| Tom Gehrels | |
| 1974-ben | |
| Született | 1925. február 21. Haarlemmermeer, Hollandia |
| Elhunyt | 2011. július 11. (86 évesen) Tucson, Arizona |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | holland-amerikai |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Masursky Award (2007) |
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | csillagászat |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tom Gehrels témájú médiaállományokat. | |
Anton M.J. "Tom" Gehrels (Haarlemmermeer, 1925. február 21. – Tucson, 2011. július 11.) holland-amerikai csillagász. A csillagászat és a bolygókutatás professzora az Arizonai Egyetemen, Tucsonban.
A második világháború alatt tinédzserként a holland ellenállásban tevékenykedett. Angliába menekülése után visszaküldték ejtőernyővel mint különleges műveleti szervezőt, hogy szabotázsokat szervezzen a német csapatok ellen. A háború után jelentkezett a Leideni Egyetemre, ahol fizikából és csillagászatból diplomázott 1951-ben. Tanulmányait a Chicagói Egyetemen folytatta, ahol 1956-ban doktori címet szerzett csillagászatból és asztrofizikából. 1960-ban átköltözött Gerald Kuiperrel együtt az Arizonai Egyetemre, ahol 50 évig maradt.
Gehrelsnek úttörő munkája volt az első aszteroida-rendszerek fotometriájában az 1950-es években, a csillagok és a bolygók polarizációjának hullámhossz-függőségének vizsgálatában az 1960-as években. Mindkét munka hosszabb sorozatot eredményezett az Astronomical Journal csillagászati folyóiratban.
Közösen fedeztek fel (a férj és feleség) Cornelis Johannes van Houten és Ingrid van Houten-Groeneveld teammel közösen több mint 4000 aszteroidát, köztük az Apollo aszteroidákat, az Amor aszteroidákat, valamint több tucat trójai kisbolygót. Mindezt a Palomar Obszervatórium 122 cm-es távcsövével készített felvételekkel, melyeket a van Houten házaspárnak továbbított a Leideni Csillagvizsgálóba, akik új kisbolygókat kerestek rajtuk. A trió több ezer felfedezést tett és Gehrels maga is felfedezett számos üstököst.
Ő volt a kutatásvezető a Pioneer–10 és Pioneer–11 képalkotó fotopolariméterének kísérletében a Jupiter és a Szaturnusz első közelrepülésénél az 1970-es években.
Gehrels indította útjára a Space Science tankönyvsorozatot, melynek első 30 kötetét magas szinten szerkesztette és határozta meg stílusát az Arizonai Egyetemen. Ő kezdeményezte a Spacewatch programot 1980-ban, melyben aszteroidák és üstökösök (beleértve a Föld-közeli kisbolygók) elektromos statisztikai felméréseinek vezető kutatója volt. Bob McMillan volt a társ-kutatója és menedzsere, és lett vezető kutató 1997-ben.
Gehrels tanított egy egyetemi kurzus nem tudományos őszi szakán Tucsonban, a tavaszi szakokon pedig rövid előadásokat tartott nemzetközi posztgraduális csoportoknak az indiai Ahmadábád fizikai kutató laboratóriumában.
| 64P/Swift-Gehrels* | |
| 78P/Gehrels 2 | |
| 82P/Gehrels 3 | |
| 90P/Gehrels 1 | |
|
* Swift (1889.), újra felfedezve | |
A legutóbbi kutatási területe az egyetemes evolúció volt, melyet vezérfonalként szőtt keresztül ezeken a kurzusokon. Ő volt a 2007-es Masursky-díj megnevezett győztese a csillagász tudományban végzett kiemelkedő munkájáért.
Gehrelset megkérték a Nature Journaltól, hogy írja meg kritikáját a Wernher von Braunról szóló könyvről, amelyben a Mittelbau-Dora koncentrációs táborban fogvatartottakat idéz. Ő ezért azzal vádolta von Braunt, hogy nagyobb felelősség terheli, mint azt a hivatalos életrajza mutatja. A könyv vége felé egy értékelés olvasható a következő szöveggel: Von Braun nem igényel hamis védelmet, mert egy nagy ember volt a saját tudományos területén... Amire szükség volna, kifinomultabb történelmi megvilágítás....
Tom Gehrelsnek három gyereke született: Neil Gehrels, George Gehrels és Jo-Ann Gehrels. Az arizonai Tucsonban halt meg.
| 1979 Sakharov |
| 2247 Hiroshima |
| 4065 Meinel |
| 11184 Postma |