Tarbay Ede

Tarbay Ede
Született1932. március 11.
Budapest
Elhunyt2019. november 9. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKatona Piroska
(1933–1972)
Szalai Anna (elvált)
GyermekeiTarbay Anna Mária, Tarbay Júlia, Tarbay Dávid, Lendler Ervin
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiSzép Magyar Könyv verseny díja (1985)

Nemzetközi Andersen (iBbY) diploma (1986)

Év-Gyermekkönyve díj (1986)

MSZOSZ Művészeti-Kulturális-díj (1990)

Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1992)

Az EURÓPA 1968 pályázat díja (1993)

József Attila-díj (1993)

Zsámbéki Kat. tanárképző Főiskola Pro Meritis emlékérme (1996)

Az Év Gyermekkönyve '99. iBbY (2000)

Év Könyve díj (2000)

Stephanus-díj (2001)

Salvatore Quasimodo költőverseny zsűri elismerő oklevele (2006)

Magyar Írószövetség "Kard és kereszt" pályázatának különdíja (2006)

Év Gyermekkönyve 2015 életmű díja (2016)

Budapest Főváros XVI. Kerületért díj (2017)

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarbay Ede témájú médiaállományokat.

Tarbay Ede Rezső (Budapest, 1932. március 11. – Budapest, 2019. november 9.) József Attila-díjas (1993) magyar dramaturg, író, költő, műfordító (angol, német, francia, török, orosz, norvég, spanyol, horvát, szerb, lengyel), filmkritikus, főiskolai tanár.

Származása, családja

Édesapja Tarbay József (1881–1940), református vallású mozdonyvezető, lakatos, született Mezőkövesden – a Tarbay család több generációs lakhelyén –, majd Erdélyben, Tövisen (Teiuș) élt. Először mozdonyvezetőként dolgozott, majd egy baleset után később már csak a fűtőházban. Édesanyja Semsch Jozefa (1889–1961), varrónő, katolikus vallású, született Erdélyben, Gyulafehérváron (Alba Iulia), korábban kikeresztelkedett morvaországi zsidó származású családban. A Tarbay család 1920-as trianoni békeszerződés után áttelepült Magyarországra, mivel Tarbay József vasutasként nem volt hajlandó megszegni korábban IV. Károlynak tett esküjét és felesküdni I. Ferdinánd román királyra.

Zuglóban, édesapja második házasságából, késői gyermekként született. Saját beszámolója szerint nővérei, Tarbay Margit Borbála és Tarbay Jolán fontos szerepet játszottak neveltetésében. Gyermekkori lakhelye 1944-ig Rákospalota és Pestújhely határa volt. A Miskolci utcai általános iskola után tanulmányait a Kemény Zsigmond Gimnáziumban végezte.

Még az egyetemi évek alatt megnősült, 1956 szilveszterén. Első felesége Katona Piroska (1933–1972), jelmeztervező, akitől két lánya (Tarbay Anna Mária, Tarbay Júlia) született. A család 1958-ig, első lányuk születéséig Miskolcon élt, majd felköltözött Budapestre. Megözvegyülése után újraházasodott. Adoptálta második felesége, Szalai Anna gyermekét (Lendler Ervin) és egy fia született tőle: Tarbay Dávid, díjazott (President's Prize for Young Writers 2005, Prime Minister's Prize 2016) izraeli-magyar író, műfordító, zeneszerző és kritikus.

Vallása, világnézete és annak hatása munkásságára

Tarbay Ede római katolikus vallása mélyen átszőtte a felnőttnek szóló irodalmi munkásságát. Emiatt szocializmus alatt, munkáiból csak gyermekversei és gyermekirodalmi művei váltak ismertté. A korábban a Kádár rendszer által szándékosan háttérbe szorított, felnőtt közönségnek szóló költeményeit és munkáit döntő részt a rendszerváltás után publikálta.

