Tom Robbins

Tom Robbins
Született	Thomas Eugene Robbins 1932. július 22. Blowing Rock, Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt	2025. február 9. (92 évesen) La Conner, Washington, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága	amerikai  USA
Foglalkozása	író regényíró újságíró életrajzíró önéletrajzíró
Iskolái	Virginia Nemzetközösségi Egyetem Washingtoni Egyetem
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Tom Robbins témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Thomas Eugene Robbins (Blowing Rock, 1932. július 22. –‎ La Conner, 2025. február 9.) amerikai regényíró. Legjelentősebb művei „komolykomédiák” (más néven „dramedy”). 1976-os, Even Cowgirls Get the Blues című regényéből Gus Van Sant készített 1993-as filmváltozatot. Utolsó műve, a 2014-ben megjelent Tibetan Peach Pie volt, egy önmagát „nem emlékiratnak” nyilvánító regény. 1970-től Robbins a washingtoni La Connerben élt, ahol kilenc könyvét írta.

Fiatalkora

Robbins 1932. július 22-én született az észak-karolinai Blowing Rockban, George Thomas Robbins és Katherine Belle Robinson gyermekeként. Mindkét nagyapja déli baptista(wd) prédikátor volt. A Robbins család Blowing Rockban élt, mielőtt a virginiai Warsawba költözött volna, amikor a szerző még kisfiú volt. Felnőttként Robbins „hegylakóként”(wd) jellemezte fiatal önmagát.

Robbins a Warsaw Középiskolába (1949-es évfolyam) és a virginiai Chathamben található Hargrave Katonai Akadémiára járt, ahol elnyerte a Senior Essay érmet. A következő évben beiratkozott a virginiai Lexingtonban található Washington and Lee Egyetemre(wd) újságírás szakra, de másodéves kora végén otthagyta, miután diákszövetsége megfegyelmezte rossz magaviselet és kosárlabdában elért sikertelen teljesítménye miatt.

1953-ban, miután megkapta a behívóját, belépett az Egyesült Államok Légierejéhez. Egy évet meteorológusként töltött Koreában, majd két évet a nebraskai Stratégiai Légi Parancsnokság Különleges Időjárási Hírszerző Egységénél. 1957-ben leszerelték, és visszatért Richmondba, Virginiába, ahol a Rhinoceros Coffee House-ban tartott verses felolvasásai hírnevet szereztek neki a helyi bohém közegben.

Korai médiamunkái

1957 végén Robbins beiratkozott a Richmond Professional Institute-ba (RPI), egy művészeti, dráma- és zeneiskolába, amely később a Virginia Commonwealth University(wd) lett. 1958 és 1959 között szerkesztőként és rovatvezetőként dolgozott a Proscript című egyetemi újságnál. Éjszakai műszakban a Richmond Times-Dispatch napilap sportrovatában is dolgozott. Miután 1959-ben kitüntetéssel elvégezte az RPI-t, és stoppolni kezdett, Robbins csatlakozott a Times-Dispatch munkatársaihoz szerkesztőként.

1962-ben Robbins Seattle-be költözött, hogy mesterképzést (MA(wd)) szerezzen a Washingtoni Egyetem Távol-Kelet Intézetében. A következő öt seattle-i évben (leszámítva egy évet, amit New Yorkban töltött egy Jackson Pollockról szóló könyv kutatásával) a Seattle Timesnak dolgozott műkritikusként. 1965-ben egy művészeti rovatot írt a Seattle Magazine-nak, valamint alkalmanként az Art in America és az Artforum számára. Szintén ebben az időben vezetett egy heti rendszerességű alternatív rádióműsort, a Notes from the Underground-ot a nem kereskedelmi célú KRAB-FM-en, Seattle-ben. 1967-ben, a The Doors rockegyüttesről írt kritika közben találta meg irodalmi hangját. Első regényén dolgozva a Seattle Post-Intelligencer hétvégi fénymásolójánál dolgozott. Robbins a következő negyven évben hol Seattle-ben maradt, hol nem.

