Tao

A sorozat témája
Kínai filozófia
Lista
Lista
Lista
Lista
Lista
Sablon:Kínai filozófia

A tao (kínai: 道, pinjin: dào, jelentése: út) a taoizmus központi fogalma, a taoista filozófia és vallás elnevezésének gyökere.

A konfuciánusoknál a tao a tanítás és „az út, amit az embereknek követniük kell”.

Lao-cénél a tao az a forrás, amelyből minden jelenség származik, minden dolog teremtetlen teremtője, amely biztosítja a dolgok stabilitását és szabályosságát. Ha megnyilvánul, "tö" ("te")-ként (wd) (= erő, erény) jelenik meg. Az erényes ember összhangban él a taót kifejező "tö"-vel, különösen a vu-vej (wd) alkalmazása révén.

A Tao-tö-king a következő mondattal kezdődik:

A tao, amelyek szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök tao.
A név, amelyet meg lehet nevezni, nem az örök név.
Az, aminek nincs neve, az ég és föld kezdete.

A világ taoista őselve olyan örökké nyugvó potencia, amely minden jelenségnek alapja. A tao az egyedüli állandóság, soha nem változik. Minden a tao körül forog:

Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet törvényeit követi.

A taóból keletkezik minden. „Úgy tekinthetjük, mint a világ anyját”. A tao „tízezer lényt” teremt (egy jelképes, nagyon nagy szám), akiket az erejével táplál, a természetével átalakít és tevékenységével tökéletesít.

A tao nemcsak minden létező ősoka, hanem az egység forrása is, amelyben végül a létezés minden ellentmondása és különbsége feloldódik. Mivel a taóval való egyesülésben a lét valamennyi kérdése megoldást nyer, a cél nem más, mint az emberi magatartást a taóval összhangba hozni.

A tao hatékonysága a dolgok teremtésében, kibontakozásában és fenntartásában, az ember számára etikai, életviteli normát jelent. Ahhoz hogy az ember a tao hatásmódját utánozhassa, rendelkezésére áll a "tö"/"te" (wd) (erő, erény).

Kapcsolódó cikk

Jegyzetek

További információk