A felnőtt közönségnek szóló munkáinak háttérbe szorításához saját beszámolója alapján egy Szegeden bemutatott dráma is hozzájárult: "– 1966-ban kerültem a bábszínházba. A főiskola vezetésének bölcs álláspontja az volt, hogy bármilyen területre megyek is, előtte élő színházban kell töltenem a gyakorlóévemet. Az enyém a Rajk-per idején játszódott, s arról szólt, hogy a zsarnokság kialakulásához nemcsak zsarnokokra, hanem alattvalókra is szükség van. öt év múlva mutatták be Szegeden, s furcsa fordulópontot jelentett az életemben: attól kezdve felnőtteknek nem publikálhattam."

Életpályája

Egyik beszámolója szerint legelső versét korán, 10 évesen írta: "Ha nem is kisgyermekkoromban, de elég fiatalon írtam az első versemet. Pestújhelyen a háziúr leánya, Janka szótlan, befelé forduló leány volt, és néha megengedte, hogy leüljek a padjára. Ott született meg első költeményem, egy magányvers. Később gimnazistaként már sokat írtam, egy barátommal olvastattam el ezeket a verseket, ő is írt, én is írtam, és egy-egy rumos sör mellett együtt váltottuk meg a világot." Középiskolai tanulmányait a Kemény Zsigmond Gimnáziumban végezte. Korai "műve", egy háromfelvonásos dráma Raimondo Montecuccoli és Zrínyi Miklós képzeletbeli találkozójáról is ekkorra tehető, melyet magyar tanárának Dallos Györgynek adott be házi dolgozatként. Tarbay Ede Dallos György hatására fordult a dramaturg pálya felé.

1951–1952-ben az ELTE BTK könyvtár szakán tanult. 1952–1957 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára járt; melyre már korábban is felvették volna. Édesanyja viszont mérnöki, majd tanári pályára szánta így elrejtette a behívót, így Tarbay Ede nem tudott elmenni a második felvételi körre, s még az előző évben megkezdeni tanulmányait. Dramaturg szakon osztályfőnöke Mészöly Dezső volt, diplomamunkáját Gyárfás Miklósnál írta. Osztálytársa volt Csurka István és Moldova György is. Első novellái, gyermekversei, műfordításai már főiskolai tanulmányai alatt megjelentek. Ebben tekintetben fordulópontnak számít az 1954-es év, ekkor jelent meg Pásztor című verse a Csillag folyóiratban, Ebédszünet című novellája pedig a Magyar Nemzeten, s egy gyermekverse pedig a Nők Lapjában. 1957–1958 között a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1958–1959 között műfordítóként dolgozott. 1959–1965 között a Magyar Televízió ifjúsági osztályán dolgozott szerkesztőként. 1965–1974 között, valamint 1979–1992 között az Állami Bábszínház, 1974–1975 között pedig a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja volt. 1975–1979 között szabadfoglalkozású író. 1976 júniusa kulcsfontosságú dátuma Tarbay Ede életművének. Többszöri elutasítás után, a Világosság folyóirat szerkesztőségének tanácsára a Vigiliához vitte Ingmar Bergman Rítus (Riten) c. filmjének kritikáját. Rónay György rövid levele ("Kedves Barátom, a tanulmány kitűnő, örömmel hozzuk hamarosan. Őszinte üdvözlettel: Rónay György". 1976. VI.14) és néhány személyes találkozó után, írásai, kritikái és tanulmányai rendszeresen jelentek meg a Vigilia számaiban.

