Transzcendencia

A transzcendencia a létről való gondolkodás központi fogalma, egy többféleképpen meghatározott filozófiai és teológiai fogalom. Tág értelemben a transzcendens "túlvilági"-ként értendő, ami "túl van" az emberi léten. Szemben áll a lét immanens ("e-világi") fogalmával.

A transzcendencia fogalomkörébe tartoznak mindazon tartalmak (értve ezalatt személyeket és állapotokat egyaránt), amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok.

A szó a latin transcendo (’átlépek’) igéből származik, és olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait. Hasonló értelemben használatos az ugyancsak tág jelentéskörrel bíró „természetfölötti” szó is.

A vallásokban

A transzcendencia jelentése a különböző kultúrkörökben:

Kultúrkör / Vallás A transzcendens lényeg (Mi az?) A transzcendencia megélése (Hogyan érhető el?) Kulcsfontosságú jellemzők
Ábrahámi vallások

(Kereszténység, Judaizmus, Iszlám)

 Személyes Isten

A teremtő Isten, aki teljesen elkülönül a teremtett világtól és az anyagtól.

 Istenközeliség

Imádság, kinyilatkoztatás, kegyelem, szentírások követése és a túlvilági üdvösség által.

 * Abszolút elkülönülés a teremtéstől

* Erkölcsi törvényadó * Elérhetetlen emberi ésszel

Hinduizmus Brahman

A mindenséget átható, formátlan, végső valóság és világlélek.

 Móksa (Megszabadulás)

Annak felismerése, hogy az egyéni lélek (Atman) és a világlélek (Brahman) egy és ugyanaz.

 * Immanens (világban benne lévő) és transzcendens egyszerre

* Meditáció és jóga útján megtapasztalható

Buddhizmus Nirvána

Nem egy személyes Isten, hanem a szenvedés, a vágyak és az újjászületések körforgásának megszűnése.

 Megvilágosodás

A nyolcrétű nemes ösvény követése, az egó (énkép) teljes felszámolása és meditáció.

 * Istentelen (nem-teista) transzcendencia

* A létezés korlátain való túllépés * Belső szellemi állapot

Kínai univerzizmus

(Taoizmus, Konfucianizmus)

 Tao

Az őselv, a kozmikus rend, az út, amely mozgatja és egyensúlyban tartja a világot.

 Wu wei (Cselekvésnélküliség)

A természet rendjével való harmonikus áramlás, a világi törekvések elengedése.

 * Nem személyes erő

* Egyszerre van jelen a természetben és azon túl * Az ellentétek (Jin-Jang) harmóniája

Nyugati filozófia

(Platón, Kant, egzisztencializmus)

 Ideák / Megismerhetetlen valóság

A tiszta formák világa (Platón) vagy a tapasztalaton túli "magánvaló dolog" (Kant).

 Racionális/Kritikai gondolkodás

Az emberi elme korlátainak felismerése, a materiális világon való szellemi felülemelkedés.

 * Elszakad a vallásos kontextustól

* Az emberi megismerés határaira fókuszál * Erkölcsi autonómia

Törzsi / Sámánisztikus kultúrák Szellemvilág

Az ősök szellemei, totemállatok és a természet láthatatlan energiái.

 Transzállapot

Rituálék, dobolás, tánc, révülés, amelyeket a sámán vagy közvetítő végez.

 * Közvetlen átjárás a fizikai és szellemi világ között

* A természet tisztelete

Kereszténység

A vallásos szóhasználatban a transzcendencia kifejezéssel elsődleges értelemben a teremtetlen létezőre, vagyis Istenre szokás utalni. Annak érzékeltetésére, hogy Isten elérhetetlen, mert más létsíkhoz tartozik, mint az ember, gyakran "az égben van" vagy "a mennyben van" kifejezés szolgál. Ennek a leegyszerűsítő képnek az elkerülésére a teológusok Isten transzcendenciájáról beszélnek. Így egyúttal azt is kifejezik, hogy Isten más, léte túllép az emberi érzékelésen, a világegyetemen.

