazdasági ágazat, a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások aránya a GDP termelésében 1,5:54,2:44,2 volt.
A nagy külföldi multinacionális vállalatok közül 43 amerikai, 39 japán, 13 francia és 5 brit cég telepedett meg a városban.
A mezőgazdaság (beleértve az erdészetet, állattenyésztést és halászatot is) termelési értéke 2012-ben 4,1%-os emelkedéssel elérte a 33,8 milliárd CNY-t. A gabonatermelés 1,177 millió tonna volt. A város környékén mintegy 1700 fajta terméket igazoltak szennyeződésmentes, „zöld” árunak. 431 új gazdasági szövetkezet alakult, ezzel a városkörnyéki szövetkezetek száma 2012-ben 3928-ra nőtt, amelyekben a vidéki háztartások 96%-a vett részt. A vidéki lakosság átlagos jövedelme 2012-ben 15%-kal nőtt.


A város legújabb ipari fellendülése 1990-ben indult meg egy új ipari terület létrehozásával, amit 1992-re országos szintű kiemelt high-tech zónának nyilvánítottak (Suzhou National New & Hi-Tech Industrial Development Zone, SND). 2007 végére a külföldi vállalatok már 6,8 milliárd dollárt ruháztak be itt. Az SND területén 2014-ben mintegy 1500 külföldi vállalat működik, közülük 40 szerepel a Forbes magazin 500-as listáján.
1994-ben avatták fel szingapúri közreműködéssel az óvárostól nyugatra, 288 km² területen létesült másik ipari parkot (Suzhou Industrial Park, SIP). 2002-ben a SIP területén belül létrehoztak egy külön, exportra termelő zónát, fejlett infrastruktúrával. Minden adminisztratív feladatot, vámeljárást már számítógépen lehetett intézni, és a külföldi befektetők jelentős kedvezményeket kaptak.
A város egészének ipari termelése 2012-ben 3,5%-kal nőtt és elérte a 3452,8 milliárd CNY-t. Ebből a magánvállalatok termelése 14%-ot, a külföldi tulajdonban lévő vállalatok termelése 55,4%-ot tett ki. Az építőipar termelése 12%-kal nőtt ebben az évben.
Szucsou () a 274 km hosszú Sanghaj ()–Nanking () autópálya vonalán helyezkedik el. Emellett érinti a Jangce folyó menti autópálya, valamint Hangcsou ()ba is vezet egy autópálya. A város körüli külső körgyűrű 2005-ben készült el. A 312-es számú kínai országos főútvonal is érinti a várost. 2012-ben 11,61 milliárd CNY-t fektettek be a közlekedés további fejlesztésébe, ebből 6,07 milliárdot útépítésbe és 3,5 milliárdot kikötőépítésbe. A városban és környékén az autópályák hossza elérte az 533,1 km-t. A magán-személygépkocsik száma egy év alatt 20,65-kal emelkedett és elérte az 1,445 milliót.
Szucsou () a Sanghaj ()–Nanking () vasúti korridoron fekszik, amihez három párhuzamos vasútvonal is tartozik. A város központi pályaudvara Kínában a legforgalmasabbak közé tartozik. Ezen halad át a Peking és Sanghaj () közötti „hagyományos” vasútvonal, a Sanghaj ()–Nanking () intercity vasút és a nagy sebességű D- és G-sorozatú, főleg szintén Sanghaj () és Nanking () között közlekedő vonatok. A Sanghaj ()ig tartó 100 km-es utat a leggyorsabb vonatok 25 perc alatt teszik meg.
A Szucsou () Északi Pályaudvaron halad át a 2011-ben megnyílt Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonal.
Szucsou () elérhető közelségében három repülőtér van. A Vuhszi () városával közösen üzemeltetett Sunan Shuofang International Airport, és Sanghaj () mellett két repülőtér, a Shanghai Hongqiao International Airport és a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér (Shanghai Pudong International Airport) is elérhető. Igaz, az utóbbihoz a közvetlen buszjárat menetideje három óra. A gyorsvasúthoz átszállás szükséges, de így is rövidebb idő alatt (két óra körül) megtehető az út. Rendelkezésre áll még 5 utasos iránytaxi és normál taxi is.
Szucsou () kikötője a Jangce jobb partján 2012-ben 428 millió tonna árut és 5,86 millió konténert mozgatott meg, amivel a világ legforgalmasabb belvízi folyami kikötője lett. A városi kis folyókon és csatornákon élénk turistaforgalom is zajlik.
A városban gyors ütemben folyik a tömegközlekedés fejlesztése. A kilenc vonalra tervezett metróhálózat első vonalát 2012 áprilisában, a másodikat 2013 decemberében adták át.
A városi buszokkal a település minden része elérhető. A viteldíj a megtett úttól függetlenül 1 CNY, illetve 2 CNY a légkondicionált buszokra.
A taxiközlekedés jól szervezett, okostelefon-applikációkon is megrendelhető. Az alapdíj 2014-ben 15 CNY + 3 CNY kilométerenként.