Írói pályafutása

1966-ban Robbins-t megkereste a Doubleday nyugati parti rovatának szerkesztője, Luthor Nichols. Nichols megkérdezte Robbins-t, hogy írna-e könyvet az északnyugati művészetről. Ehelyett Robbins azt mondta Nicholsnak, hogy regényt szeretne írni, és felvetett egy ötletet egy olyan könyvről, amelyből később az Another Roadside Attraction lett volna. 1967-ben Robbins a washingtoni South Bendbe költözött, ahol megírta első regényét. 1970-ben Robbins a washingtoni La Connerbe költözött, és a Second Street-i otthonában írt kilenc könyvet (bár az 1990-es évek végén két évet töltött a swinomish indián rezervátumban). Az 1980-as és 1990-es évek elején rendszeresen publikált cikkeket és esszéket az Esquire(wd) magazinban, és közreműködött a Playboy, a The New York Times, és a GQ(wd) hasábjain is.

Robbins 1982-es szerződése Alan Rinzler szerkesztővel kikötötte, hogy három üdülőhelyi nyaralásra elkíséri Robbinst, Robbins pedig maga választhatja ki, hol vitathatja meg a készülő regényt. Rinzler később felfedezte, hogy Jitterbug Perfume volt a címe. Később ezt írta a Robbinsnak szánt szerkesztés témájáról:

Tom hangosan felolvasott a készülő művéből, én pedig kommentáltam. Csak néhány oldalt egyszerre. Igazi déli úriember volt, és örömmel fogadta a témájáról, szereplőiről és szándékairól szóló intellektuális diskurzust, belülről. Nagyon komolyan vette a koncepció, a kutatás, a próbálkozás és a hibák folyamatát, a dolgok mozgatását, a hangok és a hangmagasság változtatását, lassan és gondosan írt, folyamatosan átdolgozta, fejlesztette, finomította és átalakította ezt a regényt körülbelül két év alatt.

Michael Dare így jellemezte Robbins írásmódját: „Amikor elkezd egy regényt, az így működik. Először ír egy mondatot. Aztán újra és újra átírja, megvizsgál minden szót, megbizonyosodva a tökéletességéről, finoman csiszolva minden kifejezést, amíg a végtelen finom textúrájával nem visszhangzik. Néha órákig tart. Néha egy egész napot szentel egyetlen mondatnak, amelyet minden lehetséges irányban megjelöl és kibővít, amíg meg nem elégszik vele. Akkor, és csak akkor tesz hozzá egy pontot.” Amikor Robbinst 2002-ben arra kérték, hogy magyarázza el a történetmeséléshez való „tehetségét”, így válaszolt:

Prédikátorok és rendőrök hosszú sorából származom. Köztudott, hogy a rendőrök veleszületett hazudozók, az evangélisták pedig azzal töltik az életüket, hogy fantasztikus történeteket mesélnek, méghozzá úgy, hogy meggyőzzék az egyébként racionális embereket azok tényszerűségéről. Szóval, azt hiszem, a narratív hajlamaim természetesek.

Írói pályafutása során Robbins négy kontinensen tartott felolvasásokat, emellett fesztiválokon is fellépett Seattle-től San Miguel de Allendéig. Robbins 2014-ben a Bumbershoot(wd) fesztiválon is felolvasott.

Elismerése

1997-ben elnyerte a Bumbershoot Golden Umbrella Awardot életműdíjként a művészetekben, amelyet minden évben adnak át a seattle-i Bumbershoot művészeti fesztiválon. 2000-ben Robbinst a Writer`s Digest magazin a 20. század 100 legjobb írója közé választotta, míg a legendás olasz kritikus, Fernanda Pivano(wd) „a világ legveszélyesebb írójának” nevezte Robbinst.

2012 októberében Robbins megkapta a Virginiai Könyvtár 2012-es irodalmi életműdíját. 2015-ben megkapta a Willamette Írók Életműdíját, amit a Willamette Írókonferencia gáláján vehetett át 2015. augusztus 8-án. 2023. szeptember 2-án egy "King for a Day" gálát és felvonulást rendeztek Robbins tiszteletére szülővárosában, a washingtoni La Connerben. A rendezvényen pénzt gyűjtöttek egy gyermekművészeti programra is a helyi könyvtárban.

Egyéb tevékenységei

Rövid, 1965-ös New York-i tartózkodása alatt Robbins csatlakozott a New York-i Filmmakers' Cinematheque-hez. Az 1960-as évek közepén, a seattle-i művészeti élet tagjaként Robbins számos seattle-i kiadvány számára írt művészeti kritikákat, esszéket írt múzeumi katalógusokba, galériai kiállításokat szervezett, és önmagát a „zajos neodadaista gerillaművészekből álló banda, a Shazam Society” vezetőjének nevezte.