A Biblia Istenére a transzcendencia és az immanencia egymásban léte jellemző. A keresztény Szentírás Istene nem távoli, idegen Isten, hanem a Teremtő Isten, aki működésével jelen van a világban és a Krisztusban való megtestesülésben a lehető legközelebb jött az emberiséghez.

A filozófiában

A filozófiában Kant óta olyan valóság vagy elv, amely a fizikai és a tapasztalati világon kívül, azon túl létezik. A tiszta ész kritikája művében (1781) Kant választotta el élesen a transzcendens (a lehetséges tapasztalat és megismerés határait törvénytelenül átlépő, megismerhetetlen) és a transzcendentális (a tapasztalatot megelőző, de a megismerést magát lehetővé tevő apriori feltételek) fogalmát.

Karl Jaspersnél a transzcendencia a „Lét” legfelsőbb, titokzatos szintje. Forrásként az ő Filozófia (Philosophie, 1932) című műve szolgál, ahol kifejti, hogy a világ tárgyai és jelenségei csupán rejtjelek (Chiffre), amelyeken keresztül felvillan az ember számára a transzcendencia.

A transzcendencia fogalmának fejlődését a legfontosabb filozófusoknál:

Filozófus / Korszak A transzcendencia jelentése Elsődleges forrásmű
Platón

(Ókor)

 Az Ideák világa, amely a földi, anyagi és változó világtól teljesen függetlenül, azon túl létezik. A legfőbb transzcendens elv a Jó ideája. Állam (Politeia), VI-VII. könyv
Arisztotelész

(Ókor)

 Az „Első Mozgató” (a kozmosz legfelsőbb elve), aki a fizikai világon kívül helyezkedik el. Ő a tiszta forma és aktualitás, aki anélkül mozgatja a világot, hogy ő maga mozogna. Metafizika, XII. (Lambda) könyv
Középkori skolasztika

(Szt. Tamás)

 Isten abszolút ontológiai különbsége a teremtett világtól. Isten a tiszta Lét (Esse subsistens), aki meghaladja a teremtmények kategóriáit. A teológia foglalata (Summa Theologiae), I. rész, 3. kérdés
Immanuel Kant

(Felvilágosodás)

 Minden, ami elvileg és végérvényesen a lehetséges emberi tapasztalat és megismerés határain kívül esik (pl. a magánvaló dolog / Ding an sich). A tiszta ész kritikája (1781) – Transzcendentális dialektika fejezet
G. W. F. Hegel

(Német idealizmus)

 A transzcendencia megszüntetése: a Világszellem (Weltgeist) nem a világon túl van, hanem a történelemben és a természetben kibontakozva önmagát valósítja meg. A szellem fenomenológiája (1807)
Søren Kierkegaard

(19. század)

 Isten és az ember közötti „végtelen kvalitatív különbség”. Isten abszolút más, akit az emberi ész nem érhet fel, csak a hit paradoxonán keresztül. Félelem és reszketés (1843) / Halálos betegség (1849)
Karl Jaspers

(Egzisztenciafilozófia)

 A Lét egésze, amely az objektív megismerés számára elérhetetlen. A világ tárgyai és az emberi határhelyzetek csupán „rejtjelek” (Chiffre), amelyek rá mutatnak. Filozófia (Philosophie) III. kötet: Metafizika (1932)
Martin Heidegger

(20. század)

 Nem egy világon túli entitás, hanem az emberi létező (Dasein) alapvető struktúrája: az ember folyamatosan túllép önmagán a lehetőségei és a jövő felé. Mi a metafizika? (1929) / Lét és idő (1927)

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. 1 2 Kránitz-Szopkó
  2. ↑ Pallas nagy lexikona
  3. ↑ Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára

Források