Tarbay Ede 60 évesen vonult nyugdíjba, de munkássága ezzel közel sem ért véget, ugyanis innentől számíthatjuk főiskolai tanári pályáját, mely 1993 és 2002 közé tehető. Ekkor óraadó tanárként gyermekirodalmat oktatott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. A zsámbéki évek termése a Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje, mely a 90-es évek egyik meghatározó, irodalmi igényességgel összeállított módszertani munkája. Tanítási módszeréről egy vele készített interjúban az alábbiakat mondta: "Zsámbékon próbáljuk az etikai mércét felemelni. Én arra törekszem a gyermekirodalomnál, hogy a hallgatók figyelmét olyan alkotásokra hívjam fel, melyekben az író valamilyen etikai problémát boncolgat, nagyon emberi módon fogalmazódik meg valami. Az óvónőktől inkább azt várják el, hogy fejből mondjon mesét. Én azt mondom, hogy a nagycsoportos gyerekeknél vállalni kell a könyvből való felolvasást is. A gyerekben így tudatosul, hogy a könyv és a mese összetartozik, a könyvből jön a mese". Így késztetése lesz arra, hogy az iskolában megtanuljon olvasni. – A tanítók képzésénél sokszor olvasok fel részleteket egy-egy könyvből, hogy kedvet csináljak azok további olvasására. Indirekt módon ezzel arra akarom őket rászoktatni, hogy majd az iskolában merjenek mindig az adott korosztály előtt járni, legyen alapkönyvtáruk otthon. Annak idején az elsős gyerekeknek ők is bátran olvassanak fel részleteket pl. A Pál utcai fiúk-ból, mert az élmény megmarad és visszaköszön majd IV-V.-es korukban, mikor kötelező olvasmány lesz."

Később, 2015-ben pályájának főiskolai időszakáról a következőképp nyilatkozott:

Kilenc év után hagytam ott Zsámbékot, amikor úgy éreztem, megérkezett az a generáció, amelyik már nem annyira figyel rám. Az első évtől kezdve az utolsó előttiig, azt mondhatom, úgy mentem be, hogy a nagy előadóterem zsúfolva volt hallgatókkal. Az utolsó évben a nagy előadóterem végén három-négy sorban ültek. Úgyhogy én mentem hátra hozzájuk. De ez volt az a társaság, az első időszakból, amelyik a tíz éves bankettra meghívott. És nagyon jó kérdést kaptam tőlük. Milyen érzés volt, amikor megtudtam, hogy tanítani fogok? Elmondtam, elmondom most is: tulajdonképpen nem volt büszkeség vagy balítélet bennem, hanem kaptam egy felkérést az igazgatótól, és jártam be felkészülten megtartani az óráimat. Előadásokat és szemináriumokat is.

Színházi munkái

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 37; íróként: 2; műfordítóként: 8

Színházi munkái – szerzőként

Színházi munkái – műfordítóként

Filmjei és animációs filmek

Rádiójátékok

Gyermekkönyvek, meseregények, mesekönyvek, gyermekversek

"- Számomra a gyermek a legtisztább olvasó, illetve minden "befogadója". A felelősség – ezért – a legnagyobb. Nem mindegy, hogy erre a tiszta lapra mit írunk fel (túl a családon, tágabb közösségen). Ugyanakkor önálló személyiségnek kell tekintenem őket. Olyannak, aki gondolkodik, társam lehet ebben. Meg kell bíznom bennük, képzeletükben. És az ítéletben. Mindkettőhöz az is tartozik: nem szabad mindig mindent kimondani. Hinni kell abban, hogy a szavak és a mondatok mögé látnak, érzékelik a másfajta valóságot, ami van is, nincs is. Ez a lebegés és lebegtetés az, ami – bízom benne – minden gyerekekhez szóló írásom, legyen az vers vagy próza, meghatározója. – És ami még fontos számomra: hiszek abban, hogy a gyermekekre hatni tud egy írás. Valami kis karcolást kaphat tőle, ami összeforr, mégis sokáig emlékezteti. Elsősorban arra: értsen meg másokat, élje át mások keserves helyzetét, fogadja el, aki más, mint ő. Talán – ebben is bíznom, hinnem kell – szembefordul minden erőszakkal, előítélettel. Mindezek talán kemény mondatok, de ha írok, gyermekeknek írok, úgy gondolom szelídebb vagyok. Igaz a szeretet nagyon kemény dolog. Nem mások felé. Önmagunk ellenében. Mert szeretni csak őszintén lehet." (Tarbay Ede 1993. május 25.).