A régi, hagyományos riksák helyett az újabban Nyugaton, illetve Magyarországon is divatos pedálos járműveket, a pedicab-et lehet bérelni. Természetesen a kerékpár-kölcsönzés is széles körben elérhető.
A telekommunikáció szektorában termelt jövedelem 2012-ben 9,1%-os emelkedéssel elérte 18,46 milliárd CNY-t. A telefonok száma 15,47 millió, a széles sávú internetet használók száma 2,678 millió lett.
A 21. század elején a városban virágzó tömegturizmus nagy előzményekre tekinthet vissza. A városba már a kínai középkorban is sok látogató érkezett, az utazgató gazdag írástudók körében szinte elengedhetetlen volt a meglátogatása.
A 20. század viharos évtizedei után, már a viszonylagos konszolidáció hajnalán, a Kínába érkező külföldi turistacsoportokat a Tiltott Város és a kínai nagy fal mellett leggyakrabban a Szucsou ()–Sanghaj ()–Hangcsou () háromszög megtekintésére vitték el.
2012-ben már 3,22 millió külföldi turista érkezett a városba, ami 8,1%-os növekedést jelent a megelőző évhez képest. A turizmusból származó jövedelem 15,1%-kal nőtt. A belföldi turistákkal együtt a teljes idegenforgalom elérte a 115 millió főt. A városban 148 minőségi szálloda volt, közülük 75 darab 4 vagy több csillagos minősítésű.
A széles értelemben vett pénzügyi szolgáltató szektorban működő vállalatok száma elérte a 70-et, összesen több mint 800 000 alkalmazottal. Együttes forgalmuk 20%-os növekedéssel meghaladta a 600 milliárd CNY-t. További 260 modern szolgáltató vállalkozás jött létre, így számuk összesen 1042-re emelkedett.
Szucsou () városa nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre is. 2012-ben a város területén már 339 nap folyamán jó minőségű volt a városi levegő. A vezetékes ivóvíz minősége mindenütt kitűnő volt.
A városban 2012-ben 174 környezetvédelmi projekt végrehajtása volt folyamatban, főleg a különböző légköri szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében.
A K+F kiadások a hegyi GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben. A hi-tech ipar termelése 10,9%-kal nőtt. A város nagy figyelmet fordít a szellemi tulajdon védelmére, az elsők között van Kínában e téren. Ugyancsak nagy erőket összpontosítanak tehetségkutatásra, a kiemelkedő képességű fiatalok speciális oktatására.
A városban összesen 97 200 oktatási intézmény működik, köztük 20 egyetem és főiskola.
A színjátszó és kulturális előadócsoportok száma 15, 12 kulturális múzeum és 36 egyéb múzeum valamint 12 közkönyvtár működik. A Szucsou tartomány hagyományos népi színjátszási hagyomány a Kun Qu opera 2008-ban került fel a UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.
Szucsou ()ban 3028 egészségügyi intézmény működik, közöttük 326 kórház. A kórházi ágyak száma 46 000, az orvosoké 20 800 (8,4 illetve 6,4%-os növekedés 2011-hez képest). Az egészségügyi hálózat mind a városi, mind a vidéki körzetek 100%-át lefedi.
A városban a társadalombiztosítás rendszere élenjáró. Ez az első olyan körzet Kínában, ahol a különböző szociális és egészségbiztosítások rendszere gyakorlatilag a lakosság egészére kiterjed. Az egy főre jutó havi átlagjövedelem 2012-ben a körzetben a városi lakosság körében 117 600 forintnak felelt meg, a vidéki lakosság esetében 60 744 forint volt.
A városban született sportolók a 2012. évi nyári olimpiai játékokon két arany- és egy ezüstérmet szereztek a kínai csapatnak. Ebben az évben még négy atléta lett világbajnok, és ezzel Szucsou () világbajnokainak száma 23-ra emelkedett. A városban 2012-ben 23 nemzetközi sportversenyt rendeztek. A lakosság 3,3 milliárd CNY értékben (124 milliárd forint) fogadott a sportra a számítógépes lottón, és ezzel a második lett a kínai nagyvárosok sorában.
Szucsou () testvérvárosai (zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):
Ezen kívül a Szucsou () vezette prefektúra, illetve annak egyes városai is létesítettek számos, 2012-ig összesen 25 testvérvárosi kapcsolatot világszerte.
{{cite book}}: Check |isbn= value: invalid character (súgó){{cite book}}: Text "ISBN 0-520-22154-0" ignored (súgó){{cite web}}: Check |url= value (súgó) 《苏州市2010年第六次全国人口普查主要数据公报》 "Census 2010"]. Suzhou Statistics Bureau. Hozzáférés: 2014. április 17. {{cite web}}: Check |url= value (súgó); templatestyles stripmarker in |url= at position 1 (súgó)(kínaiul){{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in: |publisher= (súgó){{cite web}}: External link in |publisher= (súgó) (kínaiul) & (angolul){{cite web}}: Unknown parameter |publisherÍ= ignored (súgó)Ez a szócikk részben vagy egészben a Suzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.