Fejlesztés
Higinbotham azért hozta létre a Tennis for Two nevű játékot, hogy elűzze a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium látogatóinak unalmát. Megtudta, hogy az egyik brookhaveni számítógép képes kiszámítani a ballisztikus rakéták pályáját, ezt a képességet használta, hogy létrehozza a játék alapjait. A játék egy Donner Model 30 analóg számítógépen készült. Egy oszcilloszkópot használt arra, hogy megjelenítse a szimulált golyót és a teniszpályát. A tervezett áramkör mutatta a labda útját és megfordította azt amikor leért a földre. Azt is érzékelte ha a labda a hálóhoz ért, valamint szimulálta a sebességét és a közegellenállását is. A játékosok egy alumíniumból készült analóg vezérlővel léphettek kölcsönhatásba a labdával. Ha a játékos elütötte a labdát az hangjelzéssel is párosult. Az eszközt körülbelül két óra alatt tervezték meg és három hét alatt készítették el Robert V. Dvorakkal. Az oszcilloszkópot és a vezérlőt leszámítva a játék áramkörei körülbelül annyi helyet foglaltak el, mint egy mikrohullámú sütő.
Bár nem volt közvetlen kapcsolat a két játék között, a Tennis for Two volt az egyik legismertebb videójáték, a Pong elődje. A Tennis for Two-t csak kétszer vitték ki, a "Látogatók Napjára" a laboratóriumban. Gyakorlatilag ismeretlen volt a késő 1970-es és korai 1980-as évekig, amikor Higinbothamot beidézték tanúnak egy bírósági tárgyaláson, ami a Magnavox és Ralph Baer ellen folyt. Ellentétben a Ponggal és más hasonló játékokkal ez oldalnézetben mutatott egy egyszerűsített teniszpályát, ahol a játékos nem jelenik meg a képernyőn. Ebben a nézetben több látszik a labda röppályájából mint a Pong esetében. A labdára hat a gravitáció és a háló felett kell átütni. A játékot vezérlő analóg számítógép "többnyire ellenállásokból, kondenzátorokból és relékből állt, de ahol gyors váltásra volt szükség – amikor a labda játékban van – tranzisztoros kapcsolókat használtak."
1958. október 18.