1960

1961

1962

1963

Séta az állatkertben. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1963, 1974, 1983 (gyermekversek)

1964

A mogorva egér. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1964 (gyermekversek)

1965

1966

1973

1975

1976

1977

1979

1980

1981

1983

1984

1986

1987

Álom-manó. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1987 (gyermekversek)

1995

1999

Árnyék és kóc. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1999 (gyermekversek, műfordítások)

2001

2004

2010

2014

2015

Regények, antológiák, színdarabok

Oktatóanyagok (irodalom, gyermekirodalom, bábjáték módszertan)

Lista (nem teljes)

"Spirál az Égbe" – publikált versek (felnőtt)

Költészetét leginkább az Újhold és a Válasz költői köré csoportosíthatjuk, ugyanakkor egy 2010-es Magyar Nemzetnek adott interjú szerint nem nagyon kapcsolódott semmilyen irodalmi körhöz: "Nem rejtőzködő vagyok, hanem egyszerűen nem nyüzsögtem annyit, mint mások. Nem tartoztam soha semmilyen irodalmi körhöz. Akikhez sorolhatnám magamat, az Újhold köréhez, az nem létezett. Pályám derekán megismertem ugyan Nemes Nagy Ágnest, Lengyel Balázst, de ez csak utólagos kapcsolódás volt. Pályakezdésem szempontjából az 1954-es év volt kulcsfontosságú: ekkor jelent meg első versem a Csillagban, első gyermekversem a Nők Lapjában, hangzott el első mesém a rádióban, és ekkor közölte egy novellámat a Magyar Nemzet. Huszonkét éves voltam, egyszóval lassan érő ember vagyok. Nem teljesen önszántamból kezdődött ilyen későn irodalmi pályafutásom, hiszen történelmi körülmények is nehezítették indulásomat. Én tudatosan elkerültem generációm csapdáit: nem voltam hajlandó Rákosit és Sztálint dicsérő verseket írni."

Verseskötetek

Publikált versek listája (nem teljes)

1951

1952

1954

1955

1956

1957

1958

1959

1960

1972

1974

1975

1977

1980

1981

1982

1984

1985

1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

2019

Novellák

Novelláskötet

Novellák

1954

1958

1968

1976

1977

1982

1987

1989

1990

1991

1992

1995

1994

1996

1997

2001

Esszék, előadások, tanulmányok, írások, cikkek

1961

1974

1976

1977

1979

1980

1982

1983

1985

1987

1988

1989

1990

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1997

1998

1999

2000

2001

2004

2006

2008

Alkalmi költemények, publikálatlan művek

Alkalmi költemények listája (nem teljes lista)

Publikálatlan versek

Publikálatlan gyermekversek

Szerkesztői munkái

Szerkesztői munkáinak listája (nem teljes)

Szöveggondozások

Recenziók

Filmkritikák

Műfordításai

Tarbay Ede teljes életpályája során végzett fordítói munkát, mely angol, német, francia, török, orosz, norvég, spanyol, horvát, szerb és lengyel műveket foglalt magába. Műfordítói ars poeticáját egy 2015-ös interjúban a következőképp summázta: "... Mint fordító, az a meggyőződésem, hogy verset fordítani nem lehet, csak átkölteni, mert valamelyik meghatározó részlet sérül. Két példa: amikor a Karácsonyi mondókát fordítottam, még nem tudtam, hogy minek mi volt a jelentése a születése, az egyházszakadás idején. Amikor megtudtam, hogy ez kulcsvers, megpróbáltam a kulcshoz igazítani a fordítást, de nem ment. Maradt az első változat. Ha viszont valami mégis úgy sikerült, mint Szabó Lőrincnek a 75. fordítása, ahhoz nem szabad hozzáérni, helyette valami mást kell találni, ami ugyanezt fejezi ki. Így lett a „testnek a kenyér”-ből „Tested testemnek égető hiány, / akár a szél megfáradt vitorlának.” Ezzel úgy hiszem, a műfordítói ars poeticámra is választ adtam."

