Trevor Griffiths

1960-as – 1970-es évek

Griffiths a Manchesteri Left Club elnöke és a Munkáspárt Northern Voice című újságjának szerkesztője lett. Fokozatosan belefáradt a politikai újságírásba, színdarabokat kezdett írni, és végül Tony Garnett megbízta a The Wednesday Play (BBC, 1964–70) sorozat forgatókönyvének megírásával. A "The Love Maniac" című darab egy tanárról szólt, de bár Garnett magával vitte a megbízást, amikor a London Weekend Televisionhöz költözött és megalapította a Kestrel Productionst, soha nem került bemutatásra.

Garnett lelkesedése és az 1968. májusi párizsi események hatására megírta az Occupations (Megszállások) című színdarabot az olasz kommunista Antonio Gramsciról és az 1920-as években az olaszországi Fiat-gyárak megszállásáról. A darabot már 1964-ben benyújtották a Royal Shakespeare Company-nak (RSC), de aztán elutasították, mivel „túl ellentmondásos” volt. Az előző évi manchesteri premierjét követően, az 1971-es RSC-produkciót, az Occupations-t, Griffith első egész estés színpadi darabját, Buzz Goodbody(wd) rendezte. Griffiths, aki nézőpontjával a „polgári színházra” kívánt hatni, úgy jellemezte megközelítését, mint „elkötelezett a marxizmus elemzése és a sztálinizmus elítélése iránt anélkül, hogy a szocializmust a világ szemében hiteltelenítené”.

A darab hamarosan felkeltette Kenneth Tynan(wd), a National Theatre Company(wd) irodalmi menedzserének figyelmét, aki azonnal megbízta Griffithst a későbbi The Party című darab megírásával. A brit forradalmi baloldal kritikája a National művészeti igazgatóját, Laurence Oliviert mutatta be utolsó színpadi szerepében, a glasgow-i trockista John Tagget alakítva. Griffiths addigra már televíziós darabokat is kezdett írni, például az "All Good Men" (Play for Today, BBC, 1974. január 31.) és az "Through the Night" (1975. december 2.). Felesége tapasztalatai hatására az utóbbi egy nő mellrákkezelésével foglalkozik. E két darab között jelent meg az "Absolute Beginners" (BBC, 1974. április 19.) a Fall of Eagles című sorozatban, amely az 1903-as események egy változatát mutatja be Lenin és Trockij részvételével. Kifejlesztett egy sorozatot Bill Brand címmel a parlamentáris demokráciáról, amelyet először az ITV mutatott be 1976 nyarán.

Jelentős színházi sikerei ellenére 1976-ban televíziós drámaíróként végzett munkájáról ezt mondta: „Egyszerűen nem értem azokat a szocialista drámaírókat, akik nem a televíziónak szentelik idejük nagy részét... [h]a minden egyes Sweeney távozására egy Bill Brand távozna, az igazi küzdelem lenne a köztudatért... [és] az emberek szabadon, felszabadító döntéseket hozhatnának arról, hogy hol van a valóság.”

Griffiths eközben továbbra is írt a színháznak a Nottingham Playhouse megbízásából készült Comedians című darabbal. A darab premierjét Richard Eyre(wd), a nottinghami színház akkori művészeti igazgatója rendezte, és először 1975. február 20-án mutatták be. A Comedians egy manchesteri esti iskolában játszódik, ahol egy csoport feltörekvő komikus összegyűlik egy utolsó eligazításra, mielőtt fellépnének egy londoni ügynöknek. A darab valós időben játszódik, azaz mivel a valós idő 7:27, az iskolaterem falán lévő óra is 7:27-et mutat. Később a Broadwayre vitték át, majd Eyre televíziós adaptációjában ő volt a felelős a Play for Today-ért.

1980-as évek

Griffiths akkoriban olyan jó hírnévnek örvendett, hogy Warren Beatty felkérte egy forgatókönyv megírására az amerikai forradalmár, John Reed történetéhez, amelyből végül az Oscar-díjas Reds (1981) című film lett, de Griffiths még a forgatókönyv elkészülte előtt kilépett a projektből, és úgy becsülte, hogy a kész film forgatókönyvének csak 45%-át írta meg.

Griffiths továbbra is színházi munkát végzett, és sikert aratott az Oi for England (ITV, 1982. április 17.) című darab turnéprodukciójával. Televíziós darabja, a Country (BBC, 1981. október 20.), amely közvetlenül a Munkáspárt 1945-ös általános választásokon aratott győzelme előtt játszódik, „egy tory család nem teljesen együttérzés nélküli tanulmánya”. Ő írta a The Last Place on Earth (ITV, 1985) című televíziós sorozatot, valamint a Fatherland (1986) forgatókönyvét Ken Loach rendezésében. 1981-ben filmadaptációt készített D. H. Lawrence Sons and Lovers (Szülők és szeretők) című regényéből, majd 1990-ben Piano című darabot, egy 1977-es film színpadi változatát, amely Csehov Platonov című darabján alapult.

1990-es – 2000-es évek

Griffiths Food for Ravens című darabját (BBC, 1997. november 15.) Aneurin Bevan születésének 100. évfordulója alkalmából rendelték meg, de a BBC egy ponton úgy döntött, hogy nem sugározza a darabot a hálózatra, hanem Walesre korlátozza. Csak egy Griffiths és a főszereplő, Brian Cox vezette újságkampány engedett a BBC-nek, és a darab végül késő esti műsorban került bemutatásra a BBC2-n.

2008 novemberében Griffiths részt vett egy „Az író és a forradalom” című beszélgetésen a World Socialist Web Site (WSWS(wd)) művészeti szerkesztőjével, David Walsh-sal(wd) a Manchesteri Egyetemen. 2009-ben fejezte be utolsó darabját, A New World: A Life of Thomas Paine (Egy új világ: Thomas Paine élete).

Griffiths részt vett a Bush Theatre 2011-es Sixty-Six Books című projektjében, amelyhez egy darabot írt a King James Biblia Habakuk könyve alapján.