Robbins írásban védte meg az indiai misztikus Oshót, bár soha nem volt követője. Robbins három hetet töltött mexikói és közép-amerikai ünnepi helyszíneken Joseph Campbell mitológussal, és mitológiát tanulmányozott Görögországban és Szicíliában Robert Bly(wd) költővel. Timbuktuba is elutazott. Tagja volt a Marihuánapolitikai Projekt tanácsadó testületének számos más nevezetes személyiséggel, mint például Jack Black, Ani DiFranco, Tommy Chong, és Jello Biafra; kitüntették a seattle-i Rainier Club díjátadó vacsoráján, amelyen más helyi személyiségeket is elismertek, mint például Charles Johnson, Stephen Wadsworth, Timothy Egan(wd) és August Wilson(wd); és a The Greater Seattle Bureau of Fearless Ideas (korábban '826 Seattle') igazgatótanácsában is ült, amely "egy nonprofit írói és korrepetáló központ, amely a 6 és 18 év közötti fiatalok kreatív és esszéíró íráskészségének fejlesztésére, valamint a tanárok írásra ösztönzésére törekszik".

Madame Zoe, a richmondi (Virginia, USA) médium és tenyérjós, aki egykor Richmond déli részén élt, Robbins Even Cowgirls Get the Blues című regényében jelenik meg. 2016-ban a richmondi művészek, Noah Scalin és Thea Duskin installációként alkották meg Zoe hálószobáját a richmondi Carytownban(wd) található Chop Suey Books művészeti galériájában. Az Even Cowgirls Get the Blues című regényből 1993-ban Gus Van Sant filmet készített Uma Thurman, Lorraine Bracco és Keanu Reeves főszereplésével.

Magánélete és halála

Robbins Terence McKenna barátja volt, akinek hatása néhány könyvében is megmutatkozik. A Half Asleep in Frog Pajamas című könyv egyik főszereplője (Larry Diamond) McKennához hasonló elméletet vall, amely a pszichedelikus növények történetére és kulturális hatásaira épül. Robbins időt töltött Timothy Learyvel is, és a szerző azt mondta, hogy a Jitterbug Perfume egyik főszereplője (Wiggs Dannyboy) Leary személyiségének bizonyos jegyeit mutatta; Robbins elismerte, hogy Learyvel LSD-t használt.

Barátságban állt Gus Van Santtal, és ő adta elő a hangalámondást Van Sant filmadaptációjában, a Even Cowgirls Get the Blues-ban. Barátságban állt Robert Altman és Alan Rudolph rendezőkkel is, és öt nagyjátékfilmben is szerepelt kisebb szerepekben.

Robbins a washingtoni La Connerben élt, és ott is halt meg 2025. február 9-én, 92 éves korában.

Művei

Robbins nyolc megjelent regény szerzője volt. Számos novellát és esszét írt, melyek nagy részét a Wild Ducks Flying Backward című kötetben gyűjtötte össze, valamint egy novellát, a B Is for Beer-t.

Jegyzetek

• "Tom Robbins". Encyclopædia Britannica Online Academic Edition. 2012. Hozzáférés: 2012. január 28.
• Hart, James D.; Phillip W. Leininger (1995). "Robbins, Tom". The Oxford Companion to American Literature. Encyclopedia.com. Hozzáférés: 2010. június 5.
• Tom Robbins Papers, Collection Number M 90, Special Collections and Archives, James Branch Cabell Library, Virginia Commonwealth University, Richmond, Va.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tom Robbins című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Robbins, Tom (1932-2025)
• Tom Robbins az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Gabel, Shainee (1997). Anthem: An American Road Story. New York: Avon Books. ISBN 0-380-97419-3.
• Hoyser, Catherine; Stookey, Lorena Laura (1997). Tom Robbins: A Critical Companion. Westport, Connecticut: Greenwood Press. ISBN 0-313-29418-6.
• Purdon, Liam O.; Torry, Beef, eds. (2011). Conversations with Tom Robbins. Jackson, Mississippi: University of Mississippi Press. ISBN 978-1-60473-826-1.
• Siegel, Mark (1980). Tom Robbins. Boise: Boise State University. ISBN 0-88430-066-8.
• Whitmer, Peter; VanWyngarden, Bruce (1987). Aquarius Revisited: Seven Who Created the Sixties Counterculture That Changed America. New York: Macmillan. ISBN 978-0-02-627670-2. OCLC 16078039.