Műfordítások, átdolgozások (nem teljes lista)

1958

1959

1960

1961

1962

1963

1965

1966

1967

1971

1974

1975

1976

1977

1978

1979

1980

1981

1982

1985

1987

1993

1994

1995

1997

2017

Megzenésített versek

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ "Freebase adatgyűjtő". Google LLC.
  2. ↑ "filmportal.de".
  3. ↑ "Petőfi Irodalmi Múzeum". Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés: 2020. június 2.
  4. ↑ Elhunyt Tarbay Ede. Hvg.hu. 2019. nov. 9.
  5. ↑ Fáy, Zoltán (2010. március 20.). "Spirál az Égbe. Tarbay Ede a nemzedéki indulásokról, a gyermek versek cenzúrájáról és az élet ismétlődő köreiről". Magyar Nemzet: 33.
  6. ↑ Bozók, Ferenc. "A Vigilia beszélgetése Tarbay Edével". Vigilia. 78 (6): 447–456. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  7. 1 2 Fáy, Zoltán (2010. március 20.). "Spirál az Égbe. Tarbay Ede a nemzedéki indulásokról, a gyermekversek cenzúrájáról és az élet ismétlődő köreiről". Magyar Nemzet: 33.
  8. ↑ Sz., Cs. (2001. május 20.). "A keresztény könyv ünnepén. Szabó Ferenc és Tarbay Ede Stephanus-díjasok". Új Ember. LVII. évf. 2. (2755): 1.
  9. ↑ Kaszonyi (2000. szeptember 4.). "Költő ezeréves eszköztárral": 14. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  10. ↑ Fenyvesi, Félix Lajos (2000. augusztus 14.). "Tarbay Ede: nem mindig igaz, amit a kisebbek hallanak. Gyermekirodalmunk hatalmas kincsesbánya". Magyar Nemzet: 15.
  11. 1 2 Mészáros, Tibor (2017). "Ede bácsi meséi". XVI. Kerületi Újság. 26 (11): 7.
  12. ↑ Fáy, András (2010. március 20.). "Tarbay Ede a nemzedéki indulásokról, a gyermekversek cenzúrájáról és az élet ismétlődő köreiről": 33. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  13. ↑ Csokonai, Attila (2015. november 19.). ""Van még a fiókban kiadatlan művem." - Beszélgetés Tarbay Edével". Könyvhét Folyóirat.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  14. ↑ Tarbay, Ede. "A próbára tett közönség. Egy életmű gyújtópontja: Bergman rítusa". Vigilia. XLI (10): 694–704.
  15. ↑ Albert, Zsuzsa (2000). "A Vigilia beszélgetése. Legenda Rónay Györgyről". Vigilia. 7: 536–543.
  16. ↑ MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
  17. ↑ Steklács, János (2001). "Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz". Vigilia. 66 (12): 959.
  18. ↑ Tóth János István. "Ünnep utáni beszélgetés Tarbay Ede íróval. Mi volt a karácsonyfa alatt?". {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  19. ↑ Gyuricza, Ferenc (1994. május 7.). "Lenti diákok Zírről és Zűrről - meg a rossz lelkiismeretről. Bárhol, bármikor, bárkivel". Zalai Hírlap: 4.
  20. ↑ Szeghalmi, Elemér (1993. május 25.). "Gyermeknapon - gyermekekről". Hír Lap.
  21. ↑ "Spirál az Égbe. Tarbay Ede a nemzedéki indulásokról, a gyermekversek cenzúrájáról és az élet ismétlődő köreiről". Magyar Nemzet: 33. 2010. március 20.
  22. ↑ Fáy, Zoltán (2010. március 20.). "Tarbay Ede a nemzedéki indulásokról, a gyermekversek cenzúrájáról és az élet ismétlődő köreiről". Magyar Nemzet: 33.
  23. ↑ Megyeri, Anna (2004). "A 70 éves Németh János köszöntése". Hévíz. 12 (2): 27–32.
  24. ↑ Csokonai, Attila (2015. november 19.). ""Van még a fiókban kiadatlan művem. - Beszélgetés Tarbay Edével". Könyvhét Folyóirat.
  25. ↑ "Átadták a szakszervezetek művészeti díjait". Magyar Nemzet. 1990. május 1.

Források