 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Zöld lombszöcske | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaneroptera témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Phaneroptera témájú médiaállományokat és Phaneroptera témájú kategóriát.
|
A Tettigonia a fürgeszöcskék (Tettigoniidae) rendszertani családjának típusneme. Neve a kabócát jelentő görög tettix (τεττιξ) szóból ered.
A nembe tartozó szöcskék nagy, erőteljes rovarok, testhosszuk 28-42 mm közötti. Legtöbbjük fűzöld színű, de vannak közöttük barnák is. A szárnyak hossza változhat, pl. a zöld lombszöcske esetében a tojócsövet is meghaladja és az állat igen jól repül; ezzel szemben az éneklő lombszöcske szárnya alig éri el a potroh végét. Szárnyatlan vagy nagyon csökevényes szárnyú fajok nincsenek a csoportban.
A hímek cercusai (potrohfüggelékei) hosszúak és egyenesek, a középső vagy bazális részükön jól látható foggal. A nőstények tojócsöve hosszú és egyenes, legalább két és félszer hosszabb a torpajzsnál.
Az egész palearktikus régióban elterjedtek. Többnyire a füves élőhelyeket kedvelik. Egyes fajok, mint a zöld lombszöcske, generalisták, sokféle élőhelyen jól érzik magukat. Magyarországon három faj fordul elő: a zöld lombszöcske, a farkos lombszöcske és az éneklő lombszöcske.
Minden ide tartozó faj elsődlegesen ragadozó, kisebb rovarokat, lárvákat esznek. Ritkán puhább, lágyszárú növényeket is elfogyasztanak.
A hímek a nyári délutánokon, estéken hangos ciripelnek és a territóriumukra tévedő többi hímet elkergetik. A nőstények 200-600 petét raknak. Lárváik hatszor vagy hétszer vedlenek.
,_-Nasu,_Japan,_-Sep._2011_a.